Martingale, a varázsló

Ismerjenek meg egy orvost, aki mosolyt csal a kórházban ápolt legsúlyosabb beteg gyerekek arcára is

Kapcsolódó cikkek

Dominique Martin sebészprofesszor pontosan tudja, hogy ehhez a beavatkozáshoz elengedhetetlen a selyemsál és a kötél. Belenéz az aktatáskájába. Kevés az idő: figyeli, ahogy a betegek beözönlenek a marseille-i La Timone Gyermekkórház előadótermébe ezen a szerdai napon, 2014 januárjában.

Miközben elfoglalják a helyüket, Martin, aki itt művésznevén, Martingale-ként ismert, megpillantja Antoine-t, egy piros-fekete szemüveget viselő hosszú hajú kisfiút. – Nézzétek, megjött a haverom, Harry Potter – szól oda neki, és rákacsint. A kilencéves Antoine szívfejlődési rendellenességben szenved. Martin egy piros labdát csúsztat a kezébe. – Fújj az ujjaidra, Harry! Aztán nyisd szét őket.

A kisfiú követi az utasítást. Három labda pattan elő. – Óóóóóó! – harsan fel az ámuló gyereksereg.

– Nagy tapsot a segédemnek! – rendelkezik mosolyogva a varázsló. – Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy varázslónak segédkezzen, hiszen az bármelyik pillanatban eltüntetheti őt.

A vékony, energikus Martin doktor mindig mosolyog. Élénk gesztusaival és remek beszédkészségével viharos sikert arat. Antoine-t magával ragadja mindez, elfeledkezik a kötésekről, a fejfájásról, még arról is, hogy kórházban van.

Miután az előadás befejeződik, Martingale végiglátogatja azoknak a gyerekeknek a kórtermeit, akiket állapotuk, a fertőzésveszély vagy az orvosi műszerek akadályoznak abban, hogy felkeljenek az ágyból. Fél órán át szórakoztat mindenkit. – Még a tinédzserek, akik próbálnak keménynek látszani, ők is élvezik – mondja Christine, a kórház szociális munkása.

Martin korábban a Bordeaux-i Egyetemi Kórház plasztikai sebészetét vezette. 2008-ban, ötvenévesen nyugalomba vonult, hogy humanitárius ügyeknek szentelhesse az életét. Marseille-ben él, ahol minden szerdán – önkéntes alapon – fellép a kórház ifjú betegei előtt.

Hogy miért? Mert jól tudja, mennyit szenvednek és unatkoznak a gyerekek a kórházban. – Loïc fiam ötéves volt, amikor a leukémia egy súlyos formáját diagnosztizálták nála – meséli. – Többször feküdt a párizsi Necker Kórházban.

Akkoriban, 1995-ben, a család Bordeaux-ban élt. Olyan gyakran látogatták Loïcot, ahogy csak tudták, főleg a hétvégéken. – Láttuk, milyen szomorú kórházi környezetben éltek azok a gyerekek – mondja Marie-Jo, az édesanya.

Martin megfogadta: „A te emlékedre, Loïc, örömöt fogok szerezni azoknak, akik rászorulnak”

Loïc pár hónappal később meghalt. – Nagyon rosszul bánt vele a sors – mondja Martin. – A halála életem tragédiája. Pszichiáter segített, és a sebészetben találtam menedéket. Aztán pedig a bűvészetben.

Ez lett a kapcsolat a szerető apa és az elhunyt fiú között. Martin megfogadta: „A te emlékedre, Loïc, örömöt fogok szerezni azoknak, akik rászorulnak. Ígérem neked.”

Martin évekig tanult a legjobb francia bűvésztanároktól, és órákat töltött a tükör előtt a különböző trükköket gyakorolva. Egyensúlyoznia kellett a tanulmányai és a hivatása között; sokszor előfordult, hogy a bűvészleckét félbeszakítva el kellett sietnie valamelyik betegéhez.

1998-ban megjelent a Francia Bűvészszövetség tagjai előtt – jobban izgult, mint az orvosegyetemi vizsgái során –, akik hivatásos varázspálcát adományoztak neki.

– Abban a pillanatban úgy éreztem, Loïc is velem együtt ujjong örömében – emlékszik vissza.

Martin professzorból Martingale lett, és minden vasárnap bűvészbemutatót tartott a Bordeaux-i Kórházban, majd a Pessaci Egyetemi Kórház gyermekkardiológiai osztályán, szintén Bordeaux-ban. Ő és Marie-Jo megalapították a Magicôpital Egyesületet, amelyet a házaspár saját forrásból finanszíroz.

Patrick Baudry űrhajóst annyira meghatotta a kezdeményezés, hogy a Magicôpital patrónusa lett, és közreműködésével az egyesület 5000 euró szponzori adományhoz jutott.

Baudry szerint Dominique egészen rendkívüli ember. – Kevés az olyan plasztikai sebész, aki a pénzhajhászáson és a luxusautók gyűjtésén kívül bármi másnak szentelné az életét – mondja.

A bűvészet a kórházban nagyon hatékony, de számos akadállyal is jár. A műsornak alkalmasnak kell lennie 2-től 14 éves korig minden gyerek számára, a mutatványokat pedig apró kórtermekben, szigorú higiéniai előírások betartásával – néha maszkot, kesztyűt, sőt orvosi overallt húzva – lehet csak előadni.

– Ilyenkor lehetetlen bármit is eltüntetni a kabát ujjában. Vigyázni kell, nehogy egy legyengült immunrendszerű gyerekhez olyan labda kerüljön, amely az előbb még a fertőzőosztályon volt, vagy hogy csokoládét adjak egy cukorbetegnek.

A Magicôpitalnak Marseille-ben, Bordeaux-ban és Párizsban is vannak egységei. Martin szeretne betanítani egy segédet Marseille-ben, aki helyettesítené, amíg ő humanitárius misszió keretében Afrikában és Ázsiában jár, évente négy alkalommal. De kevés a jelentkező. Nem sokan tudják egyszerre szórakoztatni a csecsemőket és a felnőtteket; mások attól tartanak, hogy elkapják a betegségeket. De a legtöbben talán a szenvedés és a halál közelségétől félnek.

Az emlékezetében élő sok száz gyerekmosoly közül Martin egy hatéves kisfiúét idézi fel. – Az akut vakbélgyulladás fájdalmai ágyhoz szegezték, kezdődő hashártyagyulladása volt. És a varázslat mégis enyhítette a szenvedését. Orvosként nem tudtam volna így segíteni rajta.

A szerdai La Timone-i előadás végén a kis Antoine a szüleihez fordul. – Martingale nagyon jó, de azt hiszem, pár trükköt én csináltam meg. – Néhány méterrel arrébb Dominique mosolyogva pakolja el a kendőit, labdáit és a varázspálcáját. Antoine csillogó szemmel megy vissza a kórtermébe.

Gratulálunk, dr. Martin, a beavatkozás tökéletesen sikerült.
 

Ebben az évben Dominique Martin és a Magicôpital Egyesület kapta meg a Reader’s Digest olvasóitól és a France Bleu csatorna közönségétől a Francia Jótékonysági Díjat.

Vote it up
199
Tetszett?Szavazzon rá!