Mindenki pápája

Ferenc pápa az irgalom üzenetét terjeszti, célja a katolikus egyház átalakítása. Álma „a szegények szegény egyháza”

Másfél évvel az után, hogy Jorge Mario Bergogliót Ferenc pápává avatták, 260 püspök, pap és világi személy gyűlt össze Rómában a világ minden tájáról, hogy megvitassák a katolikus egyház identitását megtestesítő témaköröket: a családi élet, a házasság és a nemi erkölcs kérdéseit. Az új pápa által felingerelt hagyományőrzők csaptak össze a haladás híveivel, akik még nagyobb változtatásokra akarták ösztökélni az egyházfőt. A jobboldalon a főpapok belső lázadást szítottak – az egyik felháborodott bíboros azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a pápa a zűrzavar magját veti el, és bocsánatkéréssel tartozik a világnak.

A találkozó végén Ferenc negyedórás beszédet tartott, amelyben mintha sikerült volna megragadnia annak az egyháznak a szellemét, amelyet vezetni kíván. A katolicizmusnak nem szabad behódolnia az „ellenséges merevségnek”, a fontoskodó, külsőségekhez ragaszkodó vallásosságnak, amely nélkülözi az együttérzést és a komplex gondolkodást, mondta. Ugyanakkor az egyháznak el kell utasítania „a kártékony jótétséget”, az érzelgős erkölcsiséget, amely képtelen nevén nevezni a bűnt. Szavait ötperces ováció fogadta, azoknak a főpapoknak a részéről is, akik korábban jóformán egymás torkának estek.

Ferenc azt szeretné, ha az embereknek a katolicizmusról nem az ítélkezés, hanem a befogadás jutna először az eszükbe; abban bízik, hogy bármilyen ítéletet hozzon is az egyház, annak mindig jobb lesz a fogadtatása, ha szeretetteljes ölelés kíséri. Tudja, hogy az összes ideológiai tábort maga mellé kell állítania ennek elérése érdekében.

Világi értelemben nincsenek liberális püspökök – akik támogatnák az abortuszt, a melegházasságot s lebecsülnék a vallás szerepét a közéletben. Az egyházban általában azt tekintik liberális püspöknek, aki elkötelezett az egyház tanítása iránt, de rugalmas és segítőkész az alkalmazásában, míg a konzervatív a határok kijelölésében hisz. A különbség inkább a hozzáállásban van, és nem a lényeget érinti.

Végül a 2014-es püspöki szinódus elfogadta Ferenc pápa törekvését, hogy a katolikus egyházat a politika középpontja, a világ földrajzi és kulturális különbözőségei és a keresztény evangélium lényege felé vezesse az irgalom üzenete révén.

Ferenc reformok iránti buzgalmának három fő vonala van. Elsődleges célja, hogy visszavezesse az egyházat a politikai és vallási középpontba. A keményvonalas püspökök háttérbe szorultak. Helyükre Ferenc olyan embereket választott, mint Rainer Maria Woelki, az új kölni érsek, aki azzal vívott ki dicsőséget, hogy Berlinben, ebben a multikulturális városban új kommunikációs csatornákat nyitott, amiért elnyerte a német Homofóbia Elleni Szövetség Tisztelet-díját.

A „szegények szegény egyháza” az álma, nyilatkozta pápasága kezdetén

De Ferenc nem szélsőséges radikális. Egyetlen szót sem változtatott a katolikus egyház katekizmusán. A hivatalos tanítás azonban gyakran kevésbé fontos, mint az, ahogyan alkalmazzuk, és ez az a szint, ahol az igazi „Ferenc-hatás” érzékelhető.

Másodszor: Ferenc azt akarja, hogy a katolikusok „kijöjjenek a sekrestyéből az utcákra”. Leül beszélgetni ateistákkal és hívőkkel egyaránt, sőt három hajléktalan férfit a kutyájukkal együtt meghívott a születésnapi reggelijére. Ezek a gesztusok tükrözik a pápa személyiségét, s egyúttal tudatosan kialakított szimbólumai annak az egyháznak, amelyet vezetni kíván.

Ferenc a „szociális evangélium” elszánt apostola: a szegények védelmére, a háborúellenességre, a környezet megóvására és a perifériára sodródott emberek segítésére összpontosít. Három nappal a megválasztása után azt nyilatkozta, a „szegények szegény egyháza” az álma.

Harmadszor: Ferenc pápa eltökélt szándéka, hogy megtörje a rosszul működő és korrupt régi gárda hatalmát a Vatikánban. Abban, hogy egy „kívülállót” választottak pápának, nagy szerepet játszott a Benedek-éra sorozatos kormányzási fiaskói fölötti felháborodás, például a szexuális visszaélések miatt kialakult európai válság elhibázott kezelése.

E reformprogram része a hatalom áthelyezése Rómából a helyi egyházakhoz, és az alázat szellemének meghonosítása az egyházi vezetésben. Amikor röviddel megválasztása után, nagycsütörtökön ellátogatott egy börtönbe, hogy megmossa 12 fogvatartott – köztük két muszlim és két nő – lábát, Ferenc pápa félreérthetetlenül szemléltette, miféle változtatásokat tűzött ki célul.

Az még nem világos, hogy a katolicizmusnak e mérsékelt és rugalmas felfogása meg tudja-e teremteni azt a dinamikusabb és vonzóbb közösséget, amelyet a pápa elképzel. Az intézményes vallás régóta hanyatlik, főleg Nyugaton, s ezt a katolikus egyház különösen megsínylette. Mégis az az igazság, hogy a pápaság jelentősége megkérdőjelezhetetlen, és nem csupán a katolikusok számára. A katolicizmusnak hozzávetőleg 1,2 milliárd követője van a Földön, és a pápaság a leglátványosabb vallási hivatal a bolygón.

Nem az a kérdés, hogy a pápa fontos-e, hanem az, hogy mire fordítja a hivatalával járó befolyást. Ferenc 2013 májusában tett látogatása a Róma északi peremén lévő Szent Erzsébet- és Zakariás-plébánián ékes bizonyság erre. A szentatya érkezését 9.30-ra tervezték, de Benoni Ambarus plébános fél órával korábban meghallotta a pápai helikopter zúgását. – Tudom, hogy úgy volt, a gyerekekkel fogok találkozni a plébánián és misét mondok – mondta Ambarusnak. – De nem baj, ha gyóntatok is?

– Azt akarta, hogy lássa a világ, milyen nagy súlyt helyez a legfőbb kegyelmi rítusra – magyarázza a pápa egyik legközelebbi segítője.

Ferenc érti, hogy egyszerre kell hangsúlyoznia Isten ítéletét és Isten irgalmát ebben a bűnös világban. De szerinte a világ már meghallotta az ítéletet, s most eljött az idő, hogy az irgalmasságnak is tanúja legyen. – Úgy vélem, az Úr legfőbb üzenete az irgalom – mondta első, pápaként tartott vasárnapi szentbeszédében.

Az irgalom rejlik azon meggyőződésében is, hogy a törvényeket az emberekért alkották, nem fordítva. Az irgalom a lényege reformkampányának – az a gondolat, hogy a jó kormányzás az embereket szolgáló intézmény. Jogos a szkepticizmus, hogy az irgalom, a pápa politikájának központi eleme, szolgálhat-e egy komplex multinacionális vallási szervezet alapjául. Ez a Ferenc-éra nagy kérdése. Vajon Ferenc elég keménynek bizonyul, hogy keresztülvigye ezt az üzenetet?

Vote it up
135
Tetszett?Szavazzon rá!