Mit mondtál?

Idővel szinte mindenkit fenyeget a hallásromlás. Tudja meg, mit tehet ez ellen, illetve ismerje meg a legkorszerűbb hallókészülékeket

Bjarne Larsen hallása 42 éves korában kezdett romlani. A dániai Fredericiában élő férfi eleinte csak fényképezőgépe magas hangú jelzéseit vagy a kabócák ciripelését nem hallotta. Később már azok beszédét sem, akik egy zajos szobában vele szemközt ültek. A hallását azonban csak 50 évesen vizsgáltatta meg, amikor a kollégái rávették, hogy forduljon végre orvoshoz. Kiderült, Larsennek hallókészülékre van szüksége, és azt azóta is használja.

– Emlékszem, amikor először tettem be a hallókészüléket, és kimentem a szabadba, elképedtem a forgalom zajától, a madarak csiripelésétől, a rengeteg hangtól – meséli a ma 59 esztendős férfi – Jobban érzem magam az emberek között, mert könnyebben tudom követni a beszélgetéseket. Ha a rossz hallásod miatt nem értesz meg egy-egy szót, akkor egy kicsit lassúnak tűnhetsz, vagy úgy érezheted, hogy mulatnak rajtad.

A hallás általában 50 éves kor körül kezd romlani – ez az öregedés természetes velejárója. (De közrejátszhatnak a romlásban egyes betegségek, például a magas vérnyomás és a cukorbetegség, valamint a tartósan zajos környezet is.) Hatvanöt éves korára az európaiak negyede már nagyothall, mire elérik a 75-öt, már az egyharmadukat érinti a hallásromlás, derül ki a Nagyothallók Európai Szövetsége (EFHOH) adataiból.

A hallásvizsgálat elvégzése és a szükséges lépések megtétele, például a hallókészülék használata rengeteget segíthet, ám sokan nem hajlandók ezt megtenni, mert úgy érzik, azzal megbélyegeznék magukat.

– Általában úgy gondolják, hogy a többi ember ostobának és nagyon öregnek fogja tartani őket, ha hallókészüléket kezdenek használni – mondja Kim Ruberg, a brüsszeli székhelyű Hear-It nonprofit szervezet főtitkára. – Pedig ez nevetséges. Természetes dologról van szó, amelynek az égvilágon semmi köze sincs az intelligenciához.

A szakértők 50 éves kor felett legalább háromévente ajánlják a hallásvizsgálat elvégeztetését, és akkor javasolnak hallókészüléket, ha a rosszabbik oldalon a halláscsökkenés eléri a 25 decibelt. A szűréshez azonban felnőtteknél nincsenek hivatalos irányelvek, ezért a háziorvosok nem is javasolják rutinszerűen a vizsgálatot – az emberek legtöbbje pedig nem kéri.

– Nem jelenthető ki, hogy a felnőtteknek muszáj szűrővizsgálatra menniük – magyarázza Ad Snik, a holland Radboud Egyetem Egészségügyi Központja hallás- és implantátumkutató csoportjának kutatója. – Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

Hallásromlás és életminőség
Az egyik fontos ok, amiért érdemes ellenőriztetnie a hallását: a kutatók összefüggést találtak a hallásromlás, valamint a depresszió, a demencia és a kognitív zavarok között.

A JAMA Internal Medicine folyóirat egy 2013-as cikke szerint a rosszul halló idős embereknél 24 százalékkal nagyobb a kognitív képességek zavarának valószínűsége, mint a jól hallóknál.

A nagyothallással kapcsolatos szociális elszigetelődés gyakran okoz depressziót. Az érintettek például nagyon nehezen értik meg rokonaikat és barátaikat a zajos éttermekben, zsúfolt partikon, családi összejöveteleken.

– Inkább elkerülik ezeket a helyeket, helyzeteket, ezért magányossá válnak – mondja Snik. – Márpedig idős korban már nem könnyű visszaszerezni azt, ami elveszett.

Bár a kognitív zavarok gyakoribbak a nagyothalló idősek körében, a kettő között nem feltétlenül van ok-okozati kapcsolat. – Ha az agyműködésük hanyatlásnak indul, az az agyuk hangok feldolgozására való képességét is befolyásolhatja – mondja Gary Housley, a sydney-i Új-dél-walesi Egyetem orvostudományi kara élettani tanszékének vezetője.

