Nápolyi rózsa

Úgy tűnik, a kor nem hagy nyomot Sophia Lorenen: a nápolyi díva 78 évesen ugyanolyan friss és üde, mint annak idején

Kapcsolódó cikkek

Döbbenetesen jól néz ki. Loren (78) két szemüveget visel, egyet az orrán, a másikat, amit olvasáshoz használ, a hajában. Piros Armani kosztümje kihangsúlyozza az alakját. Lábát keresztbe teszi. Nem hittem volna, hogy egy lábszár ilyen gyönyörű lehet.

Filmes karrierje a Vittorio de Sica rendezte Nápoly aranyával (1954) kezdődött, amelyben egy pizzaárust alakít, aki elveszíti a jegygyűrűjét. 20 éves volt ekkor, statisztaként s fotóregények modelljeként tartotta el magát és édesanyját. Sophia, akkor még Sofia, gyönyörű volt.

– A mamám tudta, hogy mennyire félénk vagyok, és nem gondolta, hogy bármi esélyem volna a filmiparban. De sikerem lett, amin nagyon meglepődött. Mint ahogy én is.

Loren kinyújtja bal keze kisujját, hogy megmutasson egy zöld köves aranygyűrűt. – Anyám vette nekem abból a pénzből, amelyet az első igazi filmszerepemmel kerestem. Mindig viselem.

RD: Ez az első filmszerep ráébresztette: most már színésznő vagyok?
Loren: Erre nem gondoltam.

RD: És amikor leforgatta az Egy asszony meg a lányát, a nők elleni erőszakról szóló háborús filmet, amelyért Oscar-díjat kapott?
Loren: Akkor igen. De akkor már 26 éves voltam.

RD: Egy anyát játszott el.
Loren: Igen, egy 14 éves lány anyját. Ez lehetséges. Ha valaki azt gondolja, hogy túl fiatal vagy egy szerephez, akkor valamit nem jól csinálsz. Gondolatban a forgatás alatt mindvégig az anyámmal voltam. Mi tudtuk, mit jelent a háború.

RD: Hamarosan komikaként is hírnevet szerzett.
Loren: Ez a nápolyi hátterem miatt van. A nápolyiak tragikomikusak. Egyszerre nevetnek és sírnak, nem tudnak választani. A vérünkben van. Nekem is, Marcello Mastroianninak is a vérében volt. Nagyon hiányzik. A közös munka vele leírhatatlanul elmélyült volt.

RD: A Divatdiktátorok (1994) volt az utolsó film, amelyben együtt játszottak. Itt megismételték a Tegnap, ma, holnap (1964) sztriptízjelenetét, amelyben Mastroianni úgy nyüszített az izgalomtól, mint egy kutya.
Loren: Igen. Nagyon mókás volt. Marcello ugyanúgy feküdt az ágyon, mint annak idején. De ahelyett, hogy a sztriptízemet figyelte volna, elszundított. Túl öreg lett hozzá. Marcello találta ki, hogy így csináljuk.

RD: Pályája új irányt vett az Una giornata particolare (Egy különleges nap, 1977) című filmmel.
Loren: Igen, ez a legjobb film, amit Marcellóval forgattam. Politikai film volt, és mindketten olyan karaktereket játszottunk, amelyek nagyon eltértek a De Sica-filmekben megformált alakoktól. Én egy fáradt háziasszonyt, ő meg a homoszexuális szomszédot. Nagyon élveztük.

RD: Ezt jól kitalálta Ettore Scola, a film rendezője.
Loren: [kicsit elmosolyodik] Ez nem olyan biztos. Carlo [Ponti], a férjem volt a film producere. Ő akarta, hogy játsszam el a szerepet, és azt hiszem, Ettore Scola nem örült, hogy velem kell leforgatnia. Azt gondolta, hogy én egy díva vagyok. De végül elismerte, hogy tévedett. Gratulált nekem a ragyogó filmhez, én pedig neki.

RD: Az utolsó film, amelyben láttam, a Nine (Kilenc) volt, amely Felliniről szólt. Sohasem játszott Fellini-filmben.
Loren: Nagyon sajnálom, hogy nem került rá sor. Azt hiszem, Fellini másmilyen fizikumú nőket szeretett, mint amilyen én vagyok.

RD: Mi hiányzott?
Loren: Soha nem kérdeztem. Marcello volt a középpontja Fellini filmjeinek. Fellini volt Marcello. Marcello volt Fellini. Én viszont nem voltam Anita Ekberg. Nem akartam azokban a filmekben játszani. Olyan Fellini-filmben szerettem volna játszani, amelyet nekem talált ki.

RD: Ön is egyre idősödik. Okozott ez valaha problémát?
Loren: Ha folyton ezt kérdezik tőlem, problémává válik. Még nem vagyok százéves, tudja! Egy színésznőnek sem a teste a legfőbb értéke, hanem a szelleme. Én a gyermekeim szemén keresztül látom magam, és így én vagyok a világ legszebb nője.

RD: Ettore Scola abbahagyta a filmkészítést. És ön?
Loren: Én még nem. Annyi filmben játszhatom, amennyiben csak akarok. De ha elfogadok egy szerepet, nem szeretném, hogy az csak egy film legyen a sok közül. Jónak kell lennie a forgatókönyvnek. Most is éppen forgatok egy filmet.

RD: Egy olasz filmet?
Loren: Persze. Csakis.