Néhány lépés előre

A kisfiú agykárosodással született, és az orvosok azt mondták, soha nem fog járni. Aztán az apa kifejlesztett egy gépet, amely csodákat művelt

Kapcsolódó cikkek

Mint minden újdonsült apa, Jorge Cardile is izgatott volt, amikor először látta a kisfiát, Ivót a kórház újszülöttosztályán. A 2004. május 20-án, hét hónapra megszületett Ivo állapota azonban csak a negyedik napon stabilizálódott. Amikor Jorge azt látta, hogy Ivo csöpp bal karját hozzákötik a kiságyhoz, azt hitte, azért, mert túl aktív. Erős az én kisfiam! – gondolta Jorge büszkén addig, amíg az orvos el nem mondta neki az okot. Valami mozgászavart figyeltek meg, de nem kell aggódni.

Két nap múlva Jorge és a felesége hazavitték a kisfiukat.

Ivo hét hónapos korában több riasztó dolog történt. Valami merevség volt a bal karjában, és nem tudta kinyitni a bal kezét. És epilepsziás görcsrohama is volt. Rémült szülei neurológusokhoz vitték, akik születési agykárosodást, más néven infantilis cerebrális parézist diagnosztizáltak nála. Jorge máig őrzi iPhone-jában a fia agyáról készült felvételt. Ezen az agyban világítanak a nem működő területek.

Lesújtó volt a hír. Tehát van egy kisfiam, aki még egyéves sincs, és nincs semmi reménye – gondolta Jorge.

Ahogy Ivo nőtt, egyre gyakrabban görcsöltek az izmok a két lábában és a bal karjában. Szellemileg rendben volt, de 20 hónaposan sem tudott még járni. Jorge érdeklődött az orvosoknál a vízi terápia felől, de ők attól tartottak, hogy Ivo esetleg fogékony lehet a fertőzésekre. Ezért Jorge egy külön gyakorlómedencét épített a kertjükben. Ivo úgy tanulta a járás alapjait, hogy úszógumi tartotta a felszínen, és a cipőjébe épített nehezékekkel ért le a lába a medence aljára. Ilyenkor Jorge arra gondolt: olyan, mint egy egészséges kisfiú.

Ahogy Ivo növekedett, az izomgörcsei erősebbek lettek. Az orvosok egy baclofen nevű izomlazító gyógyszert írtak fel. Ez enyhítette az izomgörcsöket, de eltompította az eleven fiút. Szörnyű dilemma volt ez Jorgénak. – Lehetett volna egy kába kisfiam merev izmok nélkül – mondja –, vagy egy görcsölő izmú, intelligens kisfiam.

Mire Ivo hároméves lett, az izomgörcsök a gyógyszeres kezelés dacára is deformálták a lábszárát és a lábfejét. Egy rhizotómia nevű drasztikus bevatkozás tűnt egy lehetőségnek, amelynek során a gerincsebész célzottan elpusztít egyes mozgatóidegeket. Ez azonban hosszú rehabilitációt von maga után, és a teljes bénulás kockázatát.

Az apja találmányát naponta tíz percig használó Ivo izomgörcsei kezdtek enyhülniA felesége hajlott volna arra, hogy megpróbálják, Jorge viszont nem. Kétségbeesetten más megoldást keresve fémcsövekből épített egy Ivót álló helyzetben megtámasztó, H alakú keretet. A tépőzárak erősen rögzítették a lábát a rudakhoz, és egy széles pánt támasztotta meg a felsőtestét, a karjait szabadon hagyva. Jorge őriz egy fotót az iPhone-jában, amelyen Ivo a tengerparton állva boldogan pecázik. Ez a keret kiegyenesítette a gerincét, és nyújtotta a lábizmait. Használata után másfél hónappal már annyira enyhültek Ivo izomgörcsei, hogy az orvosok elhalasztották a műtétet.

Az orvosok és kineziológusok még így is azt mondták, hogy Ivo valószínűleg soha nem fog járni. Jorge letörten kérdezgette, létezik-e valamilyen futópad vagy más edzőeszköz mozgássérülteknek. Gyerekeknek nincs, közölte vele egy kineziológus.

Jorge Cardile nem hitt a fülének. – Maguk, szakemberek, semmit nem tudnak ajánlani? – A kineziológus bosszúsan válaszolt: – Ha olyan nagyokosnak hiszi magát, miért nem épít valamit?

