Mit jelent a glikémiás terhelés?

Ön fogyókúrázik? Vagy cukorbeteg? Feltétlenül ismernie kell ezt a fontos mérőszámot

Hogy kiderítsék, mely szénhidrátok a legjobbak és legrosszabbak a vércukorszint-ingadozás szempontjából, a tudósoknak komoly detektívmunkára volt szükségük. Először is egy olyan módszert kellett kidolgozniuk, mellyel mérhetővé válik az ételek hatása a vércukorszintre. Dr. David Jenkins táplálkozástudományi szakértő 1981-ben kifejlesztette a glikémiás indexnek (GI) nevezett rendszert (a glik- előtag a cukrot jelenti). Önkénteseinek olyan különféle ételeket adott, melyek mindegyike 50 g szénhidrátot tartalmazott. Az ezt követő két órában megmérte, milyen magasra emelkedik a résztvevők vércukorszintje.

Kontrollként tiszta glükózt használt – a vércukorszint tulajdonképpen vér-glükózszintet jelent. Azaz az elfogyasztott glükóz azonnal, átalakulás nélkül emeli a vércukorszintet. A glükóz elfogyasztása mellett mért értékhez rendelte hozzá a 100-as értéket. A glikémiás index sokak szemét felnyitotta: szinte mindenki azt feltételezte, hogy a finomított cukor a legnagyobb bűnös, sokkal rosszabb, mint azok az összetett szénhidrátok, melyeket a rizs, kenyér és más keményítőtartalmú alapélelmiszerek tartalmaznak. Ez azonban nem minden esetben bizonyult igaznak. Néhány keményítőtartalmú étel, például a burgonya és a kukoricapehely nagyon magas besorolást kapott a mutatón: ez azt jelenti, hogy majdnem annyira emelik a vércukorszintet, mint a tiszta glükóz.

Amikor a glikémiás index nem elég
Valami viszont nem volt rendben. Az eredmények egy része olyan egészséges ételeket is rossz hírbe hozott, mint a sárgarépa és az eper. A görögdinnye alig valamivel maradt le a GI lista csúcsáról. Márpedig még soha senki nem hízott meg répaevéstől, és a répa a valóságban nem is emeli meg a vércukorszintet. Mi hiányzott tehát a GI-ből?

A GI egy egységes mennyiségű szénhidrát, 50 g hatásait mérte. Ám igencsak nehéz feladat elég sárgarépát megenni ahhoz, hogy 50 g szénhidráthoz jussunk – ehhez 7-8 nagy darabra lenne szükség. Ugyanez igaz a legtöbb más zöldségre és gyümölcsre: mivel teli vannak vízzel, nem sok hely marad bennük a szénhidrátoknak. A kenyér viszont zsúfolásig teli szénhidráttal, az 50 g-ot már egyetlen szelet elfogyasztásával elérjük.

A probléma megoldására a tudósok egy másfajta méréssel álltak elő: a glikémiás terheléssel (GL). Ez nemcsak az adott élelmiszerben található szénhidrát típusát veszi figyelembe, hanem azt a mennyiséget is, amennyit egy egységnyi adaggal elfogyasztunk. (A pontosság kedvéért: egy étel glikémiás terhelése egyenlő a GI és az egy adag által tartalmazott szénhidrátmennyiség szorzatával.)

Ez már ésszerűbbnek tűnt. Ilyen kritériumokkal a sárgarépa, eper és más alacsony kalóriatartalmú ételek egyértelműen az ajánlott kategóriába kerülnek – mivel kevés szénhidrátot tartalmaznak, mindegyiküknek alacsony a glikémiás terhelési értéke.

A GL hatékony szempontnak bizonyult nemcsak egyes élelmiszerek, hanem egész ételfogások, sőt teljes étrendek megítéléséhez is. Amikor a szakértők megvizsgálták különféle embercsoportok jellemző étrendjeinek GL-értékeit, azt találták, hogy minél magasabb a GL, annál gyakrabban fordul elő túlsúly, cukorbetegség, szívbetegség és rák. Egy vizsgálat kimutatta, hogy azon férfiak, akik a legkifejezettebb vércukorszint-emelő hatású ételeket fogyasztották, 40 százalékkal nagyobb eséllyel váltak cukorbeteggé. A GL-nél épp erről van szó!

Egy betegápolók körében végzett felmérés szerint pedig azon nők között, akik ilyen ételeket ettek, tíz év alatt kétszer akkora valószínűséggel alakult ki szívbetegség. Ismét: a GL. Ennek a fordítottja is igaz: minél alacsonyabb az étrend glikémiás terhelése, annál valószínűbb, hogy valaki képes megtartani a súlyát és elkerülni a krónikus betegségeket.

Amikor a helyes étkezés, a testsúly szabályozása és a betegségek megelőzése a tét, a glikémiás terhelés a legerősebb ütőkártya. Hatékonyabb mérőszámot kínál az egészség megőrzéséhez, mint az elfogyasztott szénhidrát (vagy zsír) mennyisége.  

Vote it up
234
Tetszett?Szavazzon rá!