Négylábú meglepetés

Az Eb nevet adták neki, és a házasságukban új fejezet kezdődött

Kapcsolódó cikkek

Ismerőseimet az átlagosnál valamivel később érte utol a NAGY SZERELEM. A nő 39 éves volt, a férfi 47. Addig még egyikük sem házasodott. E szentesített életforma nehézségeiről azonban barátaik jóvoltából közeli és fontos tapasztalatokat szereztek. Eltökélték: a várható konfliktusoknak úgy veszik elejét, hogy amit csak lehet, előre tisztáznak.

Az ügyvédek elkészítették a házasság előtti vagyoni megállapodást. A felismerhető feszültségforrások kezeléséhez pszichológus tanácsát kérték, aki segített nekik írásba foglalni a mindennapi életre vonatkozó ígéreteiket.

– Ha már egyszer házasságot kötünk, csináljuk jól, s éljünk, ha esetleg nem is boldogan, de legalább kellemesen – mondták. Tehát bizakodtak.

Két kérdést, a házi kedvencek és a gyerekek témáját igen alaposan megvitatták. A vőlegény vonakodva bár, de beleegyezett, hogy ha úgy alakul, legyenek gyerekeik, de a házi kedvencekre nemet mondott, s a kettőről együtt végképp hallani sem akart.

A leendő férj ugyanis ódzkodott a függőségi viszonyoktól, az ara viszont imádott élőlényekről, főleg gyerekekről és kutyákról gondoskodni.

Nos, három éven belül két kislányuk született. A házasság és a családi élet egész jól működött.

A kislányok elérték az iskoláskort. Az anya fejest ugrott a szülői munkaközösségi feladatok végtelen tengerébe. Támogatást kellett szerezni a művészeti és zenei foglalkozásokhoz, ezért közreműködött a pénzt előteremteni hivatott árverés megszervezésében. Minden szülő felajánlotta, hogy visz egy elárverezendő tételt.

Ne feledjük, az anya imádta a kutyákat. Világéletében tartott kutyát. Szakértelmét úgy kívánta kamatoztatni, hogy azt tervezte, végigjárja a helybeli gyepmestereket, akiknél majd bizonyára ráakad egy rejtett kincsre, s a kiszemelt kutyakölyköt annak rendje-módja szerint felkészítve benevezi az árverésre. Csekély befektetéssel busás hasznot hozhat az iskolának. És legalább néhány napig otthon is lesz kutya.

Egy hónapi keresgélés után bukkant rá a legígéretesebb jelöltre, a négy hónapos, fekete szőrű, barna szemű, hosszú lábú, csupa izom, magabiztos és nagyon kedves hím kölyökre.

Az éles szemű anya nemes gének szerencsés keveredését látta benne. Csak a legkiválóbb tulajdonságokkal rendelkező, fajtatiszta szülők nászából születhet ilyen kivételes jószág. Legnagyobb valószínűséggel egy fekete labradortól és egy kopótól, gondolta az anya. Maga a tökély!

A kevésbé éles szeműek inkább egy mexikói öszvér és egy törpe pézsmatulok félrelépésének visszatetsző eredményét látták a korcsban.

A kutyaimádó anya munkához lát. Az állatorvos megvizsgálja és beoltja az ebet. Elegáns nyakörvet és pórázt kap. Azon kívül ízléses tálkát, labdát és rágócsontot. Kiadások: 50 dollár a gyepmesternek, 50 dollár az állatorvosnak, felszerelés 60 dollárért, illetve eledel 50 dollárért. Mindösszesen 210 dollár egy olyan kutyáért, mely az árverés előtt 48 óráig marad a háznál.

Az apa egyetlen pillantást vet rá, és kifut orcájából a vér. Egy petákot sem adna érte. Az „Eb”, ahogy az apa elnevezi, hosszú, vaskos, husángszerű farokkal rendelkezik és olyan lábakkal, melyek az apát vécékefére emlékeztetik, amúgy pedig négy hónaposan már akkora a kicsike, hogy féktelen lelkesedésében könnyűszerrel feldönti a kislányokat és édesanyjukat.

