Milyen olimpiát szeretnénk?

Másmilyen versengéseket, izgalmas, régi-új sportágakkal. Íme, olvasóink ötletei a játék jobbítására

David Thomas író és sportrajongó nagy vitát kavart az olimpia jobbá tételére vonatkozó javaslatait tartalmazó cikkével: ő egyes számokat kihagyna, másokat módosítana, s  néhány új sportágat is felvenne az események közé ahhoz, hogy a nagy megméretés izgalmasabb legyen. Európai olvasóinknak is akadtak ötleteik...

Új sportágak
Ami a sportágakat illeti, a sakk nem tűnik magától értetődő választásnak az olimpia műsorába történő felvételre, hiszen a versenyzőktől nem igényel különösebb testi edzettséget.

A bukaresti Adrian Georgescu azonban meg is magyarázza a javaslatát: „A villámsakkot vezetném be, amelyben mindkét játékosnak összesen öt perce van a lépésekre, vagy akár a szuper-villámsakkot, ahol csak két-két percet kapnak. Az 1924-es olimpián már majdnem szerepelt a sakk is, és végül csak azért maradt ki, mert nem találtak olyan rendszert, amelyben az amatőrök és a profik együtt játszhattak volna.

A sakk világszerte népszerű sportág, amely ebben a formában gyors és izgalmas lépésekből áll, ráadásul így gyakran lehetne hosszú reklámblokkokat elhelyezni a közvetítésben.”

Kevesen támogatták viszont szerzőnknek a krikett újbóli felvételét szorgalmazó javaslatát – ez a sportág egyszer, az 1900-as párizsi olimpián már szerepelt a műsoron. Egyik olvasónk szerint azonban „nagyon unalmas”, illetve „családi játék, amelynek a vidéki birtokon a helye”.

A nagymarosi Büki Miklós a sziklamászást látná szívesen a programban. „A versenyzőknek nincs szükségük sok felszerelésre, így a sport viszonylag kis befektetéssel is űzhető, ami a mai gazdasági helyzetben szintén fontos tényező. Ráadásul a versenyeket szabadban és fedett helyen is meg lehet rendezni. A sziklamászásban viszonylag rövid ideig tartó, változatos és pontosan időzíthető versenyszámok lehetnének. Más szóval a közönség nem unná el magát. Ráadásul a sportág népszerűsége világszerte egyre nő.”

Egy másik olvasónk a nagyobb izgalmak lehetőségét kutatva az ókori Rómától nyert ihletet: „Ideje volna bevezetni egy olyan, látványos sportágat, amilyenek a régi gladiátorviadalok voltak” – javasolta az oroszországi Gudermeszben élő Hamzat Azijev. „No persze a résztvevők nem ölhetnék meg egymást, de nagyon látványos lenne, ahogy páncélban, fafegyverekkel harcolnak.”

Egy másik orosz olvasónk, a mjasszi Andrej Kiszeljev az ejtőernyőzés bevezetése mellett érvelt: – „Nagyon modern, és igazán élvezet nézni.” Ugyanakkor úgy érezte, hogy a történelmi gyökerekhez is vissza kellene kanyarodni: „Az olimpiát mindig Görögországban kellene megrendezni.”

Kihagyandó sportágak
Sokan értettek egyet David Thomasszal abban, hogy a labdarúgásnak semmi keresnivalója az olimpián. „A focit nem érdemes nézni – jelentette ki a cseh Karel Nedoma Ostravából. – A legjobb játékosok amúgy sosem jönnek el. Még a foci iránt kevésbé érdeklődők is emlékeznek néhány izgalmas világbajnoki meccsre, de kérdezzenek csak meg futballrajongókat, ki nyert Pekingben! Tízből jó, ha egy helyesen tippel.”

A Pozsonyban élő 34 éves Stefan Fico hasonlóan gondolkozik: „Az olimpiai labdarúgótornán csak 23 év alatti játékosok vehetnek részt, ami eléggé rontja a színvonalat.”

„Messi soha nem lesz olimpiai bajnok” – tette hozzá Cornel Nita román olvasónk. „Jobb lenne tehát, ha a foci más sportoknak adná át a helyét, például a rögbinek.” (A dolgok mai állása szerint a rögbi – 1924 óta először – 2016-tól ismét szerepelni fog az olimpiai programban.)

