Menj, hozd ide!

A férfi meglátta a jeges vízben vergődő kislányt, aki azonban elérhetetlen távolságban volt tőle. Ekkor odakiáltott a kutyájának

Kapcsolódó cikkek

Krymzen és Samara Wagner-Sunshine kedvenc Justin Bieber-számukat éneklik, miközben kiszaladnak játszani a házuk mögötti ligetes parkba. Húsvétvasárnap van, délután 4 óra, de itt, a kanadai Edmontonban még havas a föld. A testvérek imádják a Rundle Parkot. Remekül elidőzhetnek itt, amíg az édesanyjuk, Miranda Wagner elkészíti a család ünnepi vacsoráját.

Leszaladnak a domboldalon, aztán végigszáguldanak a gyaloghíd melletti fákhoz vezető ösvényen. Innen láthatják a völgyben kígyózó North Saskatchewan folyót, amelyet a part mentén még jég borít.

Hamarosan elunják magukat. A tízéves, sötét hajú, határozott arckifejezésű Krymzen elindul lefelé a hófödte ösvényen. A nyomában lépdel egy évvel fiatalabb húga, Samara, akinek kerek arcán a mosolygödröcskék bárkit felderítenek. Arra az egyetlen helyre mennek, ahová az édesanyjuk soha nem engedte őket: le a folyóhoz. Le a jégre.

Apró csoszogó lépéseket tesznek a jégen, gumicsizmájuk a vízbe merül. Aztán hirtelen hatalmas reccsenést hallanak.
 

Rocky még nem akar hazamenni. A nyolcéves husky–labrador keverék Adam és Kelsey Shaw előtt lohol, és igyekszik mindent megszaglászni, amit csak lehet, amíg elérik Adam teherautóját. Nagy testű, bozontos fekete kutya, jó természete van, csak kicsit önfejű, szeret vadászni, kutakodni, különösen víz környékén.

A 25 kilométerre északra lévő Fort Saskatchewanból érkezett házaspár pompásan töltötte a délutánt. Itt a fő gyalogutak tiszták, könnyű tolni rajtuk a dupla gyerekkocsit a benne alvó két kicsivel. Több mint három óra alatt alig néhány emberrel találkoztak, hozzájuk hasonló szívós fajtákkal. Most, negyed öt után néhány perccel a Rundle Park gyaloghídján kelnek át, a parkoló felé tartanak.

Hirtelen gyereksikoly üti meg a fülüket. Lenéznek a hídról. Pár pillanatba telik, amíg felfogják a borzalmat: egy kislány bezuhant a jégen keletkezett repedésbe, egy másik próbálja kihúzni. – Látunk titeket! – kiáltanak le hozzá. – Jön a segítség!

A 28 éves Adam megkéri a feleségét, hogy tárcsázza a segélyhívót. Aztán a kutyához fordul. – Rocky, lemegyünk!

Ő és Rocky ugyanazon a domboldalon csúszkálnak lefelé, ahol percekkel korábban a lányok. Adam néha csípőig merül a hóba, de nem áll meg. Benre gondol, a fivérére, aki hat héttel ezelőtt vesztette életét egy frontális ütközésben az autópályán, egy hóviharban.

Ma nem – mondja Adam magában. – Ma senki sem fog meghalni, nem, ha rajtam múlik.

Krymzen látja a férfit és a nőt, akik kiabálnak nekik a hídról. De nem várhat. Samara a vízben van!

Miért mentek ki a jégre? Miután meghallotta a reccsenést, ő gyorsan megfordult, és visszatért a biztonságos területre. Samara viszont nem. Krymzen most bármit megadna azért, hogy ismét fönt legyenek a dombon, és soha ne jöjjenek le. – Samara, meg tudod fogni a kezem? – kiáltja, miközben a húga a vízben csapkod.

Hirtelen Krymzen alatt is beszakad a jég. A vízbe zuhan, de sikerül elkapnia a jég szilárd peremét, ebbe kapaszkodik, amíg a férfi és a kutyája odaér. A férfi kiemeli a kislányt a vízből, és lerakja maga mellé. – Az ott a feleségem a hídon – mutat fölfelé. – Már hívta a segítséget. Ott várj meg, el ne mozdulj!

