Mitől lesz az ember boldog?

A kutatók szerint tartós boldogságra csak akkor lelhetünk, ha azt a megfelelő helyen keressük

Álmaink otthona, rég vágyott utazás egy egzotikus helyre, új autó… Kétségtelen, hogy ezek ideig-óráig feldobják az embert. Ám aki hosszú távú megelégedettségre vágyik, annak minden bizonnyal másutt kell keresgélnie.

A kutatások meglepő tényeket tártak fel azzal kapcsolatban, miért boldogabbak egyesek másoknál. A Minnesotai Egyetem ikertestvérekkel folytatott vizsgálatainak eredménye szerint a boldogságszintet 50 százalékban genetikai adottságok határozzák meg. Persze nem arról van szó, hogy egyikünk boldogabbnak születik a másiknál, inkább azt jelenti, hogy öröklött génjeink meghatározzák a kapacitásunkat a boldogságra.

– A lottóötös átmenetileg fokozza a boldogságérzetet, egy családtag elvesztése drasztikusan csökkenti – mondja Kevin Haroian, a minnesotai iker- és családkutatások egyik vezetője. – Idővel az ember ismét talpra áll – így váltják egymást elégedettségérzetünk hullámhegyei és -völgyei. Az alapérték viszont – hajlamunk a derűre – jórészt velünk született.

Sonja Lyubomirsky, a Kaliforniai Egyetem boldogságkutatója szerint a boldogságszintet meghatározó tényezők közül további 10 százalékot tesznek ki a környezeti adottságok, például az egzisztenciális vagy az időjárási körülmények. Munkánk elismerése pozitív, a tartósan szürke égbolt negatív hatással van a közérzetünkre.
 

Minthogy a boldogság megítélése szubjektív, nehezen mérhető dolog, a fent említett százalékos mutatók csupán irányadók, és nagymértékben eltérhetnek aszerint, hogy ki mit tekint boldogságnak.

Ennek ellenére a pozitív pszichológia kutatói úgy találták, hogy vannak emberek, akik alapvetően elégedettebb beállítottságúak, és az eseményeket nagy általánosságban derűsebben ítélik meg pesszimistább társaiknál, akiket könnyebb megbántani, és akik gyakrabban találnak kivetnivalót látszólag örömteli helyzetekben is.

Öröklött boldogságkapacitásunk és életkörülményeink hatása mellett mindössze nagyjából 40 százalék marad arra, hogy tetteinkkel befolyásoljuk boldogságunkat. – Erre a 40 százalékra kell összpontosítanunk – mondja Sonja Lyubomirsky –, mert bár elsőre csekélynek tűnik, valójában azt mutatja, hogy a boldogságunk jóval nagyobb mértékben múlik rajtunk, mint a körülményeken.

A kutatók arra jutottak, hogy négy olyan, tettekkel befolyásolható terület van, amely által a leginkább elérhetjük a tartós jóllétet: a család, a társaság, a munka és a hit.

Család
1938-ban nagyszabású kutatás indult a Harvard Egyetemen, amely a mai napig tart: a szakemberek 268 férfi életét követik nyomon 18 éves koruk óta. Egyebek közt azt vizsgálják, mely személyiségvonások, szokások és élettapasztalatok járultak hozzá a kísérlet alanyainak boldogulásához és boldogságérzetéhez.

A tanulmány számadatokkal támasztotta alá, hogy azok a gyermekek, aki szeretetben nőnek fel, nagyobb eséllyel válnak boldog felnőtté, mint a kevésbé szerencsés társaik. Beigazolódott, hogy az időskori elégedettségszint szorosan összefügg a házastársi kapcsolat minőségével, és azzal, mennyire kiegyensúlyozott a saját gyermekekkel való viszony. A tanulmány alanyai közül azok a férfiak bizonyultak a legkevésbé elégedettnek, akik életük folyamán képtelenek voltak szeretetet adni és elfogadni.

