Mit írtak Grant mauzóleumában?

Meglepően sokat elárul rólunk a látogatók által teleírt vendégkönyv

Kapcsolódó cikkek

 

I have the rare good fortune to live within walking distance of a bona fide national monument. Grant’s Tomb is just a mile and a half from my apartment in northern Manhattan, and I visit it often.

It’s gratifying to live so close to something that draws tourists from around the world. I suppose I could say the same if I lived near the Empire State Building or Rockefeller Center in midtown. But Grant’s Tomb has something those don’t.

It’s not the kind of thing you tend to notice immediately in a classical mausoleum. But my favorite Grant’s Tomb exhibit is a big, old-fashioned guest register with columns for name, date, place of origin and comments.

Most visitors confine their comments to two words. “Very nice” is a frequent entry. So are “Good tour,” “Enjoyed it” and “Love U.S.” (I’m never sure whether that last one refers to the general or his country.)

Once in a while someone will offer an interpretation of “Let Us Have Peace,” a famous postwar motto of Grant’s that is inscribed over the tomb’s entrance. “No more wars!” and “Someday let us all know peace” pay homage to the general’s inclinations.

I try to find something redeeming in everyone, but occasionally there’s just no way. A woman from Wermelskirchen, Germany, wrote, “Is it so important still to honor this person? Let’s look to the future!” Thank goodness for the fellow from Knokke-Heist, Belgium, who wrote on the next line, “It might scare you! Look at the past and learn for the future.”

“Open the coffins!” a family from Windsor, Connecticut wrote three times. “There are some sick people out there,” a ranger told me with a sigh.

The ranger wasn’t laughing. Gradually I stopped laughing too. “I love Robbie W.!” “It’s my birthday!” The whole thing was starting to irritate me. One day a woman who identified herself as a native of Cuba wrote, “Very nice for a dead guy.”

Ultimately I was saved from terminal curmudgeonliness by one of the tallest people I have ever seen. I spotted him bent over the lectern, deep in thought. Then he wrote something, replaced the pen gingerly and left. The man was from Lagos, Nigeria. He had written, “I join the U.S. people in saluting this great hero.” That was it. Nothing witty or clever or self-serving. Just a few words indicating that he appreciated Ulysses S. Grant and his monument.

Fortunately, the Nigerian is not alone. A woman from Berlin wrote, “A great tomb after a great life.” A man from Nice, France, wrote, “A most impressive display of national memory.” A Manhattan couple wrote, “Simple, yet beautiful and elegant. They don’t build monuments like this anymore. Too bad.”

A woman from Buenos Aires wrote, “It’s nice to see you give such an importance to your traditions and the people who built your nation.” Some visitors from London wrote, “Impressive and a credit to the American people to show their gratitude in such a way.” Two travelers from Beijing wrote, “Freedom is great.”

Abban a különleges szerencsében van részem, hogy rövid sétára lakom egy fontos nemzeti emlékhelytől. Grant sírja alig több mint két kilométerre van észak-manhattani lakásomtól, s én gyakran felkeresem.

Felemelő érzés ilyen közel lakni valamihez, ami vonzza a világ minden tájáról érkező turistákat. Valószínűleg ugyanezt mondhatnám el, ha az Empire State Building vagy a Rockefeller Központ környékén laknék, a belvárosban. Grant síremlékében van azonban valami, ami azokból hiányzik.

Nem olyasmi ez, amire az ember azonnal felfigyel egy klasszikus mauzóleumban. Grant síremlékében a nagy, régimódi vendégkönyv az én kedvenc kiállítási tárgyam, melyben külön rubrikák vannak a név, a dátum, a származási hely és a megjegyzések számára.

A legtöbb látogató kétszavas megjegyzésre szorítkozik. Gyakori beírás a „Nagyon szép”. Akárcsak a „Jó kirándulás”, a „Nekem tetszett” és a „Szeretlek U. S.” – sohasem tudom eldönteni, hogy ez utóbbi a tábornokra, avagy a hazájára vonatkozik-e.

Hébe-korba valaki értelmezést fűz Grant híres, háború utáni jelmondatához, melyet a síremlék bejárata fölé véstek: „Éljünk békében!” A „Ne legyen több háború!” és a „Ismerjük meg egyszer mindannyian a békét” a tábornok szándékai előtt tiszteleg.

Igyekszem mindenkiben valami jót lelni, ám ez olykor lehetetlen. Egy nő a németországi Wermelskirchenből ezt írta: „Olyan fontos még mindig ezt az embert tisztelni? Nézzünk a jövőbe!” Köszönet annak a belgiumi Knokke-Heistből érkezett embernek a jóságáért, aki a következő sorba beírta: „Csak meg ne ijedjen tőle! Tekintsen a múltba, és tanuljon a jövőnek!”

„Nyissák fel a koporsókat!”, írta be háromszor egy család a connecticuti Windsorból. – Akad még néhány beteges ember odakinn – szólt hozzám sóhajtva egy őr.

Az őr nem nevetett. Lassan én is abbahagytam a mosolygást. „Szeretlek, Robbie W.!” „Ma van a születésnapom!” Kezdett bosszantani a dolog. Egy magát kubai születésűként feltüntető nő egyszer ezt írta: „Nagyon szép egy halott fickónak!”

A végső ingerlékenységtől aztán egy olyan ember mentett meg, akinél magasabbat nemigen láttam. Amikor észrevettem, a gondolataiba mélyedve a könyvtartó állvány fölé görnyedt. Végül beírt valamit, óvatosan visszatette a tollat, majd távozott. A férfi a nigériai Lagosból érkezett. Ezt írta: „Osztozom az amerikai néppel e nagy hős tiszteletében”. Ennyi. Semmi szellemeskedés, okoskodás vagy magamutogatás. Mindössze néhány szó, annak jeléül, hogy tiszteli Ulysses S. Grantot és az emlékművét.

Szerencsére a nigériai nincs egyedül. Egy berlini hölgy ezt írta: „ Egy nagy élet utáni nagy síremlék”. Egy férfi szavai a franciaországi Nizzából: „A nemzeti emlékezet leglenyűgözőbb megnyilatkozása”. Egy manhattani házaspár így írt: „Egyszerű, mégis gyönyörű és elegáns. Ma már nem építenek ilyen emlékműveket. Nagy kár.”

Egy Buenos Aires-i hölgy írta: „Örömmel látom, hogy mekkora fontosságot tulajdonítanak a hagyományaiknak és azoknak az embereknek, akik felemelték a nemzetüket”. Londoni látogatók írták: „Lenyűgöző és az amerikaiak becsületére válik, hogy ily módon fejezik ki hálájukat”. Két Pekingből jött utazó ezt írta: „A szabadság nagyszerű”.

Vote it up
Értékelje a cikket!
Tetszett?Szavazzon rá!