Krymzen reszket. – A húgom! – zihálja. – Hol a húgom?
 

Miranda Wagner épp kihúzza a pulykát a sütőből, amikor hallja, hogy kopogtatnak. Olajbányász férje, Cory Sunshine nem tud az ajtóhoz menni, mert Krymzen és Samara két kisöccsére vigyáz. Az asszony megtörli a kezét, ajtót nyit. A küszöbön a hatéves szomszéd kisfiú áll izgatottan. – A lányok a vízben vannak – jelenti.

A 31 éves Miranda nem érti. – Beleestek egy pocsolyába?

– A folyóba estek – feleli a kisfiú. – Samarát elviszi a víz!

Miranda megdermed. Az ő dundi kislánya a folyóban? Megrázza a fejét, és felkiált Corynak, hogy maradjon a fiúkkal, amíg ő elrohan kideríteni, mi történt. Magában imádkozik, miközben a fejében a kisfiú szavai visszhangzanak.
 

Ezalatt a folyóban az áramlattal sodródó Samara úgy fohászkodik, ahogy a Szent Bernadette katolikus elemi iskolában szokott. Kérlek, Istenem, hadd éljek!

Már elvesztette a dzsekijét és az egyik rózsaszín gumicsizmáját. A szülei nagyon ki fognak borulni! Ahhoz, hogy leszidhassanak, életben kell maradnod – súgja neki egy belső hang.

A víz kegyetlenül hideg, sosem gondolta volna, hogy ennyire hideg lehet. Bár tud úszni, képtelen rá. Nem engedelmeskedik a karja és a lába.

Már nyolc perce van a folyóban. Bár csak kilencéves, tudja, hogy nincs sok ideje hátra.

Krymzen sírdogál, Adam pedig kétségbeesetten keresi a kislány húgát. Meg is látja, körülbelül fél kilométerrel lejjebb a folyóban, könnyű észrevenni piros pólóját és rózsaszín macskanadrágját. Adam és Rocky futásnak ered, de az olvadó jeget 15 centi vastag hó borítja, a kislány pedig mintegy másfél méternyire van a jég peremétől, és az áramlat úgy sodorja, mint egy farönköt. A távolság akár öt kilométer is lehetne, ugyanis valahányszor Adam mozdulni próbál, érzi, hogy a jég megreccsen alatta.

– Nem bírom mozgatni se a kezemet, se a lábamat! – kiáltja Samara.

Az olajbányász Adam a szabadban végzett munkához szokott emberként pontosan tudja, hogy a gyereket a kihűlés veszélye fenyegeti. Samara elveszti az uralmát az izmai fölött, hamarosan eszméletét veszti, és a szervezete leáll. Adamnek alig pár perce maradt, hogy megmentse.

Amikor utolérik, a kislány felé hajítja Rocky pórázát, de az nem elég hosszú. Újra megpróbálja, de a jég, amelyen Rockyval állnak, megroggyan. Rocky a vizet tapossa, míg Adam nyakig elmerül, s amikor megpróbálja felhúzni magát, a víz alatti jégréteg, amelyen áll, beroppan, és úsznia kell, hogy a saját életét mentse.

Tíz másodperc, húsz – az óra ketyeg. Végül Rocky megpróbál felmászni egy jégdarabra, amely nem törik tovább. Adam megtolja, és aztán magát is felhúzza a kutya nyakába kapaszkodva. Nagy nehezen talpra áll, és megfordul, hogy megkeresse Samarát.

Körülbelül 15 méterre megpillant egy sötét fejet és valami pirosat. Adam és Rocky megint visszamegy a jégre. Közrefogják Samarát, de a jég újra meg újra elmozdul, ami megtorpanásra kényszeríti őket. Adam kétségbeesetten áll Rockyval az oldalán. Mit lehet tenni?

Hirtelen bevillan. Az elhatározás a kutyája iránti hitből fakad, aki az esélytelensége fölött diadalmaskodó filmbeli bokszbajnok nevét viseli.

