Menekültek befogadása

Kanadában rengeteg önkéntes akar szíriai menekülteket támogatni. Ez nem könnyű, de hálás feladat

Kapcsolódó cikkek

Egy hideg februári napon Kerry McLorg a torontói szállodához hajtott, hogy ott felszedjen egy szír családot. Még soha nem beszélt a menekültekkel, akiket most befogadni készült a háza alagsorába. – Talán azt sem tudják, hogy létezem – mondta.

Abdullah Mohammad szállodai szobájában megcsörrent a telefon, és a tolmács arra kérte a férfit, menjen le. Megjött a támogatója, mondta a hang. Mohammadnak fogalma sem volt, ez mit jelent.

Kanada különleges jogokat és felelősséget ruházott állampolgáraira: csoportokba szerveződve elhelyezhetnek – tulajdonképpen örökbe fogadhatnak – menekült családokat. Csak Torontóban több kör is alakult hokiedzéseken összeismerkedett anyukákból, kutyasétáltató barátokból, kártyapartnerekből és ügyvédekből, akik szíriai családokat fogadnak be. A kanadai kormány támogatók ezreit tartja nyilván, de a csoportoknak jóval többen segítenek.

McLorg és csoportja egy éven keresztül fog a Mohammad családnak anyagi és egyéb támogatást nyújtani, amelybe az étkeztetés, az elszállásolás, a ruháztatás is beletartozik az angoltanulás és a munkába állás megszervezése mellett. Az asszony társaival már több mint 30 ezer dollár (kb. 8 millió forint) támogatást gyűjtött össze, kiválasztott egy lakást, beszélt a helyi iskolával, és talált a közelben egy mecsetet.

A két tinédzser gyermekét nevelő McLorg belépett a szálloda előcsarnokába. Amikor Mohammadék leértek, az asszony magában méregetni kezdte a családot. Abdullah idősebbnek tűnt 35 évesnél. A felesége, Eman korát nem lehetett megállapítani, hiszen nikábot viselt, az arcát teljesen eltakaró fátylat, amely csak a szemének hagyott egy keskeny nyílást. Négy gyermekük, mindegyik tízévesnél fiatalabb, adományokból vett dzsekiket viselt, amelyeken még ott lógott az árcédula.

Mohammadék, akik alig 48 órája érkeztek Kanadába, nem sokat értettek a körülöttük zajló eseményekből. Abdullah Szíriában a család élelmiszerboltjában dolgozott, Eman ápolónő volt, de miután három éven át Jordániában tengődtek, elszoktak attól, hogy szeretettel fogadják őket. Vajon mit akarnak ezek az emberek cserébe? – járt Mohammad fejében.
 

A menekültekre – eddig 21 millióan kényszerültek elhagyni a hazájukat, közülük mintegy ötmillióan Szíriából távoztak – a világ nagy részén gyanakodva és ellenségesen tekintenek. Görögország visszatoloncolja az elkeseredett menekülteket Törökországba; Dánia elkobozza az értékeiket; de még a több mint félmillió menekültet befogadó Németországban is nő a tiltakozás az idegenek ellen.

A Toronto Star angolul és arabul üdvözölte az első menekülteket a címlapon: „Isten hozta Kanadában!”

Az Egyesült Államokban Donald Trump republikánus elnökjelölt átmenetileg meg akarja tiltani a muszlimok bevándorlását, és nemrég arra figyelmeztetett, hogy a szíriai menekültek „komoly gondot fognak okozni a jövőben”. Obama kormánya szeptember végéig tízezer szíriai menekült befogadását ígérte, de július közepéig alig több mint ötezret engedtek be az országba.

Ám a szomszédos Kanadában tömegeket sarkallt cselekvésre Alan Kurdi szíriai kisfiú fotója, akinek tetemét tavaly ősszel sodorta a tenger Törökország partjaira.

Az első menekülteket szállító repülőgép utasait angol és arab nyelvű felirat fogadta a Toronto Star címlapján: „Isten hozta Kanadában!” Tettre kész támogatók járták a helyi közel-keleti üzleteket, hogy megtanulják, mit kell vásárolni és főzni. Ingyenes telefonszolgálatokon keresztül kerestek segítséget arab szövegek fordítására. Az új kormány 25 ezer szíriai menekült befogadása mellett kötelezte el magát, majd több tízezerrel megemelte ezt a számot.