Cochleáris (belsőfül-) implantátum a teljes csend helyett
A hallássérültek mintegy 5 százalékának cochleáris implantátumra (CI) van szüksége. Ezek az eszközök elektromos impulzusokat továbbítanak közvetlenül a hallóidegre, amelyeket az agy hangként ismer fel.
– A CI-ket csak az idegi eredetű, teljes vagy közel teljes halláskárosodás esetén alkalmazzák – mondja Snik. Ezeknek az eszközöknek egészen más a hangminőségük, és idő kell a hozzászokáshoz.
– Általában a hangszín hiányára panaszkodnak – mondja Housley. – A hangok nagyon színtelennek tűnnek. De bármilyen hallás jobb a nem hallásnál.
Amikor idős személyeknek ültettek be cochleáris implantátumot, egy évvel később jelentősen javultak a kognitív képességeik, és kisebb volt a valószínűsége annak is, hogy depressziósak legyenek – állapította meg egy 2015-ös francia kutatás.
A 66 éves párizsi Richard Darbéra a süket fülében CI-t, a majdnem süketben hallókészüléket használ.
– Az implantátummal jobban hallok, mint a hallókészülékkel, de a hang minősége sokkal rosszabb, mint amikor a harmincas éveimben még jól hallottam – mondja Darbéra, aki a francia nagyothallók szövetsége, a Bucodes SurdiFrance elnöke, majd hozzáteszi: – Mindazonáltal igazi csoda, hogy beszélgetni tudok másokkal úgy, hogy azt a fülemet használom, amelyikre már húsz éve megsüketültem.

A hallókészülékeket gyakran nem használják
Azoknak, akiknek hallókészülékre van szükségük, csak kis hányada jut ilyen eszközökhöz.

Az olyan országokban, mint Dánia vagy Norvégia, ahol az emberek térítésmentesen kapnak hallókészüléket, a nagyothallók egyötöde használja őket. Ahol viszont a költségek javát az érintettnek kell állnia, például Franciaországban vagy Spanyolországban, a rászorulók kevesebb mint egytizedének van hallókészüléke, állítja az EFHOH.

A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a hallókészülék-tulajdonosok jelentős része nem használja az eszközt. Egyesek elégedetlenek a hangminőséggel, mások elfelejtenek új elemet vásárolni. A szociálisan elszigetelődött személyek egy része azért nem veszi a fáradságot a hallókészülék behelyezésére, mert úgysem beszél velük senki. Sokan pedig hiúságból vagy félelemből élnek néma világban.

A hallókészülékek digitális korszaka
A mai hallókészülékek alapvetően különböznek a 15 évvel ezelőttiektől. – Az új digitális hallókészülékek mikroelektronikai eszközök, számítógépes chipeket és korszerűbb mikrofonokat tartalmaznak, továbbá zajszűrésre, irányított fókuszálásra és vezeték nélküli hangátvitelre is alkalmasak – magyarázza Rikke Schnack-Petersen, a Dán Orvosi Audiológiai Társaság elnöke.

Sok hallókészülék külső technológiai eszközök segítségével igyekszik javítani a hangélményt.

– Némelyikük wifi- vagy Bluetooth-kapcsolaton át kommunikál az illető mobiltelefonjával, vagy bizonyos helyeken, például előadótermekben az ottani hangszórókkal – magyarázza Priya Singh, a londoni University College Fülészeti Intézetének oktatási igazgatója.

Egyes eszközök megkönnyítik a távoli beszédhang, a zene vagy az ön előtt álló személy hangjának észlelését. Mások automatikusan a háttérzajhoz igazítják a hangerőt.

– Ezek a dolgok óriási előrelépést jelentettek a hallókészülékek használata és a velük való elégedettség tekintetében – állapítja meg Ruberg.

Népszerűvé váltak a fül mögött hordható „nyitott illesztésű” modellek. Ezeknél egy vékonyka cső fut csak be a hallójáratba, ahol így szabadon jár a levegő, nem úgy, mint a fül szellőzését kizáró hallójárati készülékek esetében.

– Ha a halláskárosodása jelentős mértékű, akkor lehet, hogy valamivel méretesebb eszközt kell a füle mögé tennie, amelyiknek nagyobb a kapacitása.

Bjarne Larsen nyitott illesztésű készülékeket használ, amelyek az iPhone-ja által felfogott beszédet vagy zenét továbbítják a fülébe. De a következő hallókészüléke még fejlettebb lehet.

– Azt remélem, hogy már a nyakamban lógó vezetékek nélkül is párosítani tudom majd a hallókészülékemet a tévémmel, a hifiberendezésemmel vagy a telefonommal – mondja. – Azt, hogy mekkora élvezetet jelent számomra a hallókészülék, jól jelzi, milyen rémület tölt el, ha néha az otthonomtól távol merülnek le az elemek.

Vote it up
159
Tetszett?Szavazzon rá!