Marilyn és én

Tony Curtis fiatalon ismerte meg Marilyn Monroe-t, még mielőtt tönkretette volna a színésznő életét a hírnév és az őrület

Kapcsolódó cikkek

Egy nappal a 23. születésnapom előtt aláírtam egy szerződést a Universal Studiosnál, amelyet a stúdió – belátása szerint – félévenként megújíthatott. A kezdő fizetésem heti 75 dollár volt.

Először is szereztem egy lakást. Aztán vettem egy használt, lenyitható tetős Buickot automata sebváltóval. Nagyon keveset fizettem érte, hamarosan kiderült, hogy miért. Egyik nap elhúztam a padlószőnyeget a vezetőülésnél: hatalmas rozsdás lyuk tátongott alatta. Le lehetett látni az utcakőre, de nem zavart. Fő, hogy megvolt a négy kereke.

Megismerkedtem egy csomó színésznővel a Universalnál: szépek voltak, barátságosak, és kicsit sem szégyellősek a szex terén. A producerek felhoztak lányokat a szülővárosukból, adtak nekik egy féléves szerződést és pár aprócska filmszerepet. Sokan közülük viszonyt kezdtek a főnökökkel. Aztán a legtöbbjük felszívódott, és visszament oda, ahonnan jött.
 

A Hollywoodba érkezett egyik lány nemrég Marilyn Monroe-ra változtatta a nevét. Először a Universalnál az utcán pillantottam meg. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt, de mégis valahogy megközelíthetőnek tűnt. Barátságosan odaszóltam: – Hahó!

Elmosolyodott. Én visszamosolyogtam. – Tony vagyok – mondtam.

– Marilyn – felelte.

– A város felé megyek. Elvihetlek valahová?

Rám pillantott. – Oké.

 A kocsimhoz kísértem, kinyitottam előtte az ajtót, aztán beültem a volán mögé, áthajtottam a Universal kapuján, és rákanyarodtam a Hollywoodba vezető gyorsforgalmi útra.

Tony Curtis 1950 táján, körülbelül 25 évesen • Fotó: © Bob Thomas/Getty ImagesKicsit elfordítottam a visszapillantó tükröt, így láthattam Marilyn arcának egy részét, és elkaphattam a tükörképemre vetett tekintetét. Mindketten nevettünk. Akkoriban vörös haja volt, amelyet hátul lófarokban fogott össze. A szerethetőség, a kedvesség és a szexualitás kivételes aurája vette körül. Még soha korábban nem tapasztaltam ehhez hasonlót. Nyári ruhát viselt, ami látni engedte az alakját. Tudom, őrülten hangzik, de nekem az tűnt fel, milyen gyönyörű a karja.

Amikor a Sunset Boulevardra értünk, megkérdeztem, hol tehetem ki. Mondott egy utcanevet, és én elvittem ahhoz a kis szállodához, amelyben éppen lakott. Az egész út talán ha 25 percig tartott. – Megérkeztünk – mondtam. – Felhívhatlak valamikor?

– Ha van kedved.

Felírta a számát, és elment, én pedig a következő pár napon semmi másra nem tudtam gondolni. De nem mertem hívni. Túl korai lett volna. Úgy képzeltem, hogy egy ilyen lánynak biztosan van komoly kapcsolata. Talán még férje is, bár nem viselt karikagyűrűt. Egy hét múlva végre telefonáltam. – Nincs kedved eljönni vacsorázni?

Azt felelte, szívesen. Pár nap múlva érte mentem, és elvittem a Sunset Stripen egy étterembe.

Az étel jó volt, kellemesen fecsegtünk, semmi komolyabb nem került szóba. Sokat nevettünk, jól éreztük magunkat. Mielőtt hazavittem volna, még végighajtottunk a Sunseten Beverly Hills felé.

A következő randin a Mocambo nevű klubba mentünk. Útközben a filmszakmáról beszélgettünk – emberekről, akikkel megismerkedtem, a szerződésemről, a színiiskoláról, ahová jártam. Marilyn nem sokat beszélt, de figyelmesen hallgatott. Elmondtam ezt-azt magamról, ő viszont keveset árult el az életéről.

Később megtudtam, hogy Marilyn különböző intézetek és nevelőszülők között hánykódott, míg aztán 16 évesen férjhez ment. Házassága két évvel a megismerkedésünk előtt ért véget. Egy fotós fedezte fel, amikor meglátta, ahogy egy repülőgépgyárban dolgozik. A Twentieth Century Fox leszerződtette, de nem foglalkoztatta.