– Nem tudunk elég gyorsan menekülteket kiközvetíteni azoknak a kanadaiaknak, akik támogatni akarják őket – mondta John McCallum, az ország bevándorlásügyi minisztere.
 

Ideális esetben a magántámogatói csoportok úgy segítik beilleszkedni az idegeneket, mintha szállodaportások és családsegítők volnának egyszerre. Reményeik szerint a szíriaiak szoros kapcsolatokat építenek ki a különböző emberekkel a melegtámogatóktól a bolttulajdonosokig, akik segítik őket munkát találni. McLorg szomszédokból és barátokból álló csoportjában több orvos, közgazdász, tanár, egy ügyvéd, egy képzőművész és egy könyvelő is tevékenykedik.

A támogatói rendszer hívei úgy gondolják, hogy a civilek a kormányhivataloknál hatékonyabban segíthetnek a muszlimoknak elhelyezkedni a nyugati világban, ami nem könnyű feladat. (A közelmúltban Kanadába érkezett szíriai menekültek közel fele magántámogatók segítségét élvezi, a többieket a kormányzat helyezi el.)

Ám nem kevesen attól tartanak, hogy mindez rosszul sülhet el, mert szerintük a kanadaiak naivak.

A szíriaiakat alaposan átvilágítják. A menekültek, illetve sok támogató is sértőnek érzi, hogy veszélyesnek tartják őket, mert, mint mondják, ezek az emberek maguk is a terrorizmus áldozatai. Az amerikai hatóságok szerint azonban nehéz nyomon követni egyes személyek tevékenységét a háború sújtotta Szíriában. A 2015-ös párizsi merényletekkel kapcsolatba hozták az Iszlám Állam néhány tagját, akik a menekültek közé keveredve érkeztek Szíriából Európába.

A legtöbb menekült számára a beilleszkedéshez rögös út vezet, mert nincs saját pénzük, és bizonytalan, mikor jutnak munkához. Nem kevesen közülük írástudatlanok, ami rettenetesen megnehezíti az angol nyelv elsajátítását. Senki sem tudja, hogyan lesznek képesek a menekültek feldolgozni a rájuk törő honvágyat, az elszenvedett sérelmeket, a függőséget és az ellenséges érzelmeket.

És az önkéntesek sem láthatják előre, milyen nehézségekbe fognak ütközni – feltehetően lesznek összetűzések a szíriai nők munkába állása körül, és feszültségek amiatt, hogy ki dönti el, mire költik a pénzt. Egyes családok talán egy év elteltével sem válnak önállóvá, de kialakulhatnak ellentétek a támogatói csoporton belül is.

Mindenesetre április közepén a Mohammad család egy belvárosi lakásba költözött, ahol makulátlan a konyha, a gyerekeknek biciklijük van, és az ablakra kanadai zászlót ragasztottak. Abdullah a környékbeli szupermarketeket járta sorra, Eman pedig tanácsadói tanfolyamra kezdett járni, hogy más menekülteknek segíthessen. Abdullah sokáig kereste a jó szavakat, amelyekkel elmondhatja, mit tettek érte a támogatói. – Mintha tűzben égtem volna, és most biztonságos vizekre értem.

Egy áprilisi reggelen Liz Stark, egy másik támogatócsoport „nagymamája” hiába kereste Mohamed Ahmedet, amikor a feleségénél, Visszamnál beindult a szülés.

A házaspár éveket töltött egy libanoni menekülttáborban, ahol három gyermekük nem járhatott iskolába, mert az oktatás drága volt számukra. Visszam a táborban esett teherbe negyedik gyermekükkel, de a szülés során komplikációk léptek fel, és a kislány mindössze hat órát élt. – Attól féltem, itt is ez fog történni – mondta az asszony.

Az egyik ENSZ-ügynökség közvetítése révén került a család kanadai illetékesekhez, akik kihallgatták és átvilágították őket, majd az anyagukat átadták egy nonprofit szervezetnek, amely civil támogatókhoz irányítja a szíriaiakat.

