Milyen anya kell a gyereknek?

A legtöbb családban még ma is a mama az, aki átsegít a nehézségeken

Azt kérdezi a Little Women című, múlt századi amerikai lányregény hősnője, Jo March: – Mit csinálnak a lányok, ha bajba kerülnek, és nincs anyukájuk, aki segíthetne rajtuk?

Akkoriban a mamától várták el, hogy támasza, bátorítója legyen gyermekének, míg az fel nem cseperedett. Manapság a gyerekek az apjukhoz is fordulhatnak bizonyos problémákkal. De a mama és a papa nem egészen ugyanaz, s a legtöbb családban még most is a mama az, aki „átsegít a nehézségeken”.

A legtöbb nő már-már tehetetlennek érzi magát. – Másról se olvasok, mint hogy a gyerekeknek mi mindenre van szükségük – mondja egy anya. – Az az érzésem, bárhogy igyekszem is, nem tudok megfelelni. Néha már olyan vagyok, mint egy kifacsart mosogatórongy, de mindent meg akarok tenni a gyermekeimért, ami emberileg lehetséges.

Pedig a szükségletek nem feltétlenül egyenrangúak. El kell dönteni, mi az, ami fontos, ami elsőséget élvez. Pályafutásom során több száz anyával és még több gyerekkel beszélgettem, valamint többtonnányi, neveléssel kapcsolatos kutatási anyagon rágtam át magam. A következőkben összefoglalom, mi az, amit a gyerekek leginkább igényelnek az anyjuktól:

Tanítsa őket emberségre
Az anyának be kell bizonyítania, hogy a másokkal való jó bánásmód – a kedvesség, udvariasság – éppoly fontos, mint az iskolában vagy a sportban elért jó eredmény.

Azokban a gyerekekben, akik érzelmi nevelésben részesülnek, kifejlődik az a képesség, hogy ráéreznek mások szükségleteire, igényeire. Ezeknek az embereknek nagyobb az esélyük a boldogulásra. A Bell Kutatóintézetben végzett vizsgálatok sorozata bebizonyította, hogy a nem azok legsikeresebb mérnökök, akiknek a legmagasabb az intelligenciahányadosuk, hanem akik képesek jól együttműködni kollégáikkal.

A barátkozás készségét is gyakran az anyák fejlesztik ki gyermekeikben. Egy kollégám mesélte, hogy annak idején igen nehezen barátkozott. Amikor egy osztálytársa megsérült, a mamája váltig noszogatta, hogy hívja fel a fiút, és kérdezze meg, jobban van-e már. – De mama – tiltakozott a barátom –, hiszen azt se tudná, hogy ki vagyok.

– Dehogynem – felelte az anyja. A telefonhívás szoros barátságot eredményezett. – A mamától megtanultam: a barátság lényege az, hogy odafigyeljünk másokra, és nem az, hogy elvárjuk: mások figyeljenek oda ránk – emlékezik vissza a barátom.

Kevesebb szidást, több dicséretet
Köztudott, hogy a dicséret csodákat művelhet. A szüntelen bírálat pedig kisebbségi érzéshez, túlzott önkritikához vezethet, így a gyerek nem meri vállalni az eredményekhez szükséges kockázatot.

Dicsérni lehet jól is, rosszul is, mondja Jack Rosenblum atlantai apa. – A legtöbb szülő imád részletekbe bocsátkozni, ha bírálni kell a gyereket, ugyanakkor a dicséretet elintézi azzal, hogy: „Nagyszerű srác vagy!” Az ilyen megjegyzések egy pillanatig hatnak, majd rögvest elhomályosulnak.

Ezért ne fukarkodjon a részletekkel! Ahelyett, hogy közölné: „Bátor gyerek vagy!”, mondja inkább azt, hogy „Büszke vagyok rád, amiért az esés után visszaültél a biciklire.” Mindig tisztázni kell, miért érdemel a gyerek dicséretet.

Mivel a gyerek csak bizonyos mennyiséget tud egyszerre feldolgozni, kicsi adagokban, de gyakorta porciózza ki a dicséretet. Száz egyperces dicséret sokkal hatékonyabb, mint egy százperces.

Ne legyen tabutéma
Veszélyes világban élünk, amelyben a gyerekek egyre fiatalabb korban vannak kitéve a kábítószer, az alkohol és a szex hatásának. Vannak anyák, akik attól tartanak, hogy a tabutémák szóba hozásával hallgatólagosan áldásukat adják ezekre a dolgokra. Épp ellenkezőleg! Dél-Kaliforniában 1994-ben végeztek egy felmérést ötödik és hetedik osztályosok körében. Bebizonyosodott, hogy azok a gyerekek, akik őszintén beszélhettek ezekről a témákról a szüleikkel, sokkal kisebb valószínűséggel használtak kábítószert és fogyasztottak alkoholt.