– A boldogság titka: szeretet adni és kapni – összegzi az eredményeket George Vaillant, aki 1972 és 2004 között a tanulmány vezetője volt. – Ahhoz, hogy az ember tartósan jól érezze magát, nélkülözhetetlen, hogy szeretetteljes kapcsolatokat alakítson ki.

– A boldogsághoz vezető pozitív érzelmeket bajosan élhetnénk meg egy lakatlan szigeten – teszi még hozzá Vaillant. – Bizalom, szeretet, remény, tisztelet, hála – mindez nem létezik emberi kapcsolatok nélkül.

A hangsúly ugyanakkor nem a vérségi kötelékre helyeződik. Lelki támaszt és pozitív érzéseket éppúgy adhatunk és kaphatunk baráti viszony kereteiben is. A kölcsönös törődés az, ami számít.

Társaság
Jelentősen javíthatja életminőségünket, ha társaságba járunk. A társaság fogalmán itt nem feltétlenül közösségre kell gondolni, hanem emberekre, akikkel tartalmasan tölthetjük együtt az időnket. Ám a kapcsolatok csak akkor válnak a boldogság forrásává, ha általuk a kölcsönös bizalom érzését tapasztaljuk meg.

– A legboldogabbaknak mindig akadnak eleven, bizalmas kapcsolataik. Emberek, akikre számítani lehet, de még inkább: emberek, akik rájuk számítanak – mondja Ed Diener, az Illinois-i Egyetem pszichológiatanára, a pozitív pszichológia kutatója. – A tanulmány résztvevői közül a legboldogabbak életük folyamán képesek voltak háttérbe szorítani a saját érdekeiket a többiekéiért.

Egyesek úgy vélik, hogy a baráti viszony alacsonyabb rendű a rokoni kapcsolatnál, mivel jóval sérülékenyebb annál, és sok esetben egyszerűen megszűnik, ha az ember munkahelyet vagy lakóhelyet vált.

A harvardi tanulmány szerint azonban a baráti és a rokoni kapcsolatok egyenlőképp támogatják a boldogságunkat és a boldogulásunkat.

– Lényegesen nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk olyan emberek társaságában, akik hasonlóképpen gondolkodnak, és megértenek bennünket – magyarázza Diener. – Tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy barátaink jelenlétében könnyebben vesszük az akadályokat, és kevésbé aggasztanak a fokozott stresszel járó helyzetek.

A sorsukkal leginkább elégedetlenek többnyire lelkileg izolált, magányos emberek. Számuk a telekommunikáció térnyerésével megsokszorozódott. A Chicagói Egyetem híres társadalmi felmérése (GSS) – amely 1972 óta vizsgálja az Egyesült Államok lakóinak elégedettségi szintjét – megállapította, hogy 2004-ben négyből egy amerikainak nem volt kivel megbeszélnie a magánügyeit és a világ dolgait.

Érdemes ápolni a kapcsolatainkat, mert a magány hosszú távon negatív hatást gyakorol az egészségi állapotra és az életkilátásokra is. – Habár a velünk született boldogság-alapértéket át nem írhatjuk, változtathatunk rossz szokásainkon. Számoljunk le a barátság és a boldogság fő ellenségével, a negatív gondolkodással – javasolja Diener. – Koncentráljunk arra, ami jó a másik emberben és az életünkben.

Munka
A munka értelmet és célt ad az ember életének, ezért megléte és minősége elégedettségérzetünk egyik alapfeltétele. Tanulmányok támasztják alá, hogy a teljesen munkaképtelen emberek boldogtalanabbak azoknál, akik dolgoznak.

Kimutatták azt is, hogy a munka elvesztése számos olyan negatív hatással van az emberre, amely esetleg csak jóval később, évek múltán kerül felszínre, amikor az illető új állást talál.

Az európai munkakörülményeket feltáró, 2010-ben végzett vizsgálat során a legtöbb európai országban a válaszadók több mint 80 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elégedett a munkájával. A GSS Egyesült Államokban végzett felmérései ugyanezt az arányt hozták ki.

