Mint egy nagy család

Szervátültetésen átesett gyerekeken segít, mert a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen a kiszolgáltatottság

Megjelent: 2011. április

Kapcsolódó cikkek

A XII. kerület polgármestere 2010 februárjában ingyen uszodabérletet adott át egy rokkantnyugdíjasnak. A barátságos mosolyú, kortalan asszony azt mondta a helyi televíziónak, a bérlet biztosan segít, hogy jól felkészüljön a fél évvel később, Dublinban sorra kerülő Művesekezeltek és Szervátültetettek Európa-játékára.

Az ír fővárosban Szalamanov Zsuzsa öt éremmel gyarapította eddigi gyűjteményét. Pedig a többszörös Európa- és világbajnok úszónő nem sportolónak indult. Sikeres külkereskedőként dolgozott évtizedekig, ám amikor a lánya elment tanulni Amerikába, egyik napról a másikra nagybeteg lett.

– Négy hónapig feküdtem az intenzíven – idézi fel Zsuzsa –, az orvosok nem tudták, miért kerültem reménytelen állapotba, és azt sem, hogyan maradhattam életben. Négy hónapos „haldoklásom” után újra megtanultam járni, majd másfél év művesekezelés után, 16 évvel ezelőtt új vesét kaptam, és új feladat után néztem.

Mivel egyértelműnek látszott, hogy a sport a szervátültetettek testi-lelki rehabilitációjának fontos eleme, sorstársai között Zsuzsa versenyszerűen úszni, síelni kezdett. – Ötven- és hatvanéves korom között az életemért, az egészségemért sportoltam. A sok bajnoki cím csak mellékterméke volt az élet újrakezdésének.

Az 1991 óta működő Transzplantációs Alapítvány 1996-ban hívta munkatársai sorába, egy év múlva elnöknek választotta a kuratórium. Azóta a németül, angolul, olaszul, bolgárul beszélő Zsuzsa a fizetett alkalmazott nélkül dolgozó lelkes csapat motorja. Hét évvel ezelőtt ő kezdeményezte, hogy a szervátültetett és az arra váró gyerekek testi és lelki rehabilitációját helyezzék a középpontba.

– A kicsik felelősségteljes felnőttként betartják az orvosi előírásokat, ám a többnyire születésük óta, hosszú éveket betegségben töltő gyerekeknek a transzplantáció után nem egyszerű beilleszkedniük az egészségesek közösségébe – mondja Zsuzsa. – Önbizalmukat fejlesztő programokat szervezünk nekik. A nyári táborban például boboznak, falat másznak, végigmennek az erdei kalandpályán.

A mindig nevető szemű, elegáns Szalamanov Zsuzsa név szerint sorolja a védkörükbe tartozó 184 gyerek kórtörténetét, családi hátterét, valahonnan mindig tudja, kinek mikor van rá szüksége. – A krónikus betegségben szenvedők családja mindig szegény – mondja –, hiszen egyvalaki, többnyire az anya, kiesik az aktív munkából. Sok gyerek az alapítvány által szervezett táborban nyaralt életében először, ezért mindent megteszünk, hogy továbbra is olyan élményekben részesítsük őket, amelyek által feldolgozhatják a hosszú évekig tartó betegséggel, műtéttel járó traumát. – Saját tapasztalatai alapján is fontosnak tartja, hogy az alapítvány segítse a gyerekek sportolását, versenyeken való részvételét.
 

– Ennyi volt! – tessékelte ki a konyhából a még egy falatért könyörgő kisfiát Melinda, kivette kezéből az unokatestvér joghurtmaradékát, aztán egyedül zokogott a konyha sarkában. A krónikus vese- és májgyulladása miatti folyamatos mérgezéstől a koplalás, a grammra kimért porciók, a különleges higiénés előírások betartása mellett is egyik súlyos betegségből a másikba esett a környebányai Albert Alex. Vizesedett, sorvadt a tízévesen is apró gyerek, aki közösségbe nem mehetett. Csendben elmúlt volna, ha nem kap új vesét és májat – a 11 és fél órás kombinált szervátültetés révén 2004. augusztus 3-a lett Alex második születésnapja.