Az anyák kiváltképpen alkalmasak ezeknek a kényes témáknak a megtárgyalására. Először is, sajátítsa el a szükséges ismereteket a témával kapcsolatban, legyen az kábítószer, alkoholizmus vagy kamaszkori szexuális élet! Aztán kérdezze meg a gyereket, hogy ő mit tud ezekről: hat-hét éves korukban már hallhattak történeteket a játszótéren, vagy láthattak valamit a tévében. Hangsúlyozza: azért hozta szóba a témát, hogy a gyerek tisztában legyen a rá leselkedő veszélyekkel, nem pedig azért, mert nem bízik benne. Adja a gyerek értésére, hogy bízvást kérdezhet és elmondhat mindent, ami aggasztja őt!

A gyerek növekedésével a szabadsága is nőjön
A gyerekeknek feltétel nélküli szeretetre van szükségük, hogy önbecsülésük kialakulhasson. A feltétel nélküli szeretet azonban nem azt jelenti, hogy ne volnának korlátok. Ha pedig a gyerek áthágja a korlátokat, a viselkedését, és ne őt magát nevezze csalódást keltőnek.

Ahogy a gyerekek növekednek, magától értetődően tágulniuk kell a korlátoknak. A fiúk kiváltképpen szükségét érzik, hogy eltávolodjanak anyjuktól. Evelyn S. Bassoff azt írja, hogy a fiúkban már akkor felébred a száguldás vágya, amikor megkapják életük első játék teherautóját. Számukra magától értetődő, hogy kísértik a veszélyt, és demonstrálni akarják a férfiasságukat. Ahogy a fiúk nőnek, velük együtt kell tágulnia korlátaiknak – de ettől az anya ne érezze magát kirekesztettnek, elutasítottnak. Ugyanakkor meghunyászkodnia sem szabad! Még egy 180 centis, tizenhét éves kamasznak is meg kell szabni, hogyan használhatja a kocsit.

A lányokat viszont éppen afelől kell megnyugtatni, hogy nincs abban semmi rendkívüli, ha megpróbálják áthágni a korlátokat. – A lányokban nagyobb az igyekezet, hogy a szülő kedvében járjanak – mondja Bassoff –, ezért igenis tudomásukra kell hozni, miként tágíthatják ők maguk a korlátokat anélkül, hogy veszélyeztetnék a biztonságukat vagy engednének az ésszerűtlen igényeknek.

Az anyákra komoly szerep hárul úgy a fiúk, mint a lányok bátorításában. Ashton Trice pszichológus egy 250 iskolással végzett felmérés után arra a következtetésre jutott, hogy közel a felük inkább a mama, semmint a papa foglalkozását akarja űzni. Ennek egyik oka Trice szerint az, hogy a gyerekek többet tudnak arról, mivel foglalkozik az anyjuk, mint az apjuk, és előbb jutnak el az előbbi, mint az utóbbi munkahelyére.

Mutasson példát
A gyerekek erkölcsi irányítást igényelnek. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a nagy horderejű dolgokban, hanem a mindennapos csip-csup ügyekben is el kell sajátítaniuk a helyes és helytelen közötti különbséget.

Egy anya meglátta ötéves kisfiát, amint éppen barátja, a hétéves szomszéd gyerek biciklijén teker. – Tomnak most nem kell. Suliban van – mondta a fia.

A fiúcska valószínűleg joggal feltételezte, hogy a barátja kölcsönadná a biciklijét, édesanyja mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye vissza a kerékpárt. – Nem helyénvaló használni valakinek a tulajdonát anélkül, hogy előre engedélyt kérnénk – mondta.

Amikor az anyák hangsúlyt fektetnek a felelősség, tisztesség és hűség kérdésére, akkor olyan értékrendet alakítanak ki gyermekükben, amely egykor felbecsülhetetlen kinccsé lesz. A legjobb erkölcsi iránytű az anya viselkedése. Ha kerülgeti az igazságot, mint macska a forró kását, ha ő maga semmibe veszi mások jogait, és nem állja a szavát, akkor a gyerek mértékadó vezető személyiség nélkül marad.

Ki örül annak, ha a fejére olvassák: – De mama, te is ezt csinálod!

Legyen jó haver
Az állandó időhiányban szenvedő anyák gyakran arra összpontosítanak, „ami fontos” – megkérdezik, mi történt az iskolában, segítenek a házi feladat elkészítésében. Holott ebben a mai, feszültségekkel teli világban a gyerekek ennél többet várnak el – hogy jól érezzék magukat a mamával.

Nem igényel sok időt, csak egy kis játékos kedvet, hogy a házi feladat elkészítése közben bolondozzanak egy sort, vagy hogy játszva csinálják végig a házi teendőeket.

Egy barátom nagynénje megengedte, hogy csemetéi a barátaikkal a konyhában játsszanak, miközben ő a vacsorát készíti. Előfordult, hogy az ételből játék, festék, gyurma került elő. Évekkel később immáron főiskolás fia hazahozta vacsorára egy hajdanvolt barátját. – Itt mindig olyan nagyszerűen éreztük magunkat annak idején, Mrs. Spencer – jegyezte meg a fiatalember. – Annyit nevettünk, amikor gyurmát találtunk a levesben!

Az anyaság komoly feladat, ám nem szükségszerűen tehertétel. Néha lehet kicsit felelőtlenebb – hagyja a csudába az önmagával szemben támasztott követelményeket, és viháncoljon egy sort a gyerekkel!

Vote it up
1
Tetszett?Szavazzon rá!