Miért jó a szusi?

Egyre több helyütt kapható ez a művészi szépségű étel. Az biztos, hogy finom, és az is, hogy drága. De vajon egészséges?

Egy kis szusitörténet
Eredete a 7. századra nyúlik vissza, amikor Délkelet-Ázsiában megjelent az ételek savanyításának technikája. A japánok a rizs és a hal tárolására vették át ezt a módszert. Ahogy a hal fermentálódott, a rizsből tejsav keletkezett, ez pedig megsavanyította a halat. Az azóta eltelt évszázadok újításai nyomán a szusi egyedülálló, egészséges étellé alakult, és népszerűsége egyre nő.

Ez az egykor egzotikusnak számító fogás mára egyre több étteremben kapható. Nem csoda, hiszen ez a szépséges étel finom és tápláló is egyben.

A szusi a szó szoros értelmében az ecetes rizst jelöli, de általában ugyanezzel a kifejezéssel illetik egyrészt azokat a különféle kisujjnyi méretű falatokat, melyekben a nyers hal egy rizsből formált ágyon fekszik (nigiri), másrészt a vékonyabb vagy szélesebb, rizsből és algalapokból álló, hallal, illetve zöldségekkel készülő tekercseket is (maki). Mindegyik fogyasztható akár önmagában, akár a shoyu nevű japán szójaszószba mártva.

Finomnak finom, de miért jó?
A szusi egyszerű, egészséges összetevőkből: rizsből, algából, halból és zöldségekből készül, alacsony a zsír- és kalóriatartalma, ezért remek választás mindenkinek, aki a súlya vagy a koleszterinszintje miatt aggódik. Ha oda kell figyelnie a sóbevitelre, csak óvatosan fogyassza az algába (nori) csavart változatokat és a szójaszószt.

A falatnyi méretű darabok lassú evésre, az étel zamatának megízlelésére bátorítanak. A tipikus adag szusi általában egy 10 darabos, nigiriből és vékonyabb tekercsekből álló válogatás, mely mintegy 450 kcal-t tartalmaz. Egy nigiri tápértéke 40 és 100 kcal között változik, ebből 30 kcal a rizs, a maradék pedig a különféle halakból és feltétekből származik. Két kisebb tekercs nagyjából egy nigirinek felel meg; a vastag tekercsek tápértéke az összetevőktől függően meglehetősen eltérő lehet. Az egyik legnépszerűbb, a halat és avokádót tartalmazó kaliforniai tekercs darabjában az energiatartalom körülbelül 40 kcal.

Apróbetűs rész
Bár a szusikészítés művészetében jártas, képzett szakácsok szigorú frissességi és tisztasági előírások szerint dolgoznak, a nyers hal fogyasztása mégis hordozhat bizonyos veszélyeket. Az édesvízi és tengeri halak húsa egyaránt élősködőket közvetíthet. A szusikészítésre használt halak nagy részét olyan alacsony hőmérsékletre hűtik, mely elpusztítja a parazitákat, azonban nem árt, ha tisztában vagyunk a fertőzésveszéllyel.

Mivel a szusihoz nem főzik meg a halakat, várandós nők és legyengült immunrendszerű betegek inkább ne fogyasszák: kicsi a kockázata, de lehetséges, hogy Listeria monocytogenes vagy más baktériumok és élősködők fertőzésének teszik ki magukat. Ha jó hírű étteremben vacsoráznak, a veszély a legtöbbek számára minimális. Aki pedig úgy dönt, hogy nem eszik nyers halat, számos más lehetőség közül választhat, rendelhet például főtt rákot, garnélát, tojást, tofut vagy zöldségeket.  

Vote it up
188
Tetszett?Szavazzon rá!