Minden napra egy alma

Három ételes történet: almarajongó kutya; ínyenc mackók; furcsa ízlésű csibe

Régi házunk hátsó kertjében állt egy almafa. Almarajongó feleségem mindennap kiment a kertbe, és szedett egyet magának, meg egyet Louis-nak, csodaszép, rövid szőrű német vizslánknak, aki szintén imádta az almát.

Az almaszezon vége felé egy délután a feleségem úgy ítélte meg, nincs már elég gyümölcs kettejük számára, így aztán csak egy almát szedett. Louis várakozva pillantott rá, oldalra fordította a fejét, és összeráncolta a homlokát. A feleségem szabályosan bocsánatot kért tőle: – Ne haragudj, már nincs annyi, hogy a kutyának is jusson, de neked adom a lerágott csutkát!

Louis várt még egy darabig, míg rá nem jött: ezúttal nem jut neki a gyümölcsből. Lesunyt fejjel elsomfordált a kutyaól irányába. Bement az óljába, majd kisvártatva ismét felbukkant: szájában egy almával, amelyet egy napsütötte kertrészbe vitt, és élvezettel behabzsolt.

Amikor alaposabban szemügyre vettük a kutyaházat, a matrac alá rejtve egy csomó almát találtunk, amelyeket bizonyára a szél fújt le a fáról.

És még azt mondják, nem érdemes bespájzolni a nehezebb időkre!
Gary Dooley

Mackólecke
Nemrégiben Alaszkában jártam, ahol a számos állat közül a barna medvék mutatkoztak a legrátermettebbnek. A Norris-gleccserhez tett egész napos kirándulás során a túravezetők friss lazacot sütöttek nekünk roston. Amint útikalauzunk befejezte a sütést, megérkeztek a macik. Egy közeli kis ház menedékéből figyeltük, hogyan másznak fel őmedveségeik a rostélyra, hogy hozzáférjenek ebédünk maradékához.

A medvemama gyorsan megtanította két kicsinyének, hogyan kell a forró rostélyról lekapargatni a lazacmorzsákat. Érezni lehetett a megpörkölődött bundájuk szagát, de a kismedvék erre ügyet sem vetettek, csak élvezték a finom falatkákat.
Ruth Bergin

Kígyós uzsi
Egy nap a feleségemmel azt figyeltük, hogyan szaladgál öt kiscsirkénk az udvaron. Élvezettel kapirgáltak egy fa alatt, amikor a feleségemnek egyszer csak feltűnt, hogy valamit kergetnek.

Közelebb mentem, és láttam, hogy egy 30 centis barnakígyó-bébit hajkurásznak. Miközben azon gondolkodtam, mitévő legyek, az egyik csibe elcsente a másiktól a mérges kígyót, és nyomban le is nyelte. A kígyó élt és tekergett!

A meglepetéstől kis híján leesett az állam, és azt mondtam az asszonynak: – Az a csibe hamarosan elpusztul.

Ám a helyzet úgy áll, hogy az a csirke a mai napig él! De arra azért ügyelek, hogy a tojását ne fogyasszuk el...
Mike O’Callahan

Vote it up
134
Tetszett?Szavazzon rá!