Mesteri trükk, leleplezve

A furfangos kutya finom falatkái; elszaladt kanál; tollas igazságosztó

Gyönyörű csokoládébarna labrador szukánkat, Rose-t mindennap elviszem sétálni a folyópartra, ahol szabadon rohangálhat. Ilyenkor alaposan körbeszimatol, s útközben minden ebet köszönt.

A szaglása remek lehet, mert sokszor rémes szagú régi csontokat ás elő. Nem hagyom, hogy hazahozza, mert félek, megbetegítenék. Amikor utasítom, hogy dobja el őket, vonakodva engedelmeskedik, és úgy néz rám, mintha legalábbis éheztetni akarnám.

Nemrégiben húsz perce sétáltunk szokásos helyünkön, amikor feltűnt, hogy Rose mellettem bandukol. Hiába mondtam, hogy „mehetsz!”, nem szaladgált. Tíz perc múlva megálltam, és alaposan szemügyre vettem a kutyát. Akkor derült csak ki, hogy csontot tart a pofájában. Úgy döntött, ha mellettem lépdel, nem veszem észre a csontját, hiszen csak a feje tetejét látom. Ennyi okosságtól nevetnem kellett! Miután nem hagytam, hogy a csontot megtartsa, nyomban futásnak eredt. A kis trükkje nem jött be.
David Rees

Elszaladt kanál
Egy reggel, miután a nappaliban megreggeliztem, a müzlis tálkámat leraktam a padlóra, hogy elolvassam az újságot. Amikor ki akartam vinni a tálat a konyhába, a kanál nem volt benne.

Később az ágyam mellett, a földön találtam meg. Billy, a szomszédom burmai macskája hozhatta ide a nappaliból, de nem értettem, hogyan, mivel a kanál meglehetősen nehéz. Arra gondoltam, talán a szájában cipelte, ami igazán komoly mutatvány egy ilyen apró termetű kandúrtól.

Pár nap múlva azon kaptam Billyt, hogy leugrik a konyhapultról egy teáskanállal, mire az evőeszköz csörömpölve a kőre hull. Először újra csak azt hittem, a fogával emelte fel a kanalat, míg rá nem ébredtem, hogy a nyakörve mágneses részéhez tapadt hozzá. Rejtély megoldva!
Beryl Mcardle

Tollas igazságosztó
Kis kanárink, Cviki, nagyrészt szabadon élhetett a lakásban, hiszen ki-be járhatott a kalitkájából. Sokszor üldögélt a fotel karfáján. Egy alkalommal a kislányom frizurát készített nekem. A fodrászkodás közben fel-felszisszentem, mert igencsak húzta a hajam. Egyszer, amikor már többedszerre feljajdultam, nyugodtan ücsörgő madarunk felröppent, és a lányom fejére szállva belecsípett a homlokába.

Nem akartam elhinni, hogy ez a parányi madár a parányi eszével képes megbüntetni a gazdáját. Újrajátszottuk a jelenetet, hogy megbizonyosodjunk, tényleg erről van-e szó, s a férjem le is fotózta Cviki támadását. Az ismétlésnél egyértelműen kiderült: igen, „igazságot” szolgáltatott.
Szilágyiné Kaplony Éva, Fertőhomok

Vote it up
92
Tetszett?Szavazzon rá!