Magunk közt: Autót veszünk

Ezúttal is kiderül, hogy reménytelen vállalkozás összeegyeztetni, mit vár el az új járgánytól egy nő és egy férfi

Szerintem az autó olyan eszköz, aminek négy kereke van, és a négy kerekén egy kis szoba kényelmes fotelekkel és szép nagy ablakokkal, az ablakok mögött örökkön változó tájjal, amit olyan jó bámulni a kényelmes fotelből, zenét hallgatva.

A férjem szerint viszont az autó olyan eszköz, aminek lóereje van, és egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi, és fogyasztása is van, és az se nem mindegy, hogy mennyi, és tempomat és csúszásgátló és kipörgésgátló is van benne.

Szerintem az autó azért autó, hogy elvigyen ából bébe, és nem árt, ha szép piros, vagy metálkék, de semmi esetre sem szürke vagy fehér, mert az snassz.

A férjem szerint mindegy, hogy milyen színű, csak legyen benne sötétedő visszapillantó tükör.

Szerintem is kell bele visszapillantó tükör, de nem kell, hogy sötétedjen, elég, ha jól forgatható.

A férjem szerint el kéne venni a jogosítványom, és meg ne lássa még egyszer, hogy amikor kölcsönveszem a kocsiját, elállítom a visszapillantót, és magamat nézegetem benne.

Szerintem a férjemnek nagyon szép autója van, és nem értem, miért kell már megint autókról vitatkozni, amikor még fényre sötétedő visszapillantó is van benne.

A férjem szerint azért, mert nem csak fényre sötétedő visszapillantó van benne, hanem hatvanezer kilométer is, és most még jó áron el lehet adni.

Szerintem hatvanezer kilométer nagyon szép szám, és könyörtelenség éppen hatvanezer kilométernél eldobni őt, amikor végre megszerettem, és nevet is adtam neki.

A férjem szerint nevetséges vagyok, mert az autónknak nem lelke van, hanem amortizációja, és igen magas benzinfogyasztása, és ha most eladja, épp annyit kapna érte, hogy megvehetné azt a szép újat, ami e pillanatban akciós, persze csak hat éves hitelszerződéssel.

Szerintem egyetlen kocsi sem ér meg egy hitelszerződést, főleg nem, ha vadiúj, mert a vadiúj kocsik, ahogy kigurulnak a szalon kapuján, máris félmillióval kevesebbet érnek.

A férjem szerint ebben igazam van, és nézzem csak meg, máris talált egy másik gyönyörű autót a neten, ami egyéves, és csak tízezer kilométer van benne, és sötétedik a visszapillantója, és dízelmotoros, és akkor inkább azt venné meg. Hitelre.

Milyen színű, kérdeztem.

Szürke.

Utálom, mondtam.

De ő elrohant a kereskedésbe, hogy személyesen is találkozhasson a kedvessel.

Szerintem a férjem még nem csalt meg, és tessék, most egy autóval.

A férjem szerint ez nem is autó, hanem álom, ment is vele, és igazán nem számít, hogy huszonöt körül lesz a havi törlesztése, mert a dízelfogyasztással legalább kétezret spórol havonta. És holnap lefoglalja.

Szerintem nem, mondtam, mert épp most hívtak a kereskedésből, hogy ahogy elmentél, elvitték az álomautódat.

Szerintem a férjem csapodár, ki-be szerelmesedik mindenféle széles farú autókba

A férjem szerint nincs igazság, és az élet kegyetlen.

Szerintem egy feleségnek az a dolga, hogy boldoggá tegye a férjét, ezért felvetettem, hogy mégis az akciós vadiújat vegyük meg, csak ne vágjon már ilyen fancsali képet.

A férjem szerint meggondolatlan vagyok, és szórom a pénzt, de nem baj, ettol ő még szeret, sőt, a kedvemért el is mehetnénk, ha már annyira akarom, most azonnal a szalonba, de csakis a kedvemért.

Szerintem a férjem csapodár, ki-be szerelmesedik mindenféle széles farú autókba, most éppen egy akciós újba, és simogatja a krómgombokat rajta, és lehelgeti a visszapillantó tükröt. Ami nem is sötétedik.

A férjem szerint a fényre sötétedő visszapillantó nem fontos, inkább nézzem meg, milyen gyönyörű színekben úszik a kijelző.

Szerintem is fontosabb a visszapillantónál, hogy dízeles, és így kétezer forintot spórolhatunk havonta.

Ja, ez? Ez nem dízeles, mondta. És aláírta a szerződést.

Vote it up
78
Tetszett?Szavazzon rá!