Merjünk álmodni!

A kutatók szerint ami az agyunkban éjjel történik, fontosabb, mint gondolnánk

Egy figyelemre méltó új vizsgálat szerint az álmaink nagyobb hatással lehetnek az életünkre (és fordítva), mint ahogy azt eddig tudtuk. Egy 58 éves antropológus 11 éven át vezetett naplót közel ötezer álmáról. Az ezekben visszatérően megjelenő színek elemzésével Robert Hoss arizonai kutató bizonyos dolgokat pontosan kikövetkeztetett a férfi érzelmi állapotáról. Helyesen azonosított két olyan évet, amikor a férfi válságot élt át az életében. Az antropológus megerősítette, hogy 1997-ben valamely vezetésbeli kérdésben nézeteltérése támadt egy kollégával, 2003-ban pedig összeveszett egy barátjával, ami mély sebeket hagyott benne.

Hogyan jött rá Hoss az álmodó zaklatottságára? – A megoldás kulcsa a színárnyalatokban rejlett – mondja. Az antropológus álmainak meghatározó színei a pirosak és feketék voltak, melyek a nehéz időszakokban markánsabbak lettek.

Hoss azon kutatók egyre népesebb csoportjába tartozik, akik a korszerű orvosi eljárások és innovatív pszichológiai kutatások jóvoltából kezdik feltárni az álmainkban elrejtett titkokat és az álmodás szerepét az életünkben.

A legutóbbi felfedezések újfajta bepillantást engednek az álmok nyelvébe, és segíthetnek az alvással töltött idő hatékonyabb kihasználásában.

Miért álmodunk?
A tudatalatti és a tudatos elme részben az álmok segítségével kommunikál egymással. A kutatók szerint, amikor olyasmiről álmodunk, ami nyugtalanít bennünket, akkor az agy segít felkészülni arra az esetre, ha a baj bekövetkezne. Amikor egy ránk váró feladatról álmodunk, például a munkahelyen tartandó beszámolóról vagy sportversenyről, az javíthatja a teljesítményt. Kognitívidegrendszer-kutatók azt is felfedezték, hogy az álmok és a gyors szemmozgással jellemzett alvási szakasz (REM: rapid eye movement) kapcsolatban áll a tanulási és emlékezési képességünkkel.

Az álmodás „hangulatszabályozó rendszer”, állítja dr. Rosalind Cartwright, a chicagói Rush Egyetem Orvoskara pszichológia tanszékének vezetője. Úgy találta, hogy az álmok segítenek az embereknek feldolgozni az elmúlt nap érzelmi nehézségeit. – Mintha beépített terapeutánk lenne – mondja Cartwright. Alvás közben az álmok összehasonlítják az új érzelmi élményeket a régi emlékképekkel, a régi képeket rávetítik az újakra, olyasfajta minták alakulnak ki, mint a skótkockás takaróké. – Lehet, hogy felébredünk, és az jut eszünkbe: mit keres az álmomban Harry bácsi? – magyarázza. – Ötven éve nem láttam. A régi és az új képek között azonban érzelmi összefüggés van. – A tudatos elme feladata ezt a kapcsolatot megtalálni.

Az agy és az álmok
Egy évszázaddal azután, hogy Freud megvetette az álomanalízis alapjait, a tudósok még csak most fejtik meg annak biológiáját, hogy miként állítjuk elő az álmokat. A Pittsburgh Egyetem Orvosi Központjának Sleep Neuroimaging nevű álomkutató programja keretében dr. Eric Nofzinger alvó alanyok agyába tekint be PET-szkennerek segítségével. Izotóppal jelzett glukózt adott be az alanyoknak, amely az érintett agyterületen feldúsult. Így találta meg az álmok forrását a limbikus rendszerben, az agy azon ősi részében, mely az érzelmeket irányítja. Álmodás közben itt az idegi tevékenység hirtelen felfokozódik, mozgalmassá teszi az álmainkat. – Ezért zajlanak álmainkban sokszor drámai események – mondja Nofzinger –, menekülünk veszély elől vagy kerülünk szorongást kiváltó helyzetbe. Az agynak az álmokat irányító része az ösztöneinket, késztetéseinket, szexuális magatartásunkat is vezényli, itt dől el, hogy szembeszállunk vagy menekülünk.

Eközben az agyban a logikus gondolkodást irányító homloklebenyek magyarázatot adnak arra, hogy álmaink gyakran miért olyan bizarr kombinációi embereknek és eseményeknek.

