Min nevettünk egykoron?

Íme, pár ma is mosolyt fakasztó humoros sztori az 1950-es évekből, illetve az azt követő évtizedekből

Kapcsolódó cikkek

… 1950-es években?
A FÉRJ HOSSZAN, merőn nézte a felesége kezében lévő kalapdobozt. – Drágám – sietett magyarázatot adni a feleség –, őrültekháza volt ez a mai nap, ezért vettem magamnak egy új kalapot.

– Aha – morog a férj. – Szóval onnan hozod ezeket.
1955. november

EGY IDŐS HÖLGY, az akkoriban a Broadwayn futó South Pacific című musical segéd-öltöztetőnője, elment egy brókercég Hotel Astor-beli fiókjába, hogy befektesse a megtakarításait. Száz South Pacific-részvényt kért, egy részvényért 35 dollárt kellett fizetnie. Éppen az irodában voltam, amikor néhány hónap múlva megjelent, hogy felvegye az 1800 dolláros hozamról szóló csekkjét.

– Az embernek igazán belső információkkal kell rendelkeznie, ha keresni akar a tőzsdén – mondta kacsintva. A brókernek nem volt szíve megmondani neki, hogy a South Pacific, amibe beruházott, a vasútvonal, nem pedig a zenés vígjáték.
1950. május

AGATHA CHRISTIE, a krimiíró többnyire Bagdadban él, ahol régész férje fontos ásatásokon dolgozik. – Egy régész a lehető legjobb férj – mondja az írónő meggyőződéssel. – Minél öregebb lesz a felesége, annál érdekesebb a számára.
1952. március

JÁTÉKBOLTI ELADÓ meséli: – Ezt a fejlesztő játékot arra tervezték, hogy korunk világának megértésére nevelje a gyermekeket… Bárhogy rakja is össze, sehogy sem lesz jó.
1952. november

A FIATALKORI BŰNÖZÉST tanulmányozó végzős hallgató a szociológiai szemináriumon elmondja, hogy adatgyűjtés közben nehézségekbe ütközött. Azt tervezte, este kilenc körül felhív családokat, és megkérdezi a szülőktől, tudják-e, hol vannak a gyerekeik. – Az első öt alkalommal – panaszolta – gyerekek vették fel a telefont, akiknek fogalmuk sem volt róla, hol vannak a szüleik.
1957. augusztus

… az 1960-as években?
EGY BRIT HADIHAJÓ TISZTJE mesélt nekem rámenős barátjáról, Jones parancsnokról, aki kacskaringós pályafutása során négy ajánlólevelet és három megrovó levelet gyűjtött a kartotékjába. Jones az admiralitás lordjaihoz fordult azzal a kéréssel, hogy a dicsérő meg az elmarasztaló iratok hadd oltsák ki egymást, és akkor csak egy ajánlólevele marad. Őlordságaik egy megrovó levéllel válaszoltak vicces kérésére, és hozzátették: „Így kiegyenlítődtek a levelek.”
1962. június

KÍNAI VENDÉGLŐBEN, a szerencsesütiben talált szöveg: „Egy gyönyörű nővel fogsz találkozni, akinek pénzt adsz – ő a pénztárosunk.”
1962. november

EGY BARÁTOM AUTÓJA elromlott a gyorsforgalmi úton. Kihúzódott az út szélére, kiszállt, és a motorháztetőt felcsapva igyekezett megtalálni a hibát. Egyszer csak matatást hallott az autó hátulja felől, felegyenesedett, és döbbenten látta, hogy egy férfi épp az egyik dísztárcsát próbálja leszerelni. – Mit művel? – kiáltotta a barátom. A lopni készülő fickó azt felelte: – Te csak szedd ki az akkumulátort. A dísztárcsákat én viszem!
1964. december

ÉPP KIFELÉ HAJTOTTUNK a szupermarket parkolójából, amikor egy kocsi feltartóztatott bennünket. Az autót vezető nő a hátsó ülésen utazó keverék kutyánkra mutatott, és azt szerette volna tudni, milyen fajta. – Fogalmunk sincs róla – hebegte a mamám.