Az első magyar kettős transzplantált gyerek ma tizenhat éves, egészséges, szakácsnak tanul – elégtétel ez élete első tíz évéért –, és látogatásunkkor épp Tengelicre készült sorstársaival háromnapos farsangra a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért elnök asszonyával. – Zsuzsa és az alapítvány sokat segített a műtét utáni rehabilitációban – mondja Albertné Melinda –, így a rengeteg rossz után kiegyenesedett az életünk. Először jutottunk el hármasban a Balatonhoz a nyári táborukba, összejárunk a sorstárs szülőkkel, és a fiam végre barátokra lelt.

– Az ország különböző pontjain lakunk – mondja Alex –, de minden délután-este legalább húszan beszélgetünk, levelezünk egymással az interneten, 15-20 éves, transzplantált fiatalok. Mint egy nagy család.

Magyarországon agyhalála esetén minden felnőtt potenciális donor, hacsak életében tiltónyilatkozatot nem ad le az Országos Transzplantációs Nyilvántartásnak. Kiskorúaknál azonban a szervek, szövetek eltávolításához a szülő vagy gondviselő írásos hozzájárulása kell, amit megszerezni egy orvosnak kényes kötelessége.

Amibe Szalamanov Zsuzsa belekezd, abból biztosan sikertörténet lesz

A tájékoztatás, felvilágosítás lehet az alap, hogy szervhiány miatt ne haljon meg senki hazánkban. Az alapítvány szorgalmazza az élődonoros műtéteket is, és kezdeményezésükre az egészségügyi miniszter (egészségügyért felelős államtitkár) Pro-Vita díjjal jutalmazza az egyik veséjüket vagy májuk egy darabját adományozókat. Nincs kimutatás, hány százan haltak meg transzplantálható szerv hiányában. Több mint 35 éve végezték el az első sikeres hazai vesebeültetést. A három sebész egyike, Alföldy Ferenc professzor ma a Transzplantációs Alapítvány kurátora. Így jellemzi Szalamanov Zsuzsát:

– Civileket, cégeket, ismert embereket állít maga mellé, és jó főnök módjára ügyesen választja meg a munkatársait. A téma jogi, szakmai, erkölcsi szempontjait mesterien népszerűsíti klubokban és az egészségügyben dolgozók körében. Negyven éve élek a betegek között, de én nem jártam meg azt a poklot, ami egy szervátültetést megelőz. Amit Zsuzsa megjárt.

„Meggyőződésem, hogy sokszor nem az együttérzés, a segíteni akarás hiányzik az emberekből, csak éppen keveset vagy egyáltalán semmit sem tudnak a donáció-transzplantáció fogalmáról és jelentőségéről. Talán én sem tudnék sokat, ha egy barátom nem várt volna évekig szervátültetésre”, írja a transalap.hu honlapon Dés László zeneszerző, aki egyike a „donáció-transzplantáció nagyköveteinek”.

A „szeretet, jókedv, kitartás” mottó jegyében neves művészek, sportolók fogadták köszönettel a címet, köztük Güttler Károly úszóbajnok: „A transzplantált sportolókra úgy tudok felnézni, mint amikor kiskoromban a tévén látott olimpián bálványokat állítottam magam elé. Minden megbecsülésem azé az áldozatos munkáé, amit a Transzplantációs Alapítványban Szalamanov Zsuzsáék tesznek.”
 

Reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig tartó „munkaidejét” férje zokon veszi, és az asszony négy éve be is jelentette visszavonulását. – Balatoni nyári táborunk záróestjén 2007-ben száznegyvenen ünnepeltek a 60. születésnapomon. A gyerekek, a szüleik, az önkénteseink, a támogatóink köszöntöttek, és kérleltek: ne hagyjam abba a munkát. Elmondhatatlan energiát adott!

– Egy hónap múlva, a bangkoki Világjátékokon úszásban négy arany- és egy ezüstérmet szereztem három világcsúccsal, és újult erővel vetettem magam a teendőkbe. Szerintem az olyanokból verbuválódó szervezetek működhetnek hatékonyan, akik maguk vagy családtagjaik, ismerőseik révén érintettek egy ügyben.

Vote it up
216
Tetszett?Szavazzon rá!