Meztelenül mindenki szép

Egy masszőr több ruhátlan embert látott annál, hogy számba vehetné; és mindegyikük testét tökéletesnek találja

Régóta vetkőznek le előttem az emberek. Tudom, hogy néznek ki a ruha alatt; csak egy pillantás, és elég pontosan el tudom képzelni, hogyan festenének a masszázságyon.

Hadd kezdjem azzal, hogyan nem néz ki senki sem: senki nem néz ki úgy, mint azok az emberek, akik a magazinok címlapján vagy a filmekben szerepelnek, még a modellek sem. Senki. A vékony embereknek afféle csontos, befejezetlen, nyersnek is nevezhető kinézete van, ami igazán vonzó tud lenni. Nincs azonban kerekded, telt, gömbölyű mellük és fenekük. Ha ugyanis valakinek kerek, telt a melle és a hátsója, annak kerek és telt a hasa és a csípője is. Ez egyszerűen így működik. (Megjegyzem, az is ugyanolyan vonzó tud lenni egyébként!)

A nőknek narancsbőre van (cellulitisz). Mindegyiküknek.

Gödrös és kedves. A bőr. És ez nem hiba, nem betegség. Mindössze annak a természetes következménye, hogy nem Photoshoppal gondosan retusált pixelekből áll, és még csak nem is festékpisztollyal készült.

A férfiak feneke furcsa. Különösen, mert a legtöbb ügyfél nő, és amikor egyszer csak megjelenik egy férfi, és az ember egyszer csak azt kérdezi: Hogyan? Csak ennyi? Ezek a hátsók, mondhatni véznák, ványadtak, a szövetek pedig hepehupásak, mivel nincsenek kipárnázva; úgyhogy egy kicsit vissza kell venni a nyomás erejéből , különben vonyítanak a páciensek.

A felnőttek megereszkednek, és petyhüdtek lesznek. Nem számít, hogy milyen fittek. Minden eltelt évtizeddel az ember egyre jobban megereszkedik. Minden szövet egy kicsit lazábban lóg. És még a tetejébe meg is ráncosodnak. Nem tudom, hogy ki indította útjára azt a rosszindulatú pletykát, hogy kizárólag az idős emberek ráncosodnak. Minden ember elkezd ráncosodni a megereszkedéssel együtt, mihelyt felnő, és ez a vidám folyamat egész hátralévő életében tart, ami remélhetőleg nagyon-nagyon hosszú idő, igaz?

A masszázsasztalon mindenki gyönyörű. Ez alól a szabály alól egyáltalán nincs kivétel, egyetlenegy sem.

Az első hosszú sóhajtól, az első olyan gondolattól, hogy „Biztonságban vagyok, most végre kiengedhetek!” egyféle ragyogás, egy szépséges kifényesedés indul el. Néhány percen belül ez beragyogja az egész testet és sugározni kezd belőle. Hamarosan betölti és elárasztja az egész szobát. A masszőrt is áthatja. Sokan azt mondják, a masszőrök gondoskodó lények, és lehet, hogy tényleg azok is vagyunk: szeretünk törődni emberekkel, és közel áll hozzánk a gyengédség. Egy titkot azonban elárulok: én emiatt a ragyogás miatt csinálom.

Elmondom tehát, hogyan néznek ki igazából az emberek: olyanok , mint a lángok, vagy olyanok, mint a csillagok egy tiszta éjszakán a vadonban.

Vote it up
136
Tetszett?Szavazzon rá!