Meg kell változnunk

A Hollandiában élő Natalia Rajewska megmutatja a hozzá hasonlóan fiatal bevándorlóknak, hogyan kell beilleszkedni

Tavaly áprilisban a 21 éves Natalia Rajewska a villamosra várt Hágában. A vidám lengyel bevándorló lány mellett álló tizenéves fiú őt méregette, majd elkérte a lány telefonszámát. – Nem adom meg – felelte Natalia riadtan.

Ekkor a fiú a lány akcentusát hallva dühösen kifakadt, és szemét lengyelnek nevezte őt. – Menj vissza a saját hazádba! – kiáltotta.

Szerencsére hamar jött a villamos. – A diszkrimináció része az életemnek – sóhajt fel Natalia. – Hollandiában rossz a lengyelek híre. Ám erről részben maguk tehetnek: sokan ápolatlanok, túl sokat isznak, bajkeverők. Otthon nem így viselkednek.

Hollandiában mintegy 150 ezer lengyel él. A legtöbben a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgoznak. Natalia az édesanyjával 2005-ben települt át Hollandiába, korábban kivándorolt édesapját követve, aki egy fafeldolgozó cégnél vállalt munkát.

– Nagyon nehéz volt beilleszkedni – emlékszik vissza Natalia, aki most egy nemzetközi üzleti főiskola hallgatója. Albérletet csak akkor talált Hágában, amikor a Natalie van Beek holland álnevet használta. – Magányosnak, elszigeteltnek és szörnyen nyomorultnak éreztem magam.

A helyzet akkor kezdett változni, amikor Natalia pincérnői diákmunkát talált. Gondosan választotta ki a hágai városháza melletti éttermet, ahol dolgozni akart, és ahová köztisztviselők és politikusok járnak. Nyitottságának és jó beszélőkéjének köszönhetően hamarosan összebarátkozott több helybeli vezetővel. Mosolyogva, de őszintén mutatott rá a lengyelnél rosszabbnak ítélt holland oktatási rendszer fogyatékosságaira és oszlatta el az illúziót, hogy a hozzá hasonló bevándorlók be tudnak illeszkedni bátorítás nélkül.

Natalia Rajewska
Születési idő: 1990. augusztus 10.

Születési hely: Gorzów Wielkopolski, Lengyelország

Foglalkozása: nemzetközi üzleti és igazgatási tanulmányokat folytat a Haagse Hoogeschoolban.

Lakhely: Hága, Hollandia

Célkitűzés: Jó példát mutatni a Hollandiába bevándorolt fiataloknak.

E beszélgetések során azt kérdezte tőle Alan Bredenhorst – aki az önkormányzatnál ifjúsági tanácsadó testületet hozott létre: – Volna kedved tanácsadóként dolgozni a hágai városházán? – Natalia élt a lehetőséggel, és az integrációt választotta szakterületének.

Natalia hisz abban, hogy akár konfrontációk árán is rá kell venni a lengyeleket a holland társadalomba való beilleszkedésre. – Nem félek odamenni az utcán kiabáló részeg lengyelekhez, és rájuk szólok, hogy hagyják abba – mondja. Sok fenyegetést és szitokszót kap, de időnként restelkedő válaszokat is, „Igen, igaza van, sajnálom!”

Akcentussal, de folyékonyan beszél hollandul, és gyakran szólal fel olyan országos és nemzetközi találkozókon, amelyek célja, hogy jobban belevonják a különféle nemzetiségű fiatalokat a politikába és a közéletbe. – Aki előbbre akar jutni, annak meg kell tanulnia a nyelvet – mondja a hallgatóságának. – Sok lehetőség kínálkozik, ezeket meg kell ragadni.

A konfrontáció fő eszköze nála a példamutatás. – Most már büszkén vállalom, hogy lengyel vagyok, de azelőtt szégyelltem. A lengyelek itt panaszkodnak a szociális helyzetükre, beleragadnak az önsajnálatba. Erre azt mondom: neked kell megváltoznod!

Natalia álma, hogy ENSZ-diplomata legyen. A lengyel lány azonban már most is szerencsésnek és boldognak tartja magát, hogy a holland barátai körében élhet Hágában.

Vote it up
166
Tetszett?Szavazzon rá!