Stark végül a focipályán talált rá Ahmedre, akinek fogalma sem volt, mi történik a feleségével, majd elkísérte a férfit a kórházba, ahol Ahmed megszorította a felesége kezét. Aztán hirtelen műtősök jelentek meg, hogy elvigyék az asszonyt, mivel a köldökzsinór veszélyesen rátekeredett a babára, és császármetszést kellett végrehajtani. Visszam rémülten kérte a férjét, hogy vigyázzon a gyerekeikre, ha ő nem élné túl a beavatkozást. Ahmed zokogva omlott össze.

Amikor végül egy nővér közölte velük, hogy az újszülött egészséges, Ahmed ujjongott. Felhívta az apját Szíriában, hogy válasszon nevet a kicsinek: Julia lett az első kanadai állampolgár a családban.

Születése előtt leginkább Julia miatt aggódtak a támogatók, de miután hazakerült, a családból a kicsi jövője adta erre a legkevesebb okot. Angol nyelvi környezetben fog felnőni, kanadai óvodába és iskolába jár majd. Testvérei – a tízéves iker fiú és lány meg nyolcéves bátyjuk – számára a támogatók kerestek egy tanfolyamot, amelyet olyan gyerekeknek szerveztek, akik még soha nem jártak iskolába. Édesapjuk, aki Szíriában gazdálkodóként dolgozott, angolul tanult, hogy állást találjon.

A menekültek határidőt kapnak: ha letelik az egy év, a támogatók küldetése véget ér, azután a családoktól elvárják az önállóságot.

De Stark optimista volt, mert vett már részt hasonló akciókban. Közel negyven éve, fiatal földrajztanárként csatlakozott a kanadai önkéntesek első mozgalmához, amely vietnami, kambodzsai és hmong bevándorlók tízezreit támogatta. Az asszony három vietnami fivér és egy kambodzsai család letelepítésében segédkezett. Utóbbiak lakodalmaira is elment, és együtt ünnepelte velük gyermekeik születését. Ma már az egykori délkelet-ázsiai menekültek közül többen szíriaiakat támogatnak, így válik teljessé a kör.

Stark szerint országa hatalmas területei, jól működő szociális rendszere és a multikulturalizmust támogató kormányzata miatt alkalmas menekültek befogadására. Kanada nem élt át olyan terrortámadásokat, mint amilyenek 2001-ben az Egyesült Államokban vagy tavaly Párizsban történtek. És az ország, amelynek lakossága csupán a tizede az Egyesült Államokénak, rászorul a bevándorlókra.

– Kanada földrajzi és történelmi véletlenek összjátéka révén jött létre – állítja Ratna Omidvar szenátor, a menekülteket kiközvetítő Lifeline Syria társalapítója.

Kanadában viszonylag kevesen tiltakoznak a bevándorlás ellen. A Konzervatív Párt szerint az országba több menekült érkezik, mint amennyit el tudnak látni, de támogatja a szíriaiak letelepítését. A szíriaiak elleni szórványos megnyilvánulások – egy calgaryi iskolára felfirkált „Szíriaiak, dögöljetek meg otthon!” graffiti és egy menekülteket köszöntő eseményt ért paprikaspray-s támadás – széles körű tiltakozást váltottak ki.
 

Egy májusi este, három héttel Julia születése után Stark felkereste Ahmedék lakását, hogy megdédelgesse egy kicsit a csecsemőt. A támogatók azt tervezték, hogy szíriai módra ünneplik meg a gyermek érkezését: élete negyvenedik napján frissen levágott bárányt tálalnak fel. Ugyanakkor Mohamed Ahmed új – nyugati – szokást vett fel: olykor az ágyban szolgálja fel a reggelit feleségének, és ellátja a gyerekeket. – Amikor idejöttünk, azt láttam, hogy a férfiak mindent megcsinálnak, ami Szíriában a nők dolga – mondta. – És azt gondoltam, jól van, akkor én is ezt teszem.

Az idősebb gyerekek már kezdenek angol szavakat használni, de a támogatók és a felnőtt menekültek nemigen értik meg egymást segítség nélkül. Visszam, aki egy osztályt végzett és nem vett részt az angoloktatásban, mert otthon maradt az újszülöttel, sokat szenvedett a kommunikáció hiányától. – Néha úgy érzem, megbolondulok – mondta, mert bár közeli viszonyba került a támogatókkal, még a legegyszerűbb dolgokat sem volt képes közölni a kicsivel kapcsolatban.