Rocky, a profi vadász és kutakodó. Rocky, aki annyira szereti a hideget, hogy egyszer –46 fokban játékból kiásott magának egy hóbarlangot.

Rocky, aki valaha boldogan kivontatta a partra Kelsey-t, míg az asszony a víz felszínén lebegve lazán fogta a pórázát. Most miért ne tehetné meg ugyanezt?

– A kutya köré fogom tekerni a pórázt, és beugrasztom a vízbe, tőled lejjebb – kiabálja Samarának. – Kapaszkodj belé, a pórázba, a szőrébe, ahol csak éred, és ne engedd el.

A kutya az egyetlen reményük. – Rocky, hozd ki a lányt!

A kutya beugrik a folyóba, és sebesen hajtja magát a sodrással szemben. A kislány elgyöngülve figyeli, ahogy Rocky úszik feléje, hátracsapott füle a fejéhez lapul. Szereti a kutyákat, még a nagyokat is, ezért nem fél. De már alig bírja nyitva tartani a szemét, amikor a kutya megböki az orrával.

Ám Samara nem fogja meg a pórázt, mire a kutya a mancsával megtolja, mintha azt mondaná: „Gyerünk! Kifutunk az időből.” Rocky nyugodt és erős, s úgy tűnik, mintha erejéből valamennyit átadna a kislánynak is, aki végül megragadja a pórázt. Ösztönösen érzi, hogy Rocky majd elintézi a többit.

– Fogd két kézzel! – szól rá Adam. Aztán kiadja a parancsot: – Rocky, gyere!

Samara végre hagyja lecsukódni a szemét, miközben a kutya kihúzza a partra. Adam kiemeli a kislányt a vízből, és szorosan átöleli. Jéghideg. – Tarts ki! – mondja a férfi. – Tarts ki, kérlek!

Amikor Adam mobiltelefonja megcsörren, összerándul. Már az is meglepi, hogy egyáltalán működik, miután vele együtt esett a vízbe. A segélyhívó diszpécsere jelentkezik a vonal túlsó végén. 4.35 van, mindössze 15 perc telt el azóta, hogy Adam a gyaloghídon állt. Egy örökkévalóságnak tűnik. A vizes trió letelepszik, és vár – Adam és Rocky közrefogja Samarát, támogatják, melengetik.

– Minden rendben – mormolja Adam egyfajta mantraként.
 

Miranda lányai nevét kiáltva ront be az Albertai Egyetemi Kórházba. Először a bűnbánó, zokogó Krymzenre talál rá egy ágyban, elektromos fűtőtakaró alatt. Utána átmegy a traumatológiára, ahol Samara takarókba burkolózva melegedik. Miranda vére is meghűl, amikor az orvostól megtudja, hogy alig két perc lett volna hátra a lánya életéből, ha Rocky partra nem vonszolja.

– Anyu, majdnem meghaltam – nyöszörög Samara.

Miranda nevetni, üvölteni és sírni szeretne egyszerre. Meg akarja őket leckéztetni, szobafogságra ítélni, soha el nem ereszteni a szeme elől. De most csak szorosan magához öleli Samarát.

Öt nap telik el, mire Adam újra látja a lányokat, ezúttal másfajta jég mellett. Őt és Rockyt az Edmonton Oil Kings csapata hívta meg, hogy végezzék el a korong ünnepélyes bedobását a hokiliga középdöntőjén. A sokezres tömeg megéljenzi őket, amikor a jégre lépnek, bár Rocky kissé unottan fogadja a nagy érdeklődést. Az éljenzés könnyekbe torkollik, és a közönség felállva tapsol, amikor Krymzen, Samara és a szüleik felbukkannak, hogy megöleljék és otthon készített köszöntő kártyákkal lepjék meg a két hőst.

A lányok a saját bőrükön tanulták meg, hogy soha többé ne lépjenek a folyó jegére. A szüleik köszönetet mondanak a gyermekeiket megmentő bátor férfinak és kutyának. – Ti vagytok a mi őrangyalaink, akik ott voltak aznap a hídon – mondja Miranda.

Vote it up
278
Tetszett?Szavazzon rá!