Mit egyen, hogy sokáig éljen?

Helyes táplálkozással a veszélyes betegségek ellen

Dr. Gary Fraser, szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozó epidemiológus rászokott arra, hogy reggeli zabpelyhére olajos magvakat szórjon. A Los Angeles környéki kutatóközpontban dolgozó Fraser és munkatársai 26 500 hetednapi adventista táplálkozási szokásait vizsgálták: e vallásos szekta hívei nem dohányoznak, nem isznak alkoholt, és javarészt vegetáriánusok. Az orvosok azt állapították meg, hogy azoknál, akik hetenként legalább ötször elmajszolnak egy maréknyi olajos magvat, feleakkora az esély a szív-koszorúér megbetegedésére, mint azoknál, akik ritkán fogyasztanak ilyesmit.

– Az olajos magvak, lehetőleg sózatlanul, de akár nyersen, akár pörkölve igen gazdagok az egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakban, valamint E-vitaminban – mondja Fraser –, emellett magnéziumot is tartalmaznak, amely segít a szívritmuszavarok megelőzésében.

Az élelmiszer-tudomány kutatói azt tanulmányozzák, milyen betegségmegelőző és életmeghosszabbító hatásai vannak a köznapi táplálékoknak. Míg egyesek csupán laboratóriumi vizsgálatokra szorítkoznak, mások azt kutatják, hogyan függ össze a rák és a szívbetegségek előfordulási aránya egy kultúra táplálkozási szokásaival. Vizsgálataik eredményei akár évekkel is meghosszabbíthatják az életet, s az étrendet változatosabbá tehetik.

A mediterrán kapcsolat
A Földközi-tenger környékén élő emberek általában feltűnően egészségesek és hosszú életűek. Konyhájuk egyes jellegzetességei – például a friss zöldség, gyümölcs és őrletlen gabona használata – összhangban vannak az egészséges étrendről ma vallottakkal. Más vonások viszont egyáltalán nem. A tudósok például értetlenül állnak a „francia paradoxon” néven ismert egészségügyi rejtély előtt. A franciák legalább ugyanannyi telített zsírt fogyasztanak, mint az amerikaiak, ám a francia férfiak körében a szívbetegség okozta halálozás gyakorisága mindössze negyven százaléka az amerikaiaknál tapasztalhatónak.

Egyes kutatók ezt a szívbetegségek elleni védettséget javarészt a borfogyasztásnak tulajdonítják. Délnyugat-Franciaországban a férfiak az étkezésekhez naponta átlagosan 2-3 pohár bort isznak, főleg vöröset.

Dr. Arthur Klatsky kardiológus arról számolt be, hogy a szeszes italt kis mértékben vagy mérsékelten fogyasztóknál (naponta legfeljebb két ital) jelentősen alacsonyabb a szív-koszorúér megbetegedések aránya. – Úgy tűnik, maga az alkohol okozza ezt a védő hatást – vélekedik Klatsky.

Lehetséges azonban, hogy a borban lévő nem alkoholos vegyületek is jó hatással vannak az egészségre. Leroy Creasy pomológus olyan vegyületet tanulmányoz, amelyet a szőlő a gombák ellen termel. Ez a rezveratrol nevű anyag természetes peszticid, amely japán kutatók állatkísérletei szerint csökkenti a vér zsír- és koleszterinszintjét.

A rezveratrol megtalálható a piros szőlőlében és a mesterségesen aszalt mazsolában is. – A napfény hatására ez a vegyület elbomolhat – mondja Creasy –, ezért olyan mazsolát kell venni, amelyet nem a napon aszaltak.

A vörösborban egy másik anyagot is találtak, a kvercetint, amely laboratóriumi állatkísérletekben rákellenes hatásúnak bizonyult. Terrance Leighton biokémikus szerint e vegyület nagy mennyiségben található a piros szőlőben, a vörös- és lilahagymában, a brokkoliban és a tökben is. Úgy tűnik, hogy a kvercetin mindaddig hatástalan, amíg az emésztőrendszerben lévő baktériumok, illetve a bor erjedését okozó élesztőgombák át nem alakítják, magyarázza Leighton. Ezektől azonban az egyik leghatásosabb természetes rákellenes vegyületté alakul át.