A szerződése lejárt, munka nélkül volt, és épp valami kiugrási lehetőséget keresett.

Amikor mi ketten beléptünk a Mocambóba, minden fej felénk fordult. De nekem az volt az érzésem, Marilynt valójában kényelmetlenül érinti ez a nagy feltűnés, mintha attól tartott volna, hogy véletlenül összefut egy ismerősével.

Azt azonban nem tudtam, hogy Joe Schenck, a Twentieth Century Fox vezetője, aki házasember volt, lakást tartott fenn Los Angelesben, ahol egyszer-egyszer Marilynnel múlatta az időt. A Twentieth Century Fox nem használta ki a kínálkozó alkalmat, Schenck viszont igen.

Marilyn és én leültünk, beszélgettünk, bolondoztunk. Kezdtem belészeretni. Úgy tűnt, hogy ő is kedvel. Egészen különös volt ismerni őt még az előtt, hogy életét tönkretette volna a hírnév és az őrület. Nem az járt az eszemben, hogy lefektessem. Csak élveztem, hogy megismerhetem és hogy milyen szórakoztató együtt lenni vele.
 

Marilyn Monroe 1948-ban, 22 évesen, a Marx fivérekkel forgatott Love Happy című film reklámfotóján • Fotó: © Getty ImagesEgy nap az edzőteremben bemutattak Burt Lancasternek. Elmesélte, hol lesznek partik, bemutatott az ügynökének, aki viszont bemutatott a színész Howard Duffnak.

Howardnak volt egy háza a tengerparton, de szinte soha nem ment oda. – Használd a házat, amikor csak akarod – ajánlotta fel.

Felhívtam Marilynt, és megbeszéltük, hogy kimegyünk a tengerpartra. Érte mentem, és kellemesen megvacsoráztunk. Aztán lehevertünk a parton, és beszélgettünk. Alkonyodott, kicsit ideges voltam. Az életemről kérdezgetett, így még többet meséltem magamról – arról, hogyan nőttem fel New Yorkban, hogyan küszködött apám a nagy gazdasági válság idején, hogy az öcsémet elütötte egy teherautó és meghalt, hogy kimaradtam a középiskolából, majd bevonultam a haditengerészethez.

Végül elmondtam Marilynnek, hogy egy barátom kölcsönadta nekünk a házát, így hát átmentünk Howardhoz, helyes kis bungaló volt kellemes kandallóval. Skót whiskyt ittunk szódával, aztán elkezdett mesélni magáról. Kicsit csókolóztunk, majd este 11 tájban visszavittem a szállodájába.

Végtelenül tetszett nekem Marilyn. Nagyon élveztem a társaságát. Kicsit fura volt, mint ahogy én is. Mindketten megjátszottuk, hogy magabiztosak és könnyedek vagyunk, de a lelkünk mélyén szorongtunk magunk miatt. Nem volt elég önbizalmam, lelki nyugalmam, mint ahogy neki se.

Azon a hétvégén megkérdeztem Howard Dufftól, hogy nem használhatnám-e megint a házát, ő pedig az felelte, „csak nyugodtan”. Vettem pár szelet marharostélyost, és elmentem Marilynért. Howardnak volt grillsütője, megpakoltam faszénnel, ráöntöttem egy kis gyújtófolyadékot, és meggyújtottam. Még soha nem csináltam ilyet korábban, és meglepődtem, hogy a faszén égve maradt. Megsütöttem a húst, felvágtam pár paradicsomot, kinyitottam egy üveg bort, és nekiláttunk a vacsorának.

Töltöttünk magunknak egy italt, és kiültünk a holdfénybe. Tudtam, és ő is tudta, hogy valami történni fog azon az éjszakán, és amikor szeretkeztünk, nyugodtnak tűnt, ami engem is megnyugtatott.

Valahogy olyan rendjén levőnek tűnt az egész. Életemnek ebben a szakaszában jó pár bombázó külsejű nővel bújtam ágyba, de Marilynt jobban kedveltem, mint a többieket. Nagyon törékeny és sebezhető volt, ami rettentően vonzott. Egy darabig találkozgattunk, egy barátja lakására mentünk, vagy Howard bungalójába, vagy az ő hotelszobájába.