Más csoportok nagyobb nehézségekkel szembesültek. Néhány szíriai lemondott a kanadai útról, mert elriasztották őket az éghajlati és kulturális különbségek. Másokat az háborított fel, hogy támogatóik a Facebookon vagy a blogjukon posztoltak róluk, amit idegenek is láthattak.

Gyakran még azok a támogatók és menekültek sem kötnek mélyebb ismeretséget, akiknek összefonódik az életük. Nem minden család beszél nyíltan a múltjáról. (Az Ahmed és Mohammad család tagjai kérték, hogy ne közöljük a teljes nevüket, és nem szívesen meséltek szíriai előéletükről, mert attól féltek, hogy otthon maradt rokonaikat megtorlás érheti.)

A legérzékenyebb kérdések azzal kapcsolatosak, hogy meddig gyakoroljanak nyomást a támogatók és mikor fogadják el a menekültek ellenkezését. A szíriaiak a támogatók vagy más közel-keleti családok közelében lakjanak-e? Jogukban áll-e a támogatóknak erről a menekültek beleegyezése nélkül dönteni? A kanadaiak több tízezer dollár adományt gyűjtenek minden újonnan érkező családnak; ki döntse el, mire költik?

Van, akit az aggaszt, hogy a lelkes támogatók nagy lendületükben éppen hogy leereszkedővé válnak. Kamal El-Szolejli, a Ryerson Egyetem jemeni származású újságírás-professzora gyakran észlel lekezelő hangnemet, amikor támogatók bejegyzéseit látja a közösségi médiában. – Ilyenkor előjön a fehér ember fölényes magatartása – mondta.
 

Három hónappal az után, hogy a megszeppent Mohammadék a szállodában találkoztak Kerry McLorggal és társaival, a család a vártnál gyorsabban letelepedett Kanadában.

Kirándultak a Niagara-vízeséshez. A lányok iskolai jutalmakat kaptak a szorgalmukért. A legidősebbik, Bajan, aki a jordániai utcákon minden fiút lehagyott az utcai versenyeken, most a város iskolai futóversenyein diadalmaskodik.

Persze őket is érték kulturális megrázkódtatások. Amikor Mohammad uszodába vitte a gyerekeket, szembetalálkozott egy tangás-bikinis nővel. – Elszaladtam – mesélte később. – Még soha nem láttam olyat.

Susan Stewart, a támogatócsoport legeltökéltebb tagja mindent elkövetett, hogy Mohammad munkát találjon. Kocsiján elvitte a férfit egy menekültek számára rendezett állásbörzére, ahol beszédbe elegyedtek egy szíriai bolttulajdonossal és arab nyelven beszélő társával. Miután állásinterjúra hívták Mohammadot, Stewart segített a férfinak összeállítani az életrajzát és kitölteni egy kérdőívet.

Amikor Mohammadnak részmunkaidős állást ajánlottak, a támogatók ünnepeltek. Ám néhány nappal később Mohammad felhívta a csoport egyik arabul beszélő tagját, és közölte vele, hogy nem fogadja el az ajánlatot. Szíriában vagy Jordániában nem választhatott munkát. – Mindig arról volt szó, hogy meg kell élni valamiből és nem arról, hogy én mit szeretnék csinálni – mondta később.

Neheztelt, amiért Stewart belehajszolta ebbe a munkába, mondta, de jobban aggasztotta, hogy lemond egy állásról, amelyért a nő annyit fáradozott. Ám McLorg az eset jó oldalára hívta fel a figyelmet: Mohammad a maga útját akarja járni Kanadában.

Májusban McLorg a saját problémájával fordult a támogatókhoz és Mohammadékhoz: mellrákot állapítottak meg nála. Most, hogy műtét várt rá, a szíriaiak törődtek ővele.

Üdvözlőkártyákat és nyakláncokat készítettek neki; a többi önkéntes pedig, akik már gyakorlott szervezőkké váltak, intézkedtek az étkeztetéséről és egyéb támogatásról. – Nem olyan csoportot akartam szervezni, amely rólam gondoskodik, de sikerült – mondta McLorg, aki ma már tünetmentes.

Vote it up
99
Tetszett?Szavazzon rá!