Maja álma

Maja Kazazicot egy gránát nyomorította meg a délszláv háborúban. Aztán egy mesterséges uszonyú delfin révén új életet nyert

Kapcsolódó cikkek

Egy reggel a floridai Clearwaterben Maja Kazazic kíváncsian nézett le egy 2700 hektoliteres akváriumba. Két esztendeje figyelte, amint Winter, a sérült palackorrú delfin körbe-körbe úszik a tartályban. Távolról a delfin könnyen megközelíthetőnek látszott. Mégis, miközben Kazazic merüléshez készülődött, izgatottságába némi riadalom is vegyült.

A fiatal nő lassan a vízbe ereszkedett. Félelme ellenére erősnek érezte magát az új lábával. Készen állt arra, hogy beváltsa régen tett fogadalmát.

A jugoszláviai Mostarban (a város ma Bosznia-Hercegovinához tartozik) a második osztályba járó Maja Kazazic ötéves unokatestvére, Jasmina leukémiában meghalt. Jasmina halála után Maja megfogadta, hogy a kislány emlékére együtt fog úszni egy delfinnel – ezt az állatot mindketten nagyon szerették. – Jasminának soha nem adódott ilyen lehetősége – mondja a most 32 éves Maja Kazazic –, így elhatároztam, hogy egy napon helyette is megteszem.

A középiskolában Maja lelkesen sportolt – focizott, kosarazott, teniszezett. Úgy tervezte, hogy hivatásos sportoló lesz. Aztán 1993-ban, a boszniai polgárháború idején a házuk udvarán felrobbant a horvát szeparatisták által kilőtt aknavető gránát. Hat barátja, akikkel ő épp ott beszélgetett, szörnyethalt, a 16 éves Maja súlyosan megsérült. Bal karját és mindkét lábát srapnel vitte el.

Egy hevenyészett kórházban a bal lábát menthetetlennek ítélték, és közvetlenül térd alatt amputálták. – Nem volt érzéstelenítés – emlékszik. – Lekötöztek, és egy gumidarabot adtak a számba, hogy azt harapjam. Mindent éreztem. – A lábán lévő seb elfertőződött; antibiotikum hiányában sokáig élet-halál között lebegett. A szülei heteken át virrasztottak az ágyánál. Sally Becker brit aktivista, aki a háború alatt több gyermeket is evakuált, elintézte, hogy Maja az Egyesült Államokba kerülhessen, gyógykezelésre.

A lány csaknem két évet töltött kórházban a marylandi Cumberlandben, a Veteránok a Békéért aktivistái jóvoltából. (Édesapja szintén megsebesült, és édesanyja Boszniában maradt vele és Maja tízéves öccsével.) Érkezése után néhány hónappal Maja megkapta az első műlábát. Minthogy bal lábában kevés csont maradt épen, a protézist nehéz volt hozzáilleszteni, és mert a jobb lába is megsebesült, a járás rendkívüli fájdalommal járt. Mindezek ellenére egy helyi középiskolában sikerült leérettségiznie. Tizennyolc évesen, a kórház után, egy menekülttársával bérelt lakást.

Mire a szülei végül megérkeztek Marylandbe, Maja már önálló volt. A a pennsylvaniai Saint Francis Egyetemen pszichológiából BA fokozatot szerzett, Floridába költözött, ahol egy biztosítási cégnél vállalt munkát, majd létrehozta saját honlapfejlesztő vállalkozását. Tucatnyi operáció után vált képessé arra, hogy olykor golfozzon, vagy teniszezzen egy szettet. De még mindig tökéletlen protézissel bicegett, és a sportolás után fájdalmai voltak.

„Farokuszony nélkül Winter nem delfinként úszott, hanem inkább rák módjára. Átéreztem a helyzetét”

Lazításképpen szívesen nézegette a delfineket a Clearwater Tengeri Akváriumban, Palm Harbor-i otthona mellett. A Winter nevű fiatal delfinnek egy rákcsapda levágta a farokuszonyát: – Inkább rák módjára úszott. Átéreztem a helyzetét.

Egy nap, orvostól jövet, a rosszkedvű Maja azt látta, hogy az idomárok korszerű uszonyt illesztenek Winterre – szilikonborítású, rugalmas acélízületet, zselészerű anyaggal bélelve, hogy ne sértse fel a delfin érzékeny bőrét. Winter a vízbe siklott.

Maja megigézve nézte. Ha Winter megteheti, én miért ne? – gondolta. Az idomárok összehozták őt a marylandi Bethesdában lévő Hanger Prosthetics & Orthotics fejlesztőcéggel. Tíz napon belül már új lába volt. Puha bélésével és beépített mikroprocesszorával, amely a különféle tevékenységeknek és terepviszonyoknak megfelelő beállítást végzi, „csaknem 16 év óta először nem éreztem fájdalmat”.

Nyolc hónap múlva Maja készen állt arra, hogy beváltsa ígéretét, amelyet Jasmina emlékére tett. Azra, az édesanyja és Mugdim, az édesapja elkísérte az akváriumhoz. – A háborús zóna után ez nekem már kész üdülés – mondta Maja, miközben lassan a tartályba ereszkedett. Egyik karját Winter felé nyújtotta, aki óvatosan közeledett, aztán tovasiklott. Néhány perc múlva a delfin hagyta, hogy Maja megsimogassa a hátát. Végül pedig orrával a nő vállának dörgölődzött. Attól kezdve egy óra hosszat úszkáltak körbe az akváriumban.

Édesanyja sírva fakadt. – Ha Maja azt mondja, megcsinál valamit, akkor azt véghez is viszi – mondja. Szülei átölelték a vízből kimászó lányt.

Ha nem tudja, mennyire érzékenyek a delfinek a zajra, örömében legszívesebben felordított volna. Ehelyett csöndesen ezt mondta: – Úgy érzem, mintha tartoztam volna valamivel valakinek, és most megfizettem a tartozásomat. – Odakint a parkolóban beszállt a kocsijába, és örömében addig kurjongatott, amíg be nem rekedt.

Vote it up
241
Tetszett?Szavazzon rá!