Az álombeli érzelmek a valódi terapeutáknak is segítenek traumákat átélő páciensek kezelésében. Cartwright nemrég öt hónapig követte nyomon 30 elvált felnőtt álmait, és mérte a volt házastársuk iránti érzéseiket. Azt állapította meg, hogy azoknak volt a legnagyobb esélyük a válás sikeres feldolgozására, akik álmaikban a legjobban haragudtak volt házastársukra. – Akik nem voltak mérgesek álmukban – mondja Cartwright –, azok még nem birkóznak meg igazán az érzéseikkel és még nem kezdték el megemészteni a válást. Ez a felfedezés segíteni fogja a terapeutákat annak eldöntésében, hogy az illető férfi vagy nő tanácsadásra szorul-e, vagy már kiálmodta magából a problémáit.

Egy értelmezés nem illik rá mindenkire
Nincs olyan eszköz, amivel a kutatók az álmok tartalmát alvás közben vizsgálhatnák, de a tudósok új módszereket találnak az álmok ébredés utáni értelmezésére. Felejtsük el Freud azon elképzelését, hogy az álmok mindenkire érvényes jelentésű képeket tartalmaznak (például szivar: pénisz). A pszichológusok új nemzedéke kitart amellett, hogy az álomszimbólumok egyénenként különbözők. Egy nemrég elvégzett vizsgálat során Joseph De Koninck, az Ottawai Egyetem pszichológiaprofesszora 13 önként jelentkezőt kért meg arra, hogy két listát készítsenek: egyet a közelmúltbeli álmaik mozzanatairól, a másikat életük közelmúltbeli eseményeiről. Amikor analitikusokat kértek meg rá, hogy párosítsák össze az önként jelentkezőket az álmaikkal, kudarcot vallottak. De Koninck következtetése: mindenki jobban érti a saját álmait, mint bárki más, még a hagyományos pszichoanalitikusokat is beleértve. Az álomban a szivar néha egyszerűen csak szivar.

– Semmi nem bizonyítja, hogy volnának mindenkire érvényes álomszimbólumok – mondja De Koninck. – Aki valóban szeretné értelmezni az álmait, az dobja sutba az álmoskönyvét.

A jelentések dekódolása
A pszichológusok ma a korszerű technika alkalmazásával vizsgálják az álmok tartalmát. Hoss egy tartalomanalízisnek nevezett számítástechnikai módszert alkalmaz az álmokban megjelenő színek értelmezésére. Az emberek több mint 80 százaléka színesen álmodik, jóllehet csak negyedük idézi fel az árnyalatokat másnap reggel. Az adatgyűjtés érdekében közel 24 ezer álmot elemzett, és ezeket két adatbázisban katalogizálta. Az egyik a Kalifornia Egyetemen (Santa Cruzban), a másik Massachusettsben, a Bridgewater State College-ban van.

Kutatásai arra utalnak, hogy az egyes színek bizonyos érzelmeket jelenítenek meg (például a piros cselekvést, izgatottságot és vágyat jelent; a kék a nyugalomnak, békességnek és harmóniának felel meg; a fekete a félelem, szorongás és a megfélemlítettség jele).

Értelmezéskor azonban a szimbólumokhoz és történésekhez hasonlóan itt sem húzható rá egyetlen „méret” mindenkire. A saját asszociációi megjelenítéséhez mindenki más palettát használ. – Az agy a színek alkalmazásával festi meg érzelmekkel az álmokat – mondja Hoss, aki nemrég tette közzé eredményeit a Dream Language (Álmok nyelve) című kötetben.

Egyes kutatók nem tartják indokoltnak a számítógép használatát az álmok értelmezéséhez, sőt úgy vélik, terapeuta sem kell hozzá. Dr. Gayle Delaney pszichológus, az International Association for the Study of Dreams nevű nemzetközi álomkutató szövetség alapító elnöke azt vallja, hogy maguk az álmodók tudják legjobban értelmezni az álomvilágban eltöltött idejüket. Ő az „álominterjú” technikát támogatja, melynek során egyértelmű kérdések sorára kérnek választ az emberektől, hogy betekinthessenek az emlékképeikbe. Delaney San Franciscóban lévő rendelőjében alkalmazza ezt az eljárást, hogy az álmaikon keresztül segítsen az embereknek elemezni, valamint jobban megérteni párkapcsolataikat.

Delaney elmeséli egy olyan nő esetét, aki álmában az óceánban úszni látta új udvarlóját. A férfi a víz fölött csodaszép fókának, a víz alatt veszedelmes cápának látszott. Amikor a nőt az illető személyiségéről kérdezték, beismerte, hogy van benne valami erőszakosság, amiről ő ébren nem akart tudomást venni. – Ez a nő nyilvánvalóan megsejtett valamit az udvarlója rossz tulajdonságaiból – mondja Delaney. – Álmunkban az agyunk többet megérez az életünkben szerepet játszó emberekről, mint ébren.

