Mi vicces a nőnek, és mi a férfinak?

A tudományos kutatások azt mutatják: a humor terén (is) határozottan kimutatható a nemek szerinti megosztottság

Ha már önnel is előfordult, hogy elsütött egy „tuti” poént, de az ellentétes nem jelenlévő képviselői csak üres tekintettel bámultak és a vállukat vonogatták, nyugodjon meg, valószínűleg nem a viccben vagy az előadás minőségében volt a hiba. Kiderült ugyanis, hogy a humor igencsak vicces dolog.

A legújabb tudományos kutatások szerint a tréfák terén jelentős különbségek mutathatók ki a két nem között – a férfiak és a nők agya ugyanis nagyon eltérően reagál a poénokra. E felfedezés segítségével fényt derülhet a nemek közötti sokféle alapvető különbség mellett arra is, mennyire eltérően működik a férfi és a női agy. És közelebb juthatunk annak a jelenségnek a magyarázatához, hogy miért nem tudja egyetlen női személy sem megérteni, hogyan képes különben szelíd természetű férje derült égből villámcsapásként reá zúdítani a Monty Python-filmek teljes passzusait.

A komikumról szóló egyik nagyon komoly vizsgálatnak köszönhetően, amely a nagyon komoly Amerikai Tudományos Akadémiai Közlemények című periodikában jelent meg, most már tudományos ténynek tekinthető a nemi különbségek megléte a kutatók által „humorfeldolgozásnak” nevezett folyamatban.

A vizsgálatot a Stanford Egyetem Orvoskara pszichiátriai és agykutató tanszékének közreműködésével végezte egy kutatócsoport (amelynek tagjai bizonyára jót röhögtek azon, hogy miközben a laborban dolgozó többi kolléga éjszakákon át a rosszkedv tanulmányozásával bajlódott, nekik a humor feldolgozása jutott osztályrészül).

A kutatók 70 darab fekete-fehér karikatúrát mutattak meg tíz nőnek és tíz férfinak, mialatt az illetők egy-egy MRI (mágneses rezonanciás képalkotó) készülékben helyezkedtek el, ami, megjegyzem, hagyományosan nem tartozik éppen a legmulatságosabb időtöltések közé.

Az MRI nyomon követte a vizsgálati alanyok agytevékenységét, miközben ők a rajzos vicceket nézegették, és két gomb valamelyikének megnyomásával egyenként jelezték, hogy mulatságosnak találták-e az adott rajzot vagy sem.

Mit tudtak meg ebből a kutatók? Nos, azt bizony nem sikerült megtudniuk, hogyan kell mulatságosnak lenni. A tanulmány körülbelül annyira szórakoztató, mintha a forró leves bőrösödésének folyamatát kísérnénk figyelemmel. De végül is arra a következtetésre jutnak, hogy eltérés mutatkozik a két nem humorra való reagálásának módjában, ami azért érdekes a tudósok számára, mert a humort magasabb rendű szellemi tevékenységnek tekintik, kivéve, ha Jerry Lewis követi el.

A nők a humort bizony munka gyanánt képesek felfogni

A vizsgálat szerint a nők gyorsabban döntötték el, hogy egy-egy rajz érdektelen, mint a férfiak, ami feltehetően agyuk analitikus részének nagyobb aktivitására utal. Továbbá a nők, úgy tűnik, többet használták az agyukat a karikatúrák feldolgozása és a rájuk való reagálás közben. Magyarán: a nők a humort munkának tekintik. Keményen koncentrálnak az állítólagos poénokra. És villámgyorsan eldöntik, hogy bejön-e nekik vagy sem. Aztán továbblépnek következő teendőjükhöz, ami valószínűleg abban merül ki, hogy ráripakodnak a férjükre, vigye már le a szemetet. (Ha, ha! Ez egy „vicc” akart lenni. Ha nem kacagtak rajta, nem az önök hibája – hanem az agyuké!)

A vizsgálat legdöbbenetesebb felfedezése az, mi történik az agy úgynevezett jutalomközpontjában, amely a nevetés közben – vagy egyéb, mélyen kielégítő tevékenységek, úgymint például egy díj elnyerése, egy versenyen elért diadal vagy Jessica Simpson szellemi kvalitásai fölötti gúnyolódás során – termelődő dopaminban gazdag terület.

Ezért van az, hogy bizonyos, nevük elhallgatását kérő magazinok képesek az állítani, hogy a nevetés a legjobb orvosság – bár az orvosok többsége egyetért abban, hogy lábtörés esetén a gipsz bizony jelentősen hatékonyabb.

Amikor a nők az általuk mulatságosnak talált karikatúrákra reagáltak, a kutatók fokozott aktivitást észleltek a jutalomközpontban. Ha a karikatúra nem volt vicces, a központ egyensúlyi állapotban maradt. Ezzel szemben, a férfiak jutalomközpontjának aktivitása a vicces karikatúrák esetén volt egyensúlyi állapotban, és az érdektelen képek láttán hanyatlott. (A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a többi – nem emberi – főemlős esetében is hasonló séma szerint zajlik le ez a folyamat, ami, ha belegondolunk, elég mulatságos dolog. Mármint annak, aki történetesen nem férfi.)

Mit jelent tehát mindez? A nemek közötti ilyetén eltérés, állítják a tudósok, az elvárások és a gondolkodásmód eredménye. A női vizsgálati alanyok – és a nők általában – jobbára szkeptikusok, tehát nem számítottak arra, hogy a karikatúrák viccesek, amikor pedig nevettek, meglepetésükben tették, ezért agyukban megindult a „jutalmazás”. A férfiak azonban azt várták, hogy szórakozni fognak, és amikor ez nem történt meg, csalódtak.

A kutatók „a humor feldolgozásának eltérő módozataiként” aposztrofálják ezt a jelenséget, ami arra utal, hogy a) a dolog a férfi/női viselkedésen belül kiemelt jelentőséggel bírhat, továbbá hogy b) a tudósok képesek nagy és hatásos kifejezésekkel feltupírozni a banális állításokat.

„Aligha szükséges a Marsra vagy a Vénuszra utazni ahhoz, hogy lássuk, a férfiak és a nők gyakran különbözőképpen fogják fel a világot” – írják a tanulmány szerzői a nemek közötti különbségeket feldolgozó híres könyvre utalva. És ebből a tanulmányból feketén-fehéren kiderül, hogy a férfiak és a nők igen eltérő módon dolgozzák fel az érzelmi impulzusokat. Ami fontos lehet kutatók számára, bár meglehetősen kézenfekvő bárkinek, aki némi időt már eltöltött ezen a jópofa kis bolygón, amit Földnek nevezünk.

Vote it up
44
Tetszett?Szavazzon rá!