Merülés a jeges folyóba

Egy hideg téli napon tucatnyi idegen fog össze, hogy megmentse a három életveszélybe került gyermeket

Kapcsolódó cikkek

Próbára teszi az autóvezetők többségét a Utah állambeli Logan kanyont övező, fenyvesek borította hegyeken át kanyargó 50 kilométeres út.

A négygyerekes Roger Andersen (46) mégsem számított semmi bonyodalomra 2011 szilveszterén, amikor hirtelen ötlettől vezérelve síelni indult a Bear River Mountainsba lányával, a kilencéves Miával, négyéves fiával, Baylorral és a kilencéves szomszéd kislánnyal, Kenya Wildmannel. – Évente legalább hússzor síelünk arrafelé – mondja. – Ismerem a jegesedésre hajlamos részeket.

Szikrázó napsütésben indultak, ám ahogy magasabbra értek, egyre síkosabbá vált az út. Miután Andresen bevett egy hírhedt hajtűkanyart, egy furgont pillantott meg, amely leszaladt az útról. Ösztönösen a fékbe taposott.

A Honda Accord 40 kilométeres sebességgel csúszott a leállósáv felé, majd a háromméteres meredek töltésen át imbolyogva a jeges Logan folyóba zuhant. A vízben a kocsi a jobb oldalára billent, majd a tetejére pördült, és elmerült.

A becsapódás következtében több ablak is betört, s a feje tetején álló kocsi utastere másodperceken belül megtelt vízzel.

– Átfutott az agyamon: hát így fogjuk végezni? – emlékezik vissza a halk szavú termékfejlesztő menedzser. Andersen kutatni kezdett a jeges vízben a gyerekek után, ám a sötétben nem találta az anyósülésen ülő Miát. Kiszabadította magát a biztonsági övből, átúszott az egyik kitört ablakon, és a felszínre bukva zihálva levegőt vett. Ekkor emberek egy csoportjára lett figyelmes, talán tízen lehettek a töltés tetején. Egymás után rohantak le, a vízbe gázoltak, és azt kiáltozták: – Ki van még az autóban?

Andersen megilletődve idézi fel: – Mintha angyalokat láttam volna.

A segítők csapatát Chris Willden 35 éves volt rendőrtiszt és katonai mesterlövész vezette, aki rémülten látta, hogy a kocsi lesodródik az útról. Két évvel korábban ő majdnem ugyanezen a helyen zuhant a folyóba.

– A gyerekeim! – üvöltötte Andersen. A folyó partközelben alig 120 centi mély, de az Accord ajtajai zárva voltak, az ablakokat pedig a víz alatt képtelenség lett volna berúgni. Willden, akit testőrként kiképeztek arra, hogyan kell víz alatt elsütni egy fegyvert, közölte Andersennel, hogy kilövi az utastér hátsó ablakát, amelynél Kenya ült. Willden kézifegyverét a folyóba merítette, csövét gondosan a kocsi teteje felé irányította, és meghúzta a ravaszt. Az ablaküveg darabokra tört. Willden benyúlt az ablakon, karok, lábak vagy ruha után tapogatózott. Semmi!

– Át kell fordítanunk a kocsit! – ordította Andersen. Abszurdnak tűnt, hogy megfordítsanak egy 13 mázsás, ráadásul vízzel elárasztott járművet, még ha ennyien voltak is. – Arra gondoltam, ez lehetetlen – vallja be Willden. – De aztán háromig számoltunk, majd nekiveselkedtünk.

És az autó csodák csodájára emelkedni kezdett, Willden pedig szemközt találta magát a rémült szomszéd kislánnyal, Kenyával – a gyerek talált egy légzsákot a hátsó ülésen. A férfi zsebkésével elvágta a biztonsági övet, és a betört ablakon át kihúzta.

Mia kékesszürkére válva, hason fekve lebegett a vízben. Ben Belnap 31 éves iskolapszichológus, négy gyermek apja kicsatolta a kislány ernyedt testét, és a partra rohant vele.

A kis Baylor valahol a víz alatt volt, a kocsinak még mindig a folyóba merült oldalán. – Még egy gyerek van bent! – kiáltotta Andersen. – Teljesen át kell billentenünk az autót! –

A mentőcsapat minden erejét megfeszítve még egy utolsót lökött a kocsin. Az Accord bizonytalan ingás után hassal a vízbe csobbant. Ekkor a férfiak megpillantották az üléséhez szíjazott Baylort. A gyerek szeme fennakadt. Morgan Carlson 56 éves kiropraktőr szívmasszázst alkalmazott az óvodás gyermeken, majd Willden késével kiszabadította a fiúcskát az ülésből.

Az eszméletlen Baylort és Miát az út szélére fektették. Belnap úgy gondolta, Mia már nem él, annyira ernyedt volt, és kék. De Mia egyszer csak vizet köhögött fel, kinyitotta a szemét, és riadtan pislogott körbe. Baylornak viszont nem volt pulzusa. Az egyik férfi Heimlich-fogást végzett rajta, mire a fiúcska köhögni és sírni kezdett. Kitört az üdvrivalgás. – Abban a pillanatban óriási megkönnyebbülést éreztem – mondja Andersen.

Mia, Baylor és Kenya pár hét alatt teljesen felépült. Andersen köszönetet akart mondani a férfiaknak, akik megmentették őket. Elámult, amikor megtudta, hogy egyikük egy felderítő-mentő csoport tagja, a másik a haditengerészet nyugalmazott búvára, a harmadik légzésterapeuta, a negyedik újraélesztésben jártas kiropraktőr, no meg Willden, az egykori rendőrtiszt, akinek a hozzáértésén rengeteg múlott.

– Hihetetlen, hogy ott volt ez a sok ember, aki mind tudta, mit kell tenni – mondja Andersen. – Sokan kérdezték már tőlem: „Csodának voltál ott a szemtanúja?” Mire én mindig azt felelem: „Egy tucatnyi csodának.”

Vote it up
160
Tetszett?Szavazzon rá!