Az apa tudja, hogy ebből ÓRIÁSI EB lesz. Amit állatkertben kellene mutogatni. Hogy mindenevő, azt bizonyítja, hogy játékos kedvében maradandó fognyomokat hagy a szék lábán és az apa kedvenc cipőjén. Az apa türelemmel viseli mindezt. Elvégre csak futó vendég, és nemes célokat szolgál.

Az árverésre indulás előtt az Ebet berakják a kocsiba, hogy a család ehessen néhány falatot. Az apa nem sokkal később felfedezi, hogy az Eb módszeresen rágcsálja a biztonsági öveket.

Az Eb némi közelharc árán az anya karjában köt ki, s így lép a színpadra. Az anya ölében tartja és kisgyermeknek kijáró, féltő-óvó szeretettel dédelgeti az Ebet, miközben az árverező bemutatja a jószágot, a tartozékait, és beszámol azon buzgó erőfeszítésekről, melyek az árverésre bocsátása érdekében történtek.

– Mennyit ér nekem ez a csodálatos jószág?

– Száz dollár itt elöl; 200 dollár ott jobbra; 250 itt középen.

Az anya szipog. Könnyek csordogálnak végig az arcán. Az Eb nyalogatja a patakzó könnyeket.

Az anya nem éppen a nyilvánosságnak szánja, amit a férjének mond: – Tom! Tom! Én képtelen vagyok eladni ezt a kutyát... meg akarom tartani... imád engem... én meg őt... jaj, Tom!

A teremben ülők mind e drámai monológot figyelik.

Az apa feszeng, már sejti, hogy ami a sors könyvében megíratott, azt földi halandó bizony egykönnyen nem kerülheti el.

– Kérlek, Tom! Szépen kérlek! – esdekel az anya.

Ekkor a teremben már mindenki tudja, ki fogja megvenni a kutyát. Tom.

Néhányan erre lázas licitálásba fognak, tudván, hogy aligha marad nyakukon az áru. Az Eb bizonnyal árverési rekordot dönt. A 100 dolláronkénti folyamatos emelést az anya a színpad felől érkező, halk „Kérlek, Tom!” fohászai szakítják meg, melyekre válaszként Tom alig hallhatóan, de rendre 5, azaz öt dollárral emeli a licitet.

Valahol 1000 dollár fölött néma csend támad a teremben...

– ...először, másodszor...

Szipákolás a színpad felől.

Tom tehát kutyát vesz magának.

A nemes lelkű apát megtapsolják, felesége leszalad hozzá a színpadról, hogy a nyakába boruljon. Emlékezetes este az iskola életében.

Mostanában sokszor látom őket késő esténként, amint az Eb Tomot sétáltatja. Az apa az egyetlen, aki még úgy-ahogy bír vele, de utálja, ha a szomszédok szeme láttára vonszolja őt maga után hosszú kilométereken át a földkerekség legdrágább kutyája.

Az Eb időközben McNeill lett. Már akkora, hogy be lehetne fogni szántani. Nem kizárt, hogy McNeill a világ legbutább kutyája, mivel két kiképző tanfolyam sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy némi engedelmességet elsajátítson.

Tom még mindig nem tért magához. Nem hiszi el, hogy ez vele megtörténhetett.

Annak idején megállapodtak: vagy gyerek, vagy házi kedvenc, de a kettő együtt semmiképp.

A szépen kidolgozott házassági szerződésben azonban mindig megbújnak első pillantásra nem látható alpontok. Továbbá bizonyos, az emberi akarat felett álló erők módosításokat is szükségessé tehetnek.

Szerintem Tom egész jól járt. Kerülhetett volna a házhoz póniló, láma vagy varacskos disznó is. A szerelem csónakjába valahol mindig beszivárog a víz. A házasság soha nem lefutott meccs, folyvást tartogat meglepetéseket.

Vote it up
67
Tetszett?Szavazzon rá!