Marilyn volt az első nő, akit közel éreztem magamhoz. Valódi érzelmek fűztek össze minket, bár még nem voltam felkészülve egy komoly kapcsolatra, mint ahogy ő sem. Végül a kapcsolatunkat háttérbe szorította a karrierünk. Elkezdtem filmeket forgatni, mint ahogy ő is, és később, ha összefutottunk egy-egy hollywoodi partin, a maga elragadó módján mindig megkérdezte: – Mi a fene történt a lehajtható tetős, automata sebváltós Buickoddal?

Egyértelmű volt a vonzódása és az enyém is iránta. Csak rövid ideig voltunk együtt, de mindketten különlegesnek éreztük ezt az időszakot.
 

Marilyn és Tony a Van, aki forrón szereti egyik jelenetének forgatásán. A rendező Billy Wilder a kamera bal oldalán áll, az egész stáb mögötte figyel • Fotó: © Everett CollectionMarilyn egyre nagyobb sztár lett a Szőkék előnyben, a Hétévi vágyakozás és a Buszmegálló főszerepeiben. Én közben egy sor B kategóriás filmet forgattam a Universalnál. Aztán 1959-ben Billy Wilder szerepet ajánlott egy filmben, amely a szesztilalom idején egy illegális lebujban játszó két zenészről szól, akik, miután egy maffiagyilkosság szemtanúi lesznek, női ruhában egy női zenekarhoz csatlakozva próbálnak elmenekülni. Egészen elbűvölt, hogy Wilder velem akarta eljátszatni az egyik zenészt, míg a másik két főszerepet Jack Lemmonra és Marilyn Monroe-ra osztotta. Ekkorra Marilyn már olyan színésznő hírében állt, akivel nehéz együtt dolgozni. Amikor elkezdtük a forgatást, nem volt hajlandó a jelmezesek által hozott ruhákat viselni, és ragaszkodott hozzá, hogy a saját sminkkészletét használja. Időnként pedig egyszerűen nem jelent meg a forgatáson.

Én azonban rajongtam érte. Ismét feltámadtak bennünk a korábban egymás iránt táplált érzelmek.

Néha, amikor beléptem a díszletbe, Marilyn csak elkapta a tekintetemet, és abban a pillanatban oly sok minden történt közöttünk. Élvezte, amikor meglátogattam az öltözőjében. Elüldögéltünk 10-15 percet, amíg Billy össze nem hívta a stábot. Ezek a pillanatok sokat jelentettek nekem, és láthatóan megnyugtatták őt. Valahányszor ránéztem, ő rám mosolygott.

Mielőtt felvettük a nagy szerelmi jelenetünket, Marilyn az öltözőjében volt, és magához hívatott. Kinyitott egy üveg pezsgőt. Azt akarta, hogy kicsit ellazuljunk, mielőtt megcsináljuk a jelenetet. Én egy pohárral ittam. Ő megivott még eggyel, és azt suttogta: – Bárcsak olyan lehetne, mint amilyen valamikor volt.

Tudtam, mire gondol; ez volt az első alkalom, hogy egyikünk elismerte, mit jelentettünk valaha egymásnak. Megcsókoltam, mintha megnyugodott volna, és kimentünk, hogy felvegyük a jelenetet.

Amikor a Van, aki forrón szereti elkészült, engem teljesen lenyűgözött. A dialóg, a látvány, Marilyn és Jack figurája. Jó érzés volt látni, hogy az én munkám is megállja a helyét a sok csodálatos alakítás között.

Miután a forgatás befejeződött, láttam Marilynt a tengerparton rendezett egyik buliban. Nagyon kivolt. Úgy festett, mint egy élőhalott. Egy percig beszéltünk, de rájöttem, hogy a Van, aki forrón szereti forgatása alatt az érzéseim iránta eljutottak a beteljesedéshez. Mindaz, ami összekötött minket, természetes véget ért.
 

A szerkesztő megjegyzése: A Van, aki forrón szereti egy Oscar- és számos Golden Globe-díjban részesült, többek között Marilyn a legjobb női, Jack Lemmon pedig a legjobb férfi alakításért. Marilyn 1962-ben, 36 évesen halt meg drogtúladagolás következtében, feltehetően öngyilkos lett. Tony Curtis több mint 80 filmet forgatott – de egyik sem hozott számára akkora elismerést, mint a Van, aki forrón szereti, amelyben Marilyn Monroe partnere volt. Tony Curtis, Jamie Lee Curtis édesapja, hatszor nősült, és 2010-ben, 85 éves korában halt meg.

Vote it up
325
Tetszett?Szavazzon rá!