Mesés siker

Fél tucat roma nő üli körbe az asztalt a nagyecsedi művelődési házban. Mindegyikük előtt mesekönyv, amelyből egy-egy sort olvasnak hangosan. A foglalkozást egy perzsa asszony, Furugh Switzer vezeti.

Ez a csoport abban a sikeres programban vesz részt, amely a roma gyerekek olvasási készségeit fejleszti az édesanyjuk oktatásával.

Furugh Teheránban született bahá’í hitű családban. – A vallásom tanítása, hogy segítsünk másoknak. Amit elértem, mind ebből következik – mondja Furugh. Évekig angolt és matematikát tanított Lesothóban és Zambiában, majd Kanadában szerzett diplomát. Itt ismerkedett meg Raymond Switzerrel, akihez feleségül ment. 1994-ben két gyermekükkel Magyarországra jöttek, hogy a bahá’í közösség kereteiben önkéntes munkát végezzenek.

– Kedvesek voltak hozzánk, barátokra leltünk – meséli. – Eredetileg csak két évig akartunk maradni.

Előbb a Veszprémi Egyetemen tanítottak angol nyelvet és irodalmat, valamint tanítási módszertant. Furugh nem járt nyelviskolába, beszélgetésekből és nyelvkönyv segítségével tanult meg magyarul.

Később a Jászberényi Főiskolán tanítottak, és itt, a levelező hallgatóktól hallottak először arról, hogy gyakran nehezen kezelhetők a roma diákok. A hátrányos helyzetű gyerekek, akiknek a szüleivel a tanároknak nincs kapcsolatuk, gyakran kimaradnak az iskolákból.

– Ekkortájt olvastunk a férjemmel egy tanulmányt arról, hogy a mesék segítenek felkészíteni a gyerekeket az iskolára – mondja Furugh. – Innen jött az ötlet, hogy azokat próbáljuk segíteni, akik a legnagyobb hatással vannak a gyerekekre, vagyis az édesanyákat.

A Meséd programot 2005-ben kezdték el a Jászságban és Szolnok környékén. A helyi családsegítő központok segítségével szervezték meg a hetenként tartott foglalkozásokat, amelyeknek a céljuk, hogy az anyák megtanuljanak mesét olvasni.

– Ezeknek az anyáknak az iskola szörnyű kudarc volt, mert nem tudták teljesíteni a követelményeket. A meseolvasás viszont nem tűnt olyan félelmetesnek – idézi fel Furugh.

Három hónapnyi meseolvasás után a mesékről kis összefoglalókat, véleményt írnak, majd szerepjátékok következnek. Az édesanyák minden héten hazavisznek egy könyvet, hogy esténként felolvassanak a gyerekeiknek.

Eddig csaknem háromszázan végezték el a kilenc hónapos programot. Egy részük később óvodákban tartott foglalkozásokat, mások újabb Meséd-csoportok vezetői lettek.

Bebizonyosodott, hogy azok az anyák, akik rendszeresen mesélnek, jobban odafigyelnek arra, hogy a gyermekük iskolába járjon, a gyerekek pedig jó tanulmányi eredményeket érnek el.

– Ez a program megváltoztatta az életünket – mondja Nagy Emese Erzsébet. A 26 éves nagyecsedi asszony, mielőtt két éve csatlakozott egy Meséd-csoporthoz, soha nem olvasott a kislányának, mert az otthonukban nemigen volt könyv. Ma már mindennap olvas Jázminnak, aki kiválóan tanul az iskolában. Emese, aki kimaradt az iskolából, amikor 16 évesen férjhez ment, most újrakezdte a tanulást, és egy Meséd-csoport vezetését is rábízták.

Furugh és a férje nem tervezi, hogy elhagyja Magyarországot. Bár érez honvágyat korábbi otthonai iránt, nagyon megszerette a barátságos magyarokat és persze a tájat, a Mátrát, a Bükköt, ahova kirándulni járnak. Gödöllőn élnek a férjével, és családterápiával foglalkoznak.

A perzsa nevek mind jelentenek valamit. A furugh azt jelenti: fény. Jól választottak nevet a szülők.
 

Ismerje meg Pásztor Eszter történetét, aki freskófaluvá tette Bódvalenkét!