A mediterrán konyháról sok embernek azonnal a hagyma és a fokhagyma jut az eszébe. A korszerű tudomány meglepő gyógyhatásokat fedezett fel e két rokon növényben, amelyek számos kénvegyületet tartalmaznak.

Ezek a kénvegyületek kémcsőben elpusztítják a baktériumokat, gombákat és vírusokat. A szervezetben a fokhagymakivonat úgy tűnik, csökkenti a véralvadási időt, ami mérsékelheti a vérrögök kialakulásának és a szívbetegségeknek a kockázatát. A fokhagyma vért hígító hatása hasonló lehet az aszpirinéhoz. A Journal of the American Medical Association arról számolt be, hogy Indiában egy kísérlet során naponta 6-10 gramm fokhagymát etettek meg 222 olyan beteggel, akik már átestek szívrohamon. Az eredmények azt mutatták, hogy a kezelés hatására „csökkent a halálozási arány és az újabb infarktusok gyakorisága.” (A vérhígítókat szedő betegek először konzultáljanak orvosukkal, csak azután szedjenek fokhagymakészítményeket.)

Néhány Kínában végzett járványtani vizsgálat alapján valószínűsíthető, hogy kisebb a gyomorrák kockázata azoknál, akik a hagymafélék családjába tartozó zöldségekben gazdag étrenden élnek. Ilyen zöldségek a metélőhagyma, a nyári hagyma és a póréhagyma.

Keleti bölcsesség
Lehet, hogy az állatkísérletekben szerzett bizonyítékok alapján a japánok kedvelt zöld teája hamarosan népszerű üdítőitallá válik. Amikor New Jersey-i kutatók zöld teával etettek egereket, azt találták, hogy az ibolyántúli fény által okozott bőrrák gyakorisága közel ötven százalékkal csökkent ezeknél a rágcsálóknál. Fung-Lung Chung, a rák kémiai hátterét vizsgáló amerikai tudós már jó ideje tanulmányozza a zöld teában megtalálható egyik vegyületet, az epigallokatechin-gallátot (EGCG). Chung munkacsoportjának eredményei arról tanúskodnak, hogy ez a nagyhatású antioxidáns megvédte az egereket a tüdőráktól.

– A japán férfiak kétszer annyit dohányoznak, mint amerikai társaik – mondja Chung –, ám a tüdőrák okozta halálozás aránya csupán a fele az amerikainak. E jelenség egyik oka az lehet, hogy a japánok zöld teát isznak.

A szójabab több ezer éve már az egyik legfontosabb táplálék a keleti emberek számára. Egy 250 ezer japán lakosra kiterjedő 1982-es vizsgálat során Hirajama Takesi japán rákkutató arra a meglepő eredményre jutott, hogy azoknál, akik naponta fogyasztottak szójakrém-levest, a gyomorrák lényegesen ritkábban fordult elő, mint azoknál, akik ritkán vagy soha nem ettek ilyet. Lehetséges, hogy a szója egyik természetes hatóanyaga, a genistein megakadályozza a rákot okozó gének működését. A genistein megtalálható a tofu nevű szójasajtban, a szójatejben, a szójalisztben és a legtöbb szójafehérje-kivonatban is.

A szójaszósz előállítása során sajnos a genisteint is kivonják a termékből. Michael Pariza mikrobiológus szerint azonban a hagyományos (erjesztett) szójaszósz fő ízanyaga – a HEMF – az „egyik leghatásosabb természetes rákellenes anyag, amit az állatokon valaha is kipróbáltak.”

A sarkvidéki étrend
Különös rejtéllyel találták magukat szembe a grönlandi eszkimók egészségét tanulmányozó kutatók. Annak ellenére, hogy az itt élők hatalmas mennyiségű zsírt fogyasztanak, a szívbetegség okozta halálozás aránya megdöbbentően alacsony. Ennek egyik oka az, hogy az eszkimók bőségesen fogyasztanak halat – lazacot, makrélát, heringet és más fajtákat –, ezek pedig bővelkednek a tudósok által omega–3 zsírsavaknak nevezett ritka olajokban. Ezekből a halakból származó olajok – rendszeres és tartós fogyasztás esetén – úgy tűnik, hígabbá teszik a vért, csökkentik a koleszterinszintet, gátolják a gyulladásokat, csökkentik az érelmeszesedés kockázatát, és a legfrissebb állatkísérletek eredményei alapján a vastagbélrák ellen is védelmet nyújthatnak.

