Mozgalmas ünnep

Olvasónk humoros beszámolója arról, hogy náluk az év eleje sem unalmas időszak. Csak akkor kattintson, ha jót akar derülni!

Kapcsolódó cikkek

Kedvenc férjem januári születésű, még a decemberi névnapját sem hevertük ki, „kisebb” ünnepekről, mint a karácsony és szilveszter, nem is beszélve. Szerencsére a bulik díszletei még adottak. Éljen! Megspóroltunk egy munkafázist. Poros ugyan a szőnyegpadló, a függönymosás is elmaradt, de sebaj! Örültünk, hogy élünk, elkészültünk mindennel. Azért kiporszívóztunk!

Mivel hétköznapra esett a jeles nap, így az ünnepi ebéd csütörtökire sikeredett: rántott parizer, kukoricás rizs és ásványvíz volt a menü. Délidőben megköszöntöttük a szülinapost, jóízűen eszegettünk.

Délután baljós árnyak jelentek meg felettünk. Teát főztem betegeskedő csemetéimnek, ám a fizika törvényei közbeszóltak. A tűzforró teát nem szokás mezei üvegkancsóba tölteni, mert esetleg szétroppan. Így is történt. Miután eltakarítottam a szilánkokat és a ragacsos teapacákat, visszatértem az esti programomhoz: füzeteket javítottam. A nappaliban viszont ekkor kezdődött az élet!

Az új számítógépen az ifjúság játszott, az ünnepelt is próbált odaférkőzni, de a jókívánságokat közvetítő telefonhívások minduntalan elszólították. Az utolsónál a férjem már kissé gyors mozdulattal próbálta visszaszerezni nehezen megszerzett pozícióját a gépnél. A nagy sietségben lefejelte az akváriumunk felett függő mécsestartót, amely nekicsapódott az üvegnek, és elrepesztette.

Az események ekkor felgyorsultak. Nappalinkban hamarosan száz liter hömpölygő víz, füstölgő konnektorok, levegőben repkedő halak, kiabálás térített magamhoz.

– Kapcsoljátok ki az áramot! Mentsétek a halakat! – hallottam a családtagjaim hangjait.

Mintha egy katasztrófafilmbe csöppentem volna. De aztán szembesültem a valósággal: mocsár- és halszag! A férjem és a gyermekeim angolos hidegvérrel cselekedtek. Az ünnepelt férfiú lerohant a lépcsőházba a főkapcsolóhoz, áramtalanított, én már magamhoz térve próbáltam gyufát és gyertyát keríteni, ami sötétben nem könnyű feladat. A mobiltelefonok fényénél keresgéltük a vergődő halakat, vigyázva, hogy rájuk ne lépjünk.

Ekkor megjelent életem párja, a nap hőse, fekete gumicsizmában. A legnagyobb rumli közepén pedig anyám is előkerült a földszintről. – Csak nincs valami baj? – tudakolta, de elég volt körülnéznie.

Szerencsére a földszint nem ázott be, az elektromos hálózat és a készülékek is „megúszták” a szökőárt, a halak megmenekültek! Ünnepi esténk zárásaként az ágyban megjegyeztem: – Más csak egy sablonos tűzijátékot rendez a szülinapjára, persze neked legalább egy víziparádé kellett! Izgatottan várom, mit találsz ki jövőre! Addig is Isten éltessen, drágám!

Utóirat: Naplóbejegyzés szombatra: padlószőnyeg-tisztítás, függönymosás, nagytakarítás. Hurrá!

Vote it up
221
Tetszett?Szavazzon rá!