Mikor mondjon nemet a gyereknek?

Tanácsadó követelőző csemetékhez

Ritkán fordul elő, hogy bele akarnék szólni a más gyerekének nevelésébe, de nemrég egy cipőboltban alig tudtam fékezni magam. Egy mama volt ott két csemetéjével, és a nyolcéves kislány szemet vetett egy cipőre. Kitartóan könyörgött: először követelőzve, aztán hízelegve, nyafogva, rimánkodva és visítva: – Azt a cipőt akarom, anyu, vedd meg nekem azt a cipőőőt!

A mama a kisöcs számára keresett lábbelit, így szelíd hangon nemet mondott a leányka kérésére, ám körülbelül tízpercnyi ostrom után idegei felmondták a szolgálatot, s így szólt az eladóhoz: – Kérjük azt a fekete lakkcipőt, nem bírom tovább.

Aki enged gyermeke követelésének, az a legkisebb ellenállás irányába tart. S ha ezt rendszeresen megteszi, a gyermek követelőzővé válik, azaz olyan viselkedésformát vesz fel, melyre az egyre több dolog kicsikarása jellemző. Thomas Lickona, a neveléstan tanára szerint a televízió és a reklámok is fokozzák a gyerekek szerzési vágyát, mert azt sugallják, hogy valamely tárgy birtoklása egyben boldogságot is jelent.

Hogyan előzhető meg, hogy a gyerek követelőzővé váljék, illetve hogyan gyógyítható ki belőle, ha már azzá lett? A szakértők az alábbiakat tanácsolják:

Tanítsa meg a gyereket arra, hogy ne legyen a tévé, a számítógép és a játékok rabja
A szülők döntő többségén e tanácstól bizonyára pánik lesz úrrá. Attól tartanak, hogy babáiktól, akcióhős-figuráiktól, videofilmjeiktől és videojátékaiktól elszakított csemetéik az őrületbe kergetik őket.

Lickona véleménye szerint ez nem következik be, ha értelmes tevékenységekbe vonják be őket, például a házimunkába. Felhívja a figyelmet arra, hogy egykoron vidéken már a kis gyerekek is megfejték a tehenet, összeszedték a tojást vagy más feladatuk volt. Manapság szinte semmit nem bízunk a gyerekekre.

Mint Lickona mondja, a szülők úgy háríthatják el a követelőzést, ha feladatokat adnak a gyereknek. Már egy négyéves is segíthet leszedni az asztalt reggeli után, meg tudja etetni a macskát, öntözheti a növényeket és így tovább. A nagyobbak bevethetik az ágyukat, végezhetnek némi kerti munkát, összehajtogathatják a mosott ruhát.

Botorság azt hinni, hogy mindig a szülőnek kell gondoskodnia a gyerek elfoglaltságairól. A cseperedő gyerekeknek rá kell jönniük, hogyan foglalják el magukat drága játékok és a felnőttek segítsége nélkül. Ha korlátozza a tévézésre és számítógépezésre fordítható időt, olyan tevékenységeket fognak felfedezni, amelyek szükségtelenné teszik újabb tárgyak beszerzését.

Ne kapjon a gyerek ajándékot minden vásárláskor
E szokás hátterében gyakran a lelkiismeret-furdalás húzódik meg. Dennis Shulman New York-i pszichológus véleménye szerint a munkába járó szülő úgy érzi, nem fordít elég időt a gyerekre, s ezért szeretné őt valahogy kárpótolni.

Ha rendszeresen ajándékokkal halmozza el a gyereket, nagylelkűnek tarthatja magát, a csemete ellenben azt fogja hinni, hogy neki jár a kényeztetés, és állandóan ki is követeli magának.

Tudatosítsa a gyerekben, hogy az ár is fontos szempont
Kezdettől hívja fel a figyelmét arra: nem könnyű eldönteni, mit vesz meg neki. Avassa bele oly mértékig a család pénzügyi viszonyaiba, hogy megérthesse, milyen szempontok alapján dönt arról, megveszi-e neki az áhított kerékpárt.

Ha viszont van pénze az adott tárgy megvásárlása, ne hivatkozzon arra, hogy „mi ezt nem engedhetjük meg magunknak”. Ha a gyerek azt látja, hogy áldoz a saját kedvtelésére, joggal érzi úgy, hogy az neki is jár. Hívja fel a figyelmét arra, hogy nem csak attól lehet boldog az ember, ha sok mindene van, valamint arra, hogy vannak silány áruk, melyeket nem érdemes megvenni. Ha a gyerek megtanul különbséget tenni, igényes vásárló és okosan gazdálkodó felnőtt lesz.

Ha a gyerek kérését ésszerűnek ítéli, adjon neki módot rá, hogy megdolgozzon érte. Mondhatja például, hogy „most nem tudom neked megvenni azt a márkás farmert, de ha egy hónapon át minden este segítesz a konyhában, megkapod”. Ez egyben kezdeményezésre és kitartásra is ösztönzi a gyereket.

Ha elutasítja a gyerek kérését, a lehető legegyszerűbben indokolja meg
A minap egy élelmiszer-áruházban fültanúja voltam, amint egy apa kiselőadást tartott négyéves kisfiának arról, hogy azért nem kapja meg a kért burgonyaszirmot, mert az nem tápláló, zsírt és sót tartalmaz, tehát ártalmas az egészségre. Az illatszerboltban pedig egy anya azt mondta a kislányának, hogy azért nem veszi meg neki a zacskó hajcsatot, mert felelőtlenség ennyit venni.

Ezek a magyarázatok értelmes felnőttek számára elfogadhatók, de a gyerekfülnek bonyolultak. Célravezetőbb határozott nemet mondani, melyet aztán a lehető legegyszerűbb magyarázat követ, például: „ez nem jó neked”. Az egyértelmű elutasítás hallatán a gyereknek nincs oka azt hinni, hogy bőgéssel, toporzékolással vagy rimánkodással bármit is elérhet.

Ha már nemet mondott, ne visszakozzon
Shulman szerint a gyerek fontos dolgot tanul meg abból, ahogyan a követelőzésére a szülő reagál, nevezetesen azt, hogy mit tud vele elérni és mit nem. Ha a bőgő-toporzékoló csemete végül megkapja, amit akar, ebből arra következtet, hogy mások életének megkeserítése árán elérheti a célját.

Ha ilyen esetekben többnyire beadja a derekát, gondoljon bele, miért történik ez így. Shulman szerint a leggyakoribb ok a cirkusz elkerülésének vágya. Nagy ára van azonban annak, ha valaki a békesség kedvéért enged: a gyerek rájön, hogy ha jelenetet rendez, mindent elér. Shulman úgy véli, a szülő inkább vállalja a cirkuszt! Tartson ki szilárdan a döntése mellett akkor is, ha gyermeke torkaszakadtából üvölt, Önt pedig mindenki az elvetemült gonosz mostohának tartja.

Az Illinois államban családterápiával foglalkozó Michele Weiner-Davis azt tanácsolja, hogy szükség esetén inkább menjenek ki az áruházból. Néha vállalnia kell a kínos helyzetet, hogy következetes maradhasson.
 

A szülőnek az a feladata, hogy segítsen a gyereknek eldönteni, mit érdemes megszerezni, és aztán vezesse rá, milyen módon érheti el a célját. Így a gyerek azt a fontos tanulságot is leszűri majd, hogy nem lehet semmit megszerezni pusztán annyival, hogy azt mondja: „akarom”.

Vote it up
1
Tetszett?Szavazzon rá!