Mikor érnek révbe?

Mahmúd Mohamedi és szerettei egy új élet reményében menekültek Európába. Azonban csak ekkor kezdődtek megpróbáltatásaik

Megjelent: 2011. július

Kapcsolódó cikkek

A húsz méter hosszú Hasan Reis hajnalban kelt útra, fedélzetén az egymillió euró értékű menekültszállítmány. A felülterhes vízi jármű még nyugodt vízen is veszedelmesen imbolygott.

Mahmúd más családokkal, többek között Habíb Raziékkal és Száliha Dzsabari két fiával egy kormányosfülke alatti kabinba került. Nem sok afgán látott valaha is tengert, hajón meg végképp nem utazott. Az órásmester lányai, Roja és Nazania elkerekedett szemmel, de bizakodva kapaszkodtak az anyjuk térdébe. Mahmúd nyugtalanul mosolygott. – Holnap új élet kezdődik – ígérte.

Déltájban a mogorva török kapitány szólt Mahmúdnak, hogy vigyen vizet mindenkinek. Amikor a hajó orrába ért, egy menekült lefelé, egy csapóajtóra mutogatott. Mahmúd kinyitotta, és azt látta, hogy az alacsony fedélközben legalább még százötvenen szoronganak, egytől egyig tengeribetegek.

Alkonyatkor föltámadt a szél. A hullámok fölerősödtek, vadul dobálták a hajót. Vízpermet csapott át az orron, eláztatta a rosszulléttől eleve mozdulni képtelen, immár rettegő embereket. Mindannyian látták videón a Titanicot, és most a legrosszabbtól tartottak. Habíb magához szorította tizenhárom éves fiát, Azimot. – Vége az életünknek, fiam! – mondta.

A víz elborította a zsúfolt fedélközt. A legénység beindította a szivattyút, de az fölmondta a szolgálatot. A fő motor köpködött, akadozva működött. Ali Dzsabarit (13) és a bátyját, Hamidot (15) özvegy édesanyjuk küldte el a hajóval, ő maga többi gyermekével Athénban maradt. A kamasz fiúk most sárga műanyag halasládákkal rémülten merték a bezúduló vizet, de a tömegével nem bírtak.

A menekültek mobiltelefonon értesítették a mentőegységeket, de képtelenek voltak meghatározni a hajó helyzetét. – Kérem, segítsenek! – könyörgött egyikük angolul az olasz rendőröknek.

– Menjenek innen! – volt a válasz.

Mivel a hánykolódó teknőt most egyaránt fenyegette az elsüllyedés és a felborulás veszélye, a kapitány két piros vészjelző rakétát lőtt fel. Rádión is leadta a segélykérő jelzést, és közölte, hogy Korfutól 51 kilométerre északnyugatra tartózkodik. A görög parti őrség járművei a kedvezőtlen időjárás miatt nem futhattak ki, mentőközpontjuk rádión riasztotta a közelben járó hajókat.

Elsőként egy török teherszállító tűnt fel a színen, ám a törökök a kisujjukat sem mozdították, hogy a fedélzetre segítsék az embereket. Mahmúd elszörnyedve látta, hogy odébbállnak. Elvesztünk – gondolta.

Az acéllal megrakott Momentum Scan holland teherhajó Korfu közelében dél felé tartott, amikor kapitánya, Martin Remeeus (53) meghallotta, hogy egy halászbárka bajban van. Hat-hét fő kimentésére számított, amikor megpillantotta a radaron, és szólt az embereinek, hogy keresőreflektorral pásztázzák a háborgó tengert. Ekkor különös hang ütötte meg a fülét – jajveszékelők sokaságának hátborzongató sikoltozását sodorta a szél.

Vote it up
429
Tetszett?Szavazzon rá!