Mélységes szerelem

A szüleim szépsége megkopott, de egymás számára még mindig szépek

Kapcsolódó cikkek

Mama kórházban van. Semmi rendkívüli – csak egy kis térdprotézisműtét. Hetvennyolc éves, épp, mint Papa. És a térdízület bemondta az unalmast. De kis családunk szorong. Hiszen van rá némi esély, hogy valami balul üt ki. Ami előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. De reméljük, nem most.

Miután betolják a műtőbe, Papa és én elindulunk a kórház előcsarnoka felé. – Hogy vagy? – kérdezem könnyed társalgást kezdeményezve.

– Pocsékul – felelte. – Felborulhat a rendszer.

Tudom, hogy nem a politikáról van szó. – Az évek folyamán kialakult köztünk egy munkamegosztás – folytatja. – Én fölvágom a banánt, ő kitölti a zabpelyhet. Én összeszedem a szennyest, ő beindítja a gépet. Fogalmam sincs róla, milyen mosóport kell használni.

Eleddig csak Mama miatt aggódtam, de ebben a pillanatban rádöbbentem, hogy bizony Papa is kórházba került. A mosópor csak a kezdet. Ő a házasságuk ötvenhárom esztendeje alatt tökéletesen megkoreografált hétköznapjaikra gondolt. Mama főz. Papa kertészkedik. Papa megágyaz, Mama beágyaz. Egész biztos vagyok benne, hogy ha a szerepek fölcserélődnének, Mama ugyanígy kétségbeesne.

Mi történt a függetlenségükkel? Gondolom, észrevétlenül felőrlődött. A házasságban a felek vagy elnyűvik, vagy betörik egymást. Fokozatosan. Aki kapni akar, annak adnia is kell. A bensőségesség egymásrautaltságot feltételez, az pedig sebezhetőséget. Az egyik nincs meg a másik nélkül. És minél mélyebb a szerelem, annál nagyobb a kockázat.

Fiatalkorunkban sokat foglalkoztat minket a szülők kapcsolata, és jobbára azt gondoljuk róla: te jó ég, milyen unalmas! Naivan a kamaszszerelmek sóvárgó, szenvedélyes, szívszorító érzelmi viharaihoz hasonlítjuk. A tinédzserként valóságosnak vélt érzelmeknek nem sok közük volt szüleim szerelméhez.

Papa jól tudta, mi az a két dolog, amelyet a magához térő Mama nem nélkülözhet

Összetévesztettem az intenzitást a mélységgel. Az igazi érzések kialakulásához idő kell.

Az érett szerelem ott kezdődik, ahol a romantikus szerelem véget ér, és bár nagyon különbözőek, az előbbi sok tekintetben értékesebb az utóbbinál. Igen, a nap lenyugszik, nem ragyog már, de feljön a hold, amelynek fénye sokkal varázslatosabb. A romantikus szerelem az újdonságban leli örömét, míg az érett szerelem az állandóságra törekszik.

A matriarcha hiányában Papa felmérhette, mekkora szüksége van Mamára. Hogy mennyire kiegészítik egymást. És természetesen Papa azt is pontosan tudta, mi az a két dolog, amely az altatásból ébredező Mama számára nélkülözhetetlen lesz: a szemüvege és a rúzsa. Mondanom se kell, hogy magával hozta őket.

Az érett szerelemben mintegy megtérül a – köztudottan nem mindig kifizetődő – romantikus szerelembe fektetett energia; az érett szerelemben adunk, hogy kaphassunk. A szüleim hajdani szépsége rég megkopott. De egymás számára még mindig nyilvánvalóan szépek.
 

Pár nappal Mama operációja után Papa közli velem: – Hiányzik.

Bár mindennap meglátogatja, mégis értem, sőt megértem, hogy hiányzik mellőle az ágyból, amelyen fél évszázada osztoznak. Hiányoznak a jól bejáratott hétköznapok. És tudom, hogy miután Mama felépült, és Papa fölvágja majd az első banánt, miközben Mama kitölti a zabpelyhet, mindezek eredményeképpen még közelebb kerülnek majd egymáshoz.

Vote it up
50
Tetszett?Szavazzon rá!