Az American Enterprise Institute nevű elemzőközpont elnöke, Arthur C. Brooks szerint az emberi kapcsolatok mellett az szolgálja leginkább a boldogságunkat, ha örömünket leljük a hivatásunkban. – Kulcsfontosságú, hogy képességeinket a minket leginkább érdeklő területen kamatoztassuk – mondja Brooks –, és munkánk nyomán valamiféle értéket teremtsünk.

Ez az érték kinek-kinek mást jelent. Szerencsés helyzet, ha nem kizárólag pénzben fejeződik ki. Elégedettségünk szempontjából nem az számít, mennyire jelentőségteljes a munkakörünk, hanem az, hogy szeretjük-e. Egy kevésbé jövedelmező, de lelkesen végzett munka tehát jobb, mint az, amelyikért sok pénzt kap az ember ugyan, de az korlátozza őt a szabadságában és még sikerélményt sem nyújt.

A munka hozzájárul a jó közérzetünkhöz, de csak ha mértékkel végezzük. Azok, akik kizárólag a hivatásuknak élnek, értékes és hosszú távon nélkülözhetetlen örömforrásoktól fosztják meg magukat.

– A munkamániások általában kompenzálnak – magyarázza Brooks –, hiányzik az életükből valami vagy valaki. Annak, aki teljes életre és megelégedettségre vágyik, a boldogság négy alappillérére – a családra, a társaságra, a munkára és a hitre – kell építkeznie.

Hit
A 21. század elején, úgy tűnik, a pénzimádat, a tömegmédia és különféle technikai eszközök irányítják az életünket, a lelki élet meg a vallás pedig divatjamúlt fogalomnak számít. Ezzel szemben tudományos igazolást nyert, hogy a hit és a spirituális élet boldogabbá teszi az embert.

Számtalan tanulmány és statisztika támasztja alá, hogy aki vallásos, az boldogabb. A titok nyitja ezúttal is az emberi kapcsolatokban rejlik: a hívők ugyanis hasonló gondolkodásúak társaságába járnak, ami megerősítést jelent számukra, és pozitív érzéseket kelt bennük.

Mégsem kell azonban valamely egyházhoz vagy gyülekezethez tartoznia annak, aki meg akarja tapasztalni a hit áldásos hatását. – Remény, bizalom, megbocsátás, áhítat: ezek azok az érzések, amelyek boldogsághoz és jólléthez vezetnek – mondja a harvardi tanulmány vezetője, George Vaillant.

A fenti fogalmakkal szinte egybeforrt a vallásos értelmezés, pedig hinni és vallásosnak lenni két különböző dolog. Einstein például egész életében az áhítatról beszélt, amely az élet és az univerzum nagyszerűsége láttán eltöltötte, de nem hinném, hogy valaha is térdre borult volna egy zsinagóga előtt. Áhítatot akkor érzünk, ha hiszünk valamiben, ami túlmutat önmagunkon és független az egónktól.

Mindegy azonban, miként határozzuk meg a hit fogalmát – a bizalommal vagy valamely vallással azonosítjuk, esetleg más filozófiai rendszert építünk fel a körülhatárolására –, a lényeg, hogy gyakoroljuk, mert a hit a legtöbb esetben kedvező hatással van testi-lelki egészségünkre.

Vaillant úgy találta, hogy a harvardi boldogságtanulmány résztvevői közül azok a férfiak, akik szoros kapcsolatban álltak családtagjaikkal, ritkábban kerestek spirituális tapasztalatokat. Ezzel szemben azok, akiknek nem voltak rokonaik és barátaik, gyakrabban váltak vallásossá. – A hit otthonosabbá teszi a világot – állítja Vaillant. – Ha ötvenéves fejjel nincs mellettünk szerető feleség és nincs körülöttünk tucatnyi bájos unoka, talán elérkezett az idő, hogy befizessünk egy zarándokútra.

Vote it up
152
Tetszett?Szavazzon rá!