A nő azután rövidesen szakított ezzel a férfival.

Mit tehetnek értünk az álmaink?
A pszichológusok régóta tisztában vannak vele, hogy az emberek meg tudják oldani munkahelyi és otthoni problémáikat úgy, hogy „alusznak rá egyet”. A kérdés mindig az volt, miként trenírozhatjuk magunkat arra, hogy megálmodjuk a megoldásokat. Dr. Deirdre Barrett, a Harvard Orvostudományi Egyetemének pszichológus adjunktusa és a Dreaming (Álmodás) című folyóirat szerkesztője azt tanácsolja az embereknek, hogy elalvás előtt fontolgassák magukban a kérdéseiket (Fogadjam el ezt az állást? Menjek feleségül ehhez a fickóhoz?), aztán hagyják rá a tudatalattijukra, hogy az válaszoljon.

– Ismerek képzőművészeket, akik az ihletre várva egyszerűen megálmodják műveikből rendezendő kiállításukat, és sok új kép megfestésére indító ötlettel ébrednek fel – mondja Barrett. – Egyre több ember sajátítja el ezeket a technikákat, hogy befolyásolni tudja álmait.

Egyes kutatók azt vallják, hogy alvás közben is tudjuk irányítani álmainkat. Dr. Stephen LaBerge az elmúlt években fejlesztett ki egy módszert az alvó elme irányítására, mely a „világos álmodást” alkalmazza, amikor az ember álom közben is tudja, hogy álmodik. A világos álmodók fantasztikus kalandokat élhetnek át – holdra szállást, időutazást vagy tengerparti szerelmeskedést –, miközben teljes mértékben tudatában vannak annak, hogy álmodnak.

– Így a szegény ember is eljuthat Tahitire – mondja a pszichológus LaBerge, aki a kaliforniai Palo Altóban működő Lucidity Institute-ot vezeti. – Már az is kedvező hatással lehet az emberre, ha ilyen világos álmot álmodik.

LaBerge szerint a világos álmodók számos célra használhatják ezt az élményt: problémamegoldásra, alkotó ötletek előidézésére és gyógyulásra. A Kaliforniában élő 55 éves térképész, Patricia Keelin sok mindenre használta a világos álmodást a régen halott édesapjával való beszélgetéstől kezdve az édességfalásról való leszokásig. – A világos álomban a csokoládénak mindig jobb az íze, mert nem kell aggódni a kalóriák miatt – mondja.

A valóságban nem túl jól úszó Keelin szívesen megy könnyűbúvárkodni, amikor rájön, hogy világos álmában van, lemerül az álombeli óceán aljára, mert ilyenkor nem kell félnie attól, hogy nem kap levegőt, vagy hogy rosszul úszik. – Nagyon élvezetes – mondja. – A világos álmodás nagyszerű dolog, mert ingyen van, és mindenki számára elérhető.

Nos, nem egészen ingyen. Bár mindenkiben megvan a képesség a világos álmodásra, speciális tréning vagy ráhangolás nélkül nem szokott rendszeresen megtörténni. A Lucidity Institute oktató foglalkozásokat szervez, és ezek során adja át a tudnivalókat. LaBerge még egy NovaDreamer nevű, pár száz dollárba kerülő eszközt is kifejlesztett, mely segít az embereknek, hogy az álmaik résztvevőivé váljanak. Amikor az alvómaszkszerű eszköz felismeri, hogy a viselője az álmodást jelző REM-fázisban van, villogó fényt bocsát ki, melynek feladata beszivárogni az illető álmába. – Ez olyan, mint amikor az operában a szünet végén a villogó fényekből tudjuk meg, hogy nemsokára kezdődik a következő felvonás – mondja LaBerge. – Ez a jelzés arra, hogy az ember álmodik, tehát nyitottá teheti önmagát bármi olyan élményre, amilyet szeretne. Elvégre ki-ki a saját álmát álmodja.

Az ember álmai valóban olyanok, mint a saját filmjei, melyekben ő a főszereplő, a rendező és a forgatókönyvíró egyszerre. A legutóbbi kutatások még arra is következtetni engednek, hogy egyben a legértőbb filmkritikusaink is mi magunk vagyunk, még előképzettség sem kell hozzá.

Vote it up
52
Tetszett?Szavazzon rá!