Ne bántsák a műlovaglást!
Olvasóink néhány kérdésben eléggé rossz néven vették szerzőnk véleményét – legfőképp amiatt nehezteltek, amit a műlovaglásról írt: „kutyakiállítás lovaknak … ugyanannyira nem való modern sporteseményre, mintha egy gazdi vezetné körbe a porondon pórázra kötött kutyáját”.

„Teljesen félreértette a műlovaglás lényegét! – dörögte Amanda Aiken a skóciai Edinburgh-ból. – Egy lovas számára a műlovaglás a lovaglás legfontosabb ága. A lovaglásnak amúgy sem az a lényege, hogy a legtöbb pontot vagy az összes trófeát szerezd meg. A műlovaglás során a lónak és lovasának együtt kell dolgoznia.”

Majd így folytatja: „A műlovaglás lényege a művésziesség és a mozgás tökéletessége. Thomas talán nem tekinti művészetnek a sportokat, de úgy vélem, hogy a sportolók legtöbbje ebben nem ért vele egyet.”

Az oroszországi Rosztovban él Jelena Vertelo, aki szerzőnk azon ötletét nehezményezte, hogy „hagyjuk meg a kötöttfogású birkózást az ókori görögöknek és rómaiaknak” (a sportágat angolul Greco-Roman, azaz görög-római birkózásnak nevezik). Olvasónk szerint ez a sport „a kezdetek óta része az olimpiai játékoknak. Az igazi férfiak sportja, akik hazájuk dicsősége érdekében tesznek tanúbizonyságot győzni akarásukról!”

Nem sok szimpátiát váltott ki szerzőnk azzal sem, hogy ellenzi a szinkronúszást, amelynek szerinte „semmi keresnivalója” az olimpiai vetélkedésen. Olvasóink reakcióinak jellegzetes példája a szentpétervári Flora Markozováé: „A szinkronúszás feltétlenül megérdemli, hogy szerepeljen a műsoron! Gyönyörű látvány, és a szépség mindig jó az embereknek.”

Hasonlóan vélekedik a moszkvai Szergej Korsunov is: „Meglep az az ötlet, hogy hagyjuk ki a programból a legszebb versenyeket, például a műugrást és a szinkronúszást. Szerintem éppen ellenkezőleg, e sportágaknak kulcsfontosságúaknak kellene lenniük az olimpián.”

Végezetül még szurkálódik is egy kicsit: „Egyébként mi olyan érdekes a 100 méteres síkfutásban? A bemelegítés általában fél óra, a verseny meg alig 10 másodpercig tart.” Ezt kapd ki, Usain Bolt!

Utolsó simítások
A széles körű egyetértést kiváltó javaslatok egyike az az olimpiai eszmény volt, hogy a játékoknak a sportolók összecsapásáról kellene szólniuk, nem pedig a tervezők és mérnökök versengéséről.

„Az olimpiai játékok műsorán csak azon sportoknak kellene szerepelniük, amelyekben az eredmény a sportolók személyes képességeitől és felkészültségétől függ – véli Jolana Cerná a csehországi Brnóból. – Én örülnék, ha kihagynák a vitorlázást, a kerékpározást és az összes olyan sportot, ahol az eredményeket döntően befolyásolja a technika, valamint a különféle eszközöket és felszereléseket gyártó cégek anyagi háttere.”

A bukaresti Sorin Danaila viszont inkább azon versenyszámokról mondana le, amelyekben az eredmény a bírák szubjektív megítélésétől függ. „A győztest egyértelműen és egyszerűen kellene megtalálni, bírók és szakértők véleménye nélkül, hiszen ők a kedvük szerint dönthetnek, s még az is befolyásolhatja ítéletüket, hogy aznap éppen melyik lábbal keltek fel.”

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is kijutott a bírálatokból. Noha a bedfordshire-i Tim Coles az idei olimpiának otthont adó Egyesült Királyság lakója, úgy véli: „A Nemzetközi Olimpiai Bizottság erősen elítélhető lakomázása és mulatozása, meg mindaz a felhajtás, ami a rendező ország kiválasztása során történik, csak rossz fényt vet a játékokra.”

Vote it up
255
Tetszett?Szavazzon rá!