Mit lép a királynő?

A Polgár lányokból édesapjuk zseniket faragott. Vajon a legsikeresebb, Judit is erre készül a saját gyermekeivel?

Megjelent: 2011. június

Kapcsolódó cikkek

Egy családi pedagógiai kísérlet kellős közepébe született: édesapja ugyanis elhatározta, hogy három lányából világhírű sakkozókat nevel. Így is történt, s a legkisebb, Judit már kilencéves korában nemzetközi versenyt nyert, és alig több mint tizenöt évesen, megszerezte a férfi nagymesteri címet.

Ő lett minden idők legjobb sakkozónője, aki 1989 óta megszakítás nélkül vezeti a női világranglistát. Világbajnokok sorát győzte le, beleértve Szpasszkijt, Kaszparovot, Karpovot, Anandot, hétszeres sakk Oscar-díjas.

Néhány évvel ezelőtt férjhez ment, majd anyuka lett: megszületett Olivér, s azután Hanna. Így ma már kicsit kevesebb ideje jut a sakkra, tavaly év végén mégis ő nyerte meg például a Mexikóvárosban rendezett exkluzív meghívásos tornát, méghozzá a volt világbajnok Veszelin Topalov elleni „kiütéses” győzelmével. Most áprilisban pedig harmadik lett az egyéni Európa-bajnokságon, amelyen még soha nem jutott fel nő a dobogóra.

Reader’s Digest: Miért férfiakkal játszik?
Polgár Judit: Engem abban a szellemben neveltek, hogy a nők képesek ugyanolyan teljesítményekre, mint a férfiak. Úgy nőttem fel, hogy a kezdetektől mindig férfiakkal sakkoztam, és a legerősebbekkel, tehát nekem ez a természetes. Az igazi kihívást mindig a nagy világversenyek jelentették az abszolút kategóriában, ahol a bajnokok férfiak. Azért néha játszom nőkkel is, de az biztos, hogy a női élmezőnyben többen gondolhatják, hogy én bizony már megverném ezt a Polgárt.

RD: Úgy gondolom, hogy az ön rekordját megdöntő, tizennégy évesen férfi nagymesteri címet elérő, tizenhat évesen női világbajnok Hou Ji-fan szívesen ellátná a baját, nem?
PJ: A kínaiak nem az első világbajnokot adják az elmúlt években, és már hosszú idő óta napirenden van, hogy összehozzanak velem egy mérkőzést. Nem lehetetlen, hogy egyszer megvalósul egy ilyen parti, amelyen egyébként én sokat veszíthetek, de azért nagy eséllyel megnyerem.

RD: A sakk világában igen tekintélyes „Chess Informant” szakértői az elmúlt évad egyik legjobb partijának szavazták meg a Borisz Gelfand elleni győzelmét a Világkupán, amikor is „parádés támadással rombolta szét a verseny későbbi győztesének királyállását”. Szép dolog ez egy hölgytől?
PJ: Ilyen kockázatos támadásokat inkább csak gyerekkoromban vezettem: áldoztam és a királyra törtem, amivel neves ellenfelemet annyira megleptem, hogy végül kapitulálnia kellett. Tény, hogy én még mindig agresszív játékosnak számítok, annak ellenére, hogy azért már sokat szelídültem.

Polgár JuditRD: Gyerekei, a négyéves Hanna és a hatéves Olivér sakkoznak az óvodában. Ugyanolyan „kiképzést” kapnak majd, mind a Polgár lányok annak idején?
PJ: Szó sincs róla, hiszen bennünk a férjemmel – aki a szakmájában egyébként szintén sikeres állatorvos – nincs olyan feszítő ambíció, mint az édesapámékban volt. Ma már más a világ, eszünkbe sem jutna a gyerekeket egy irányba fókuszálni, hacsak nem tapasztalunk náluk különleges érdeklődést valami iránt. Most elsősorban a nyelvekre koncentrálunk, nem véletlenül járnak angol óvodába, és van velük spanyol anyanyelvű nevelőnő.

RD: Miért tartják ennyire fontosnak a nyelvtanulást?
PJ: Én már kisgyerekként nagyon sok időt töltöttem idegen környezetben versenyezve, tehát a kezdetektől a bőrömön éreztem, hogy milyen nehéz, ha nem tudom az illető nyelvet – később pedig azt, hogy mennyivel könnyebb az élet, ha már birtokában van az ember. Az emberekkel való jó kommunikációtól más népek kultúrájának befogadásáig kulcskérdés a nyelvtudás.

RD: A sakk mostanában keményebb „szakmává” vált, nem?
PJ: Igen, az utóbbi egy-két évtizedben a játékos, sőt művészi vonásai háttérbe szorultak, és kőkemény professzionális sport lett a sakkból. Ma már az élversenyzők számára szinte napi 10-12 órányi munka sem elég ahhoz, hogy naprakészek legyenek, olyan hatalmas adatmennyiségeket kell feldolgozniuk a számítógépes elemző háttérprogramok révén. Ezért aztán komplett csapatok állnak egy-egy versenyző mögött, amelyeknek a tagjai a játék egy bizonyos elemére specializálódnak, és átadják a tudásukat a támogatott játékosnak. Akinek fizikailag is fittnek kell lennie, hogy bírja egy év versenysorozatának a terhelését.

RD: A gépek viszont mindent kibírnak, és egyre „okosabbak”.
PJ: Elég sokat sakkoztam géppel, és tudomásom szerint éppen én voltam az első komoly versenyző, aki kétjátszmás partiban tesztelte a „Deep Blue”-t: azt a szuperszámítógépet, amelynek az utóda aztán Kaszparovot is megverte. A gépek azóta még sokkal erősebbek lettek, és bizony nemcsak gyorsabbak nálunk, hanem mintha már valamiféle „intuíció” is beléjük lenne programozva – szóval bármilyen nagymestert legyőzhetnek...
 

Ismerje meg Polgár Judit képességfejlesztő programját!

Vote it up
233
Tetszett?Szavazzon rá!