Mindannyiunk Payer Öcsije

Örökre eltávozott a táncdalfesztiválok egyik nagy öregje, számtalan régi sláger szerzője és énekese, Payer Öcsi

Kapcsolódó cikkek

Payer András családja nemzedékekre visszamenőleg patikus volt. Édesapja, dr. Payer Dénes egy ismert fejfájás elleni készítmény feltalálója.

A polgári nevelés szabályainak megfelelően András zongorázni tanult, de már akkor is jobban vonzották a jófajta amerikai és francia zenék, amelyeket különféle rádióadókon hallgatott. A gitárral pedig jobban lehetett az ott hallott akkordokat lemásolni. Ily módon igen nagy repertoárra tett szert. Valamennyi zsúrban, házibulin, ahová gyakran hívták, ő volt a sztár. A lányok elájultak a gitáros-éneklő fiútól.

Szülei szeretetét bizonyítja, hogy nem kényszerítették a családban hagyománynak számító gyógyszerész pályára. Segítették, hogy leküzdje gátlásait, és első dalait meg merje mutatni a szakma jeles művelőinek. Így került a Záray-Vámosi házaspárhoz. Legelső dalát, 1961-ben Várj a kapu előtt címmel Vámosi János énekelte. Hatalmas lökést adott a fiatal szerzőnek, hogy a legnagyobbak befogadták maguk közé.

A hatvanas években a könnyűzene területén a legnagyobb mecénásnak a Magyar Rádió számított. Az olyan ifjú és névtelen szerző, mint amilyen Payer András is volt, ha jót írt, dallamosat, énekelhetőt, tárt karokkal fogadták. A szerzeményeket a legnevesebb hangszerelők dolgozták fel, a legjobb énekesek énekelték, majd irány a stúdió, irány az éter, és innen már nincs megállás a népszerűség útján. Ha egy-egy felvételt hetente többször is műsorra tűztek, a szerzők, a cím, az előadó nevének megjelenése a Rádióújságban egyenlő volt az ismertséggel.

Abban az időben a könnyűzenei megmérettetés legjelentősebb színtere az évről évre megrendezett Táncdalfesztivál volt. Énekesként 1969-ben jelentkezett elsőként az Én nem tudtam, hogy harcolni kell érted című dallal. Nem került a döntőbe, de már megmutathatta, hogy énekelni is tud. Dalszerzőként több ízben is szerepelt a fesztiválokon. A legelsőre, 1966-ban, mindössze 25 évesen a Nincsen olyan ember című dalt írta. Az előadó Koncz Zsuzsa volt. 1968-ban a Nem születtem grófnak című szerzeményével Aradszky László lett döntős. 1972-ben, bár saját dallal is nevezett, mégis Ullmann Ottó–G. Dénes György dalával ütötte meg a főnyereményt, és robbant be, most már valóban teljes sikerrel és ismertséggel a köztudatba. A szám címe: Minden jót, Mónika! A zsűri ugyan elutasította, de a közönség akarata győzött, és a dalt 83 700 szavazattal a döntőbe juttatta.

A dalok és siker mellett a táncdalfesztiválok mást is hoztak. Andrásból Öcsi lett. Ő volt a legfiatalabb, így a kollégák „leöcsizték”. Valószínű, így szólíthatta őt már a balatoni mólón S. Nagy István is, a magyar könnyűzenei, pontosabban dalszövegírói gárda oszlopos tagja. Valóban, így ismerkedtek meg. Payer gitározott, S. Nagy pecázott a mólón. A szövegíró az idősebb jogán átszólt neki: „Ki írta ezt a dalt?” „Én” – válaszolta Payer. Mondanom sem kell, hamarosan szöveg született, valamint néhány biztató szó, jó tanács, hova, kinek, mikor vigye el a fiatal szerző megmutatni a dalt.

A Payer–S. Nagy szerzőpáros számtalan dala szinte már a megszületés pillanatában slágerré vált. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az 1963-as szilveszteri műsor volt, ahol elhangzott az azóta legendássá vált Alfa Romeo.

1968-ban az első Hofi-lemez zenei háttéranyagának tevékeny részese volt. A több éves közös munka során közeli barátságba került Hofi Gézával. Feledhetetlen a Felmegyek hozzád című dal Hofi előadásában. Különleges, más minőségű továbblépési pont volt Payer karrierjében, amikor 1979-től a Mikroszkóp Színpadhoz szerződött.

Vote it up
564
Tetszett?Szavazzon rá!