Milyenek a boldog családok?

Az emberi kapcsolatokban nagyon fontosak az apróságok

Egyszer sokáig maradtam a munkahelyemen, és a feleségem rám telefonált: – Hol a csudában vagy? – fakadt ki. – Tudod, hogy ma este vacsoravendégeink lesznek, és te még el se indultál!

Bár a feleségem nagyon ideges volt, engem annyira nyomasztott a rengeteg sürgős munkám, hogy mérgesen azt feleltem neki: – Nézd, Sandra, nem én hívtam vendégeket. Máskor jobban gondold meg. Megyek, amint tudok.

Miután letettem a kagylót, rájöttem, hogy a feleségem jogosan haragudott, s mivel én nem voltam megértő vele szemben, csak rontottam a helyzeten. Ha az iránta érzett szeretet jegyében válaszolok, s nem az adott pillanat hatása alatt, minden másképp alakul.
 

Amikor arról kérdezem az embereket, mi a három legfontosabb dolog az életükben, 95 százalékuk említi meg a családot, illetve a családi kapcsolatokat. Körülbelül 75 százalékuk nevezi meg első helyen a családot. Amikor azonban azt érzékeljük, hogy távol áll egymástól a harmonikus családi életről alkotott képünk és a mindennapok valósága, kizökkenünk a kerékvágásból.

Ilyenkor mindannyiunknak meg kell nyomnunk egy képzeletbeli „szünet” gombot, mely arra késztet, hogy ne pillanatnyi indulataink és a körülmények, hanem a számunkra valóban fontos értékek alapján reagáljunk. Az egyik barátom hatékony módszert választott. A munkából hazafelé tartva az autójában mindennap megnyomja ezt a bizonyos szünet gombot, s azt mondja: – Nekem a családom a legfontosabb az életben, a legtöbb jó és szép forrása. Most hazamegyek, és ki is mutatom, mennyire szeretem őket.

Aztán belép az ajtón, és nem kötözködik, nem vonul el a szobájába pihenni, hanem minden családtaghoz pozitív módon közelít: megcsókolja a feleségét, hancúrozik a gyerekekkel a szőnyegen. Felülemelkedik fáradtságán, munkahelyi gondjain, nem keres hibát másokban, hanem pozitív erővé válik.

E hozzáállás lényege a felelősség és a kezdeményező szerep vállalása abban, hogy arra összpontosítsuk figyelmünket, amire befolyást tudunk gyakorolni. Tehetjük ezt például úgy, hogy két koncentrikus körnek képzeljük el az életünket. A nagyobbik sugarú kör, az Érdekkör fedi le mindazt, amihez közünk van, ami számít nekünk az életben. Ez magában foglalja a kisebb sugarú kört, a Hatáskört, ide azok a dolgok tartoznak, melyeket ténylegesen befolyásolni tudunk.

Hajlamosak vagyunk negatív energiával megtölteni az Érdekkört. Ez azonban csak a Hatáskör zsugorodásához vezet. Ha viszont a Hatáskörön belül pozitív az emberek hozzáállása, ez a kör növekedését eredményezi. A kulcsszó a felelősség. Ha belegondolunk, ez azt jelenti: mi felelünk azért, hogy milyen módon reagálunk.

Egy ismerős házaspár úgy ítélte meg, hogy a lányuk viselkedése már-már szétfeszíti családi életük kereteit. Az apa elhatározta, hogy amikor a lánya aznap este hazamegy, közli vele, hogy vagy hajlandó megtenni bizonyos dolgokat, vagy el kell költöznie. A lányára várva azonban elővett egy tiszta papírlapot, s erre felírta, min kellene változtatnia a lányának, ha maradni akar.

Háborgó lélekkel fordította meg a papírlapot, melynek hátoldala még hófehér volt. Úgy döntött, összeírja azt is, hogy mit tesz majd ő, ha a lánya hajlandó végrehajtani az általa javasolt változtatásokat. Döbbenten látta, hogy teendőinek sora hosszabb, mint a lányáé. Ennek tudatában barátságosan fogadta a lányát, tartalmas beszélgetésbe fogtak, s először az apa teendőit vették sorra. Az apa a célravezető megoldást választotta: a Hatáskörén belül mozgott, annak középpontjából indult ki.

Az alábbiakban ötleteket találnak arra nézve, hogyan tehetik kiegyensúlyozottá családi életüket.

Legyen figyelmes
Sok-sok éve egy este moziba vittem két kisfiamat. Az akkor négyéves Sean a film közepén elaludt. Hatéves bátyja, Stephen ébren maradt, mi ketten néztük tovább a filmet. Miután vége lett, a karomban vittem Seant a kocsihoz. Hideg volt, ezért levettem a kabátomat, és gondosan betakargattam vele a gyereket.

Otthon aztán lefektettem Seant, és leheveredtem Stephen mellé beszélgetni. Egyszer csak azt kérdezte: – Papa, ha én fáznék, engem is betakargatnál a kabátoddal?

Az egész együtt töltött este legfontosabb mozzanata az a kis figyelmesség volt, mellyel az öccse iránti szeretetemet mutattam ki.