A kilencvenes évek étrendje
Ekkoriban vált divatossá a brokkoli és a többi keresztesvirágú zöldségféle: a káposzta, a kelbimbó, a vízitorma, a kel és társai. Ez a növénycsalád virágszirmainak kereszt alakú elrendezéséről kapta a nevét. Egy baltimore-i kutatócsoport 1992 márciusában nyilvánosságra hozta azon eredményeit, amelyek szerint a brokkoliban található egyik kéntartalmú vegyület, a szulforafán „jelentős eleme lehet a brokkoli rákellenes hatásának.”

Nemcsak ezért érdemes azonban brokkolit enni, magyarázza dr. Jon Michnovicz New York-i tudós. – A keresztesek családjába tartozó zöldségekben megtalálható az indol nevű vegyület több származéka, amely az állatokban gátolja egyes rákkeltő anyagok hatását.

– Eredményeink azt mutatják, hogy a kapszulában beadott tisztított indol meggyorsítja az emlőrák egyik kockázati tényezőjének, az ösztrogén nevű hormonnak a lebontását a szervezetben – folytatja Michnovicz. – Az egereknél azt tapasztaltuk, hogy a keresztesvirágúakból származó indol jelentősen csökkentette a spontán emlődaganatok előfordulását, méretét és áttételképződését.

Hogy melyik élelmiszerekért fogunk lelkesedni a közeljövőben? Például a magas C-vitamin-tartalmuk miatt régóta kedvelt citrusfélékért, amelyekről a tudósok most kiderítették, hogy egészségjavító anyagok valóságos kincsesbányái. Dr. James Cerda táplálkozástudományi kutató négy héten át grépfrút-pektint tartalmazó kapszulákkal etetett magas koleszterinszintű kísérleti alanyokat. A napi adag megfelelt két egész grépfrút pektintartalmának. A kúra végén végzett vizsgálatok szerint ezeknek az embereknek átlagosan nyolc százalékkal csökkent a koleszterinszintje. – Mivel a koleszterinszint egy százalékos csökkenése nagyjából két százalékkal csökkenti a szívbetegség kockázatát –, mondja Cerda –, ezeknél az önkénteseknél tizenhat százalékkal mérsékeltük a szívbetegség veszélyét. Olyan állatkísérleteket is folytattunk, amelyekben az állatokat egy éven keresztül magas zsírtartalmú táplálékkal etettük, s így azoknál érelmeszesedés alakult ki. A pektinnel is etetett állatoknál azonban hatvankét százalékkal kevesebb lerakódás volt az erekben, mint a kontrollállatoknál. – A pektin oldható növényi rost, amely csak a citrusféle gyümölcsökben található meg, a levükben nem. – Úgy is fogalmazhatunk – teszi hozzá Cerda –, hogy két grépfrút naponta, s szívével nincs gondja.
 

Miközben a kutatók az egyes élelmiszerek betegségmegelőző hatását vizsgálják, nem szabad elfelejtenünk, hogy az egészségesebb étrend kialakítása sokkal közvetlenebb cél. A tudomány jelenlegi állása szerint nem elég csökkenteni az elfogyasztott hús és zsír mennyiséget, hanem több gyümölcsöt, zöldséget, gabonaneműt és hüvelyes termést kell fogyasztani.

– Ostobaság túl nagy figyelmet fordítani egyetlen ételre – mondja Herbert Pierson táplálkozástudományi kutató. – Az emberek nem egyféle ételt esznek, hanem ételek keverékét, s erre szükség is van, máskülönben nem lehetne biztosítani a bennük levő táp- és védőanyagok teljes körét. Még sokat kell tanulnunk a szervezetünket tápláló és védelmező élelmiszerekről, de már most is nagyon fontos, hogy ne csak az ízlelőbimbónk határozza meg, mit fogyasztunk, hanem az eszünk is.

– Nagyon is igaz a régi mondás: az vagy, amit megeszel – foglalja össze mondandóját Pierson. – És mindennap döntenünk kell.

Vote it up
11
Tetszett?Szavazzon rá!