A nő felírt valamit egy kis papírra, és odaadta a mamának. – Ha valamikor megtudják, milyen fajta, kérem, hívják fel ezt a számot. Pontosan ugyanilyen kutyánk van, és mi sem tudjuk.
1967. december

NEM SOKKAL AZ 1968-AS olimpia után öt fiatalember egy nizzai étteremben azt találta ki, hogy a háztömb körüli futóversennyel döntik el, ki fizesse a számlát. Az étterem tulajdonosát kérték fel indítónak, „mint Mexikóban”. A tulajdonos belement a tréfába, és azóta sem látta egyik fiatalembert sem.
1969. július

… az 1970-es években?
EGY DIVATOS LONDONI áruházban, munkámat végezve kirakati babát öltöztettem a Keleti Teremben, és épp a parókát készültem feltenni a fejére, amikor megszólalt a telefon. Elindultam felvenni, s közben vidáman odaszóltam az egyik eladónak: – Vigyázz Kopaszkára helyettem! – Ahogy ezt kimondtam, elegáns vevő lépett a terembe, megemelte a kalapját, és nyájasan mosolyogva hajolt meg előttem. A híres – és kopasz – színész, Yul Brynner volt az.
1976. október

GONDOLKODÓBA EJTETT, amikor azt láttam, hogy a szomszédunk akkurátusan bezárja a háza bejárati ajtaját, mielőtt néhány órára elmegy. Mivel tudtam, hogy a hátsó ajtót soha nem zárja be, és a szúnyoghálós ajtót sem reteszeli be, megkérdeztem, miért vesződik a bejárati ajtóval. Ezt válaszolta: – A bejárati ajtót azért zárjuk be, hogy tudassuk: nem vagyunk itthon. A hátsó ajtót pedig azért hagyjuk nyitva, hátha valakinek be kell jutnia.
1971. szeptember

EBÉDIDŐ VOLT, és mi szendvicset ettünk a kocsiban, miközben áthajtottunk egy kis településen. Egy kereszteződéshez értünk, ahol rendőr irányította a forgalmat. Nem is gondolva arra, hogy egy sonkás szendvics van a kezemben, kinyújtottam a jobb karomat az ablakon, jelezve, hogy jobbra kanyarodunk. A rendőr odaintett magához. Melléhajtottunk, a rendőr kivette a kezemből a szendvicset, jó nagyot harapott belőle, elmosolyodott, és visszaadta. Aztán intett, hogy mehetünk tovább.
1979. november

… az 1980-as években?
HURRIKÁNT JELEZTEK ELŐRE, és már el is kezdett zuhogni az eső, amikor az orvos otthonában megcsörrent a telefon. A hívó azt mondta, hogy a feleségének sürgős orvosi ellátásra van szüksége. – Szívesen mennék – mondta az orvos –, de az autóm szerelőnél van. El tudna jönni értem? – Egy ideig csend volt a vonal túlsó végén, aztán a hívó felháborodottan kifakadt: – Micsoda? Ilyen időben?
1984. december

SZOMBAT DÉLELŐTTÖNKÉNT mindig zsúfolt a bevásárlóközpontunk parkolója. Egyszer tanúja voltam, amint egy nő az áruházból a járdára manőverezi telepakolt bevásárlókocsiját. Elővett egy walkie-talkie-t a táskájából, gyorsan kihúzta az antennát. – Jöhetsz, Henry – mondta a készülékbe. – Kijöttem a boltból. – A férje, aki addig nyilván a parkoló egy távoli pontján várakozott, egy szempillantás alatt ott termett, berámolt a csomagtartóba, aztán elhajtottak.
1982. december

EGY DÉLUTÁN a helyi élelmiszer-áruház vezetője felfigyelt egy férfira, aki a zöldségespult előtt ácsorgott, és kissé tanácstalanul meredt a bevásárlólistájára. Amikor az áruházvezető odament, hogy felajánlja a segítségét, a férfi által felmutatott lista végén ezt a csupa nagybetűvel írott mondatot látta: „MOST VÉGEZTÉL A BEVÁSÁRLÁSSAL, GYERE HAZA!”
1986. július

… az 1990-es években?
A TÖMÖTT BUSZ közepén álltam, kezemben rengeteg csomaggal. Sok férfi is utazott a buszon, de senki nem adta át a helyét. Egy „úr” azonban, aki figyelmesebb volt a többieknél halkan odasúgta nekem: – Legyen éber a Gesztenye utcánál. Ott fogok leszállni.
1991. május

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI tanfolyamokat vezetek, és a tanítványaim sokszor otthon is felhívnak a kérdéseikkel. Egyik délelőtt épp telefonon magyaráztam valakinek egy probléma megoldását számítástechnikai nyelven, miközben a szerelő javította a hűtőszekrényemet. Hosszan soroltam olyasmiket, hogy C kettőspont, fordított perjel, nagyobb, mint, CD, fordított perjel, DOS, C kettőspont és így tovább. Amikor letettem a telefont, azt láttam, hogy a szerelő engem bámul. – Asszonyom, maga kém? – kérdezte.
1994. november

Vote it up
128
Tetszett?Szavazzon rá!