Az emberi kapcsolatokban az apróságok nagyon fontosak. Ezekből épül fel lassanként a bizalom légköre és a feltétel nélküli szeretet. Gondoljunk csak bele, mennyire más a hangulat abban a családban, ahol használják a „köszönöm” és a „légy szíves” szavakat. Vagy ahol néha azzal lepik meg a szülők a gyereket, hogy elmennek vele és megveszik neki, amit nagyon szeretne. Vagy ha bármely más módon kifejezésre juttatják szeretetüket, például néhány kedves sort találnak az uzsonnájuk mellett, vagy az aktatáskában.

Kérjen bocsánatot
Talán semmi nem bizonyítja jobban valakinek a változtatásra való hajlandóságát, mintha bocsánatot tud kérni a másiktól:

– Kisfiam, sajnálom, hogy zavarba hoztalak a társaid előtt. Rosszul tettem.

– Drágám, bocsásd meg, hogy megzavartalak. Annyira csak a magam dolgaira figyeltem, hogy ajtóstól rontottam a házba. Kérlek, ne haragudj.

Néha bizony nagyon nehéz bocsánatot kérni, de a gesztus azt jelenti: „A kapcsolatunk rendkívül fontos nekem.”

Legyen lojális
A bocsánatkéréssel közel egyenértékű betét, ha távollétükben is kiállunk hozzátartozóink mellett.

Másképp fogalmazva: úgy beszélünk róluk, mintha ott lennének. Ez nem azt jelenti, hogy megfeledkezünk a hibáikról, hanem azt, hogy az előnyös tulajdonságaikra helyezzük a hangsúlyt, vagyis ha beszélünk is hibáikról, azt olyan összefüggésben tesszük, hogy akkor se kellene szégyenkeznünk, ha az érintettek hallanák.

Egy barátom 18 éves fiának viselkedése nagyon bosszantotta a testvéreit. Távollétében a fiú gyakori beszédtéma volt a családban. Barátom egyszer úgy döntött, kipróbálja a mások mellett kiállás elvét. Amikor valaki szidni kezdte a fiút, ő mindig elmesélte a gyerek valamely jó cselekedetét, melynek tanúja volt. A család hamarosan átvette tőle ezt a szokást. Rájöttek, hogy a fiú is megvédené őket a távollétükben. Aztán kezdték másképp látni a fiút, és a kapcsolatuk megjavult.

Egy családtaghoz fűződő kapcsolatunk kezelésének módja kihat minden családon belüli kapcsolatra.

Ígérjen – és tartsa be
Az évek folyamán sokan kérdezték tőlem, tudok-e olyan egyszerű ötletet adni, mely segít a gondok megoldásában, a lehetőségek kiaknázásában, a sikeres emberré válásban. Ilyenkor én mindig a közmondásra hivatkozom: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.

Cynthia lányom így idéz fel egy esetet, amely 12 éves korában történt: – A papa megígérte, hogy elvisz magával San Franciscóba, egy üzleti útjára. Hónapokon át beszéltünk erről az útról. Úgy terveztük, hogy munkája végeztével esténként bemegyünk a kínai városnegyedbe, a kedvenc ételeinket esszük, beülünk egy moziba, sokat villamosozunk és fagyizunk. Lázban égtem.

– Végre eljött a várva várt nap. Ólomlábakon járt az idő, míg arra vártam, hogy a papa megérkezzen. Úgy fél hét körül egy fontos üzleti partnerrel együtt toppant be, aki el akart vinni minket vacsorázni. Nagyobb csalódás addig engem még nem ért.

– Sose fogom elfelejteni, ahogy a papa azt mondta: „Higgye el, örömmel mennék, de ezt az estét a lányommal mi már jó előre, percre pontosan elterveztük.” Aztán minden úgy történt, ahogy a papával megbeszéltük, életem legboldogabb órái voltak ezek. Szerintem a világon egyetlen kislány sem szerette jobban az édesapját, mint ahogy én az enyémet aznap este.

Meggyőződésem, hogy az ígéretek megtartásánál többet nemigen tehetünk a családi kapcsolatok javításáért. Hiszen köztudott, mennyi izgalmat, várakozást és szép reményt kelt egy ígéret. A családtagoknak tett ígéret döntő fontosságú.

Tudjon megbocsátani
Ha megbocsátunk valakinek, azzal megnyitjuk és szabaddá tesszük előtte a bizalomhoz és a feltétel nélküli szeretethez vezető utat. A szívünk megtisztul. Ezzel félresöpörjük a megváltozását gátló akadályokat is, hiszen ha nem bocsátunk meg, akkor önmagunkat ékeljük be a másik ember és az ő saját lelkiismerete közé. Azaz nem adjuk meg neki a lehetőséget, hogy a lelkiismerete lépjen működésbe, mert minden erejét a saját viselkedése magyarázatára, igazolására kell fordítania.
 

Bármit teszünk is a családunkért, mindig jusson eszünkbe, milyen csodára képes a kínai bambusznád. Az elültetett magból mindig egyre hosszabb hajtások nőnek ki, míg a növény el nem éri teljes magasságát. Az igazi csoda azonban a földfelszín alatt megy végbe. A gyökerek tekervényes, szövevényes hálózata oly biztos alapzatot képez, melynek jóvoltából a bambusznád akár 35 méter magasra is nőhet.

A kiegyensúlyozott családi kapcsolatok is ilyenek. A megfelelő hozzáállással soha nem maradnak el az eredmények, és higgyék el, meglepő változásokat hoznak.