A fiatalos küllemű, 48 éves Cardile történetesen kiváló autószerelő, aki különleges luxuskocsikra specializálódott. Aki elmegy a Buenos Aireshez közeli városban, Vicente Lópezben, egy elegáns környéken lévő, gondosan rendben tartott műhelyébe, az láthatja, hogy a Ferrariktól kezdve a Mercedesekig szinte mindenféle autó vár értő keze munkájára. Jorge elhatározta, hogy belevág.

Olyan gépet képzelt el, amely nemcsak mozgatja a lábakat, hanem reprodukálja a járás biomechanikáját a lábfejben, a sarokban, a bokában, a térdben és a csípőben. A lépés mozdulatainak elemzése érdekében például egy autó féklámpaizzóit erősítette a cipőjére, és így lépdelt egy futópadon, miközben valaki filmre vette a lábát. Mivel a prototípust fából akarta elkészíteni, segítséget kért egy műbútorasztalostól. Háromnapi ötletelés után megszületett a terv.

Jorge mindennap estétől hajnalig dolgozott Ivo gépén. Egyfajta futópad volt ez, két járótalpnak nevezett, sílécszerű lappal, amelyek egy-egy sínben csúsztak előre-hátra. A járás fel-le mozgásának utánzására Jorge egy kerékpárból kiszerelt hajtókarpárt erősített a lécekre. Hevederrel ellátott fémkeretet készített a kisfia álló helyzetben tartására, és a két lábfejét pánttal rögzítette a lábát óvatosan mozgató lécekhez.

Kezdetleges volt ez a szerkezet, de bevált. Ivo naponta tíz percet gyakorolt a gépen, és hamarosan enyhültek az izomgörcsök. Az orvosok már nem szorgalmazták a műtétet.

Jorge lelkesen látott hozzá a fejlesztéshez. A következő járógép fémből készült, és kis motor hajtotta meg a járótalpakat. Ivo valamivel több, mint három éven át naponta gyakorolt rajta. Lassú volt a fejlődés, de egyenletes. Végre hatévesen Ivo az apja kezét fogva megtett három lépést. – Libabőrös lettem – mondja Jorge.

Ma a kilencéves Ivo segítség nélkül meg tud tenni két métert, még többet, ha fogja valakinek a kezét vagy ha nekitámaszkodik a falnak. Nem szed gyógyszert, és nem esett át műtéten.

Ivo ma már néhány métert segítség nélkül is meg tud tenni

– Ivo igazán különleges – mondja Jorge, miközben egy látogatót visz el kocsival a Buenos Aireshez közeli Moreno városába, ahol Ivo él a mamájával. – Mindig derűs, vidám.

A gyereket gondozó gyógytornász szüleinek a kertjében nehéz megtalálni Ivót a nyüzsgő gyerekcsapatban. A nevetgélő kis kilencéves, aki a meleg nyári estén ing nélkül ül a kerti asztalnál, épp egy krumpliszirmos zacskót tép fel, bal kezét a mellkasához támasztva. Azt a kezét még nem tudja jól használni. De normál iskolába jár, és jók az eredményei. Angolul is tanul. Apja nógatására elsorol különböző színeket angolul, amikor Jorge rájuk mutat egy könyvben, és nevet, amikor az egyiknél elakad. Aztán eszébe jut: – Gesztenyebarna.

Jorge előveszi az iPhone-ját. Úgy látszik, Ivo egész élete benne van, a lesújtó MRI-felvételtől, egy kettejükről, nyaralás közben, motorcsónakban készült képen át addig, amelyen Ivo látható egy golfpályán, amint épp elütni készül a labdát.

Ivo kíváncsian odanéz az apja válla fölött. Amikor meglátja a golfozós képet, huncutul elmosolyodik. – Hole in one – mondja angolul a golfszakszót, amely egy ütésből a lyukba találást jelenti.

Felszáll edzeni az apja gyakorlógépére, a harmadik prototípusra, amely a mamája házában van. Miközben az lassan előre-hátra mozgatja a lábait, beszélget a barátaival. Miután az edzés végén leveszik róla a pántokat, a siker jelét mutatja a hüvelykujjával, és angolul jelenti be: – Excellent! (Kiváló.)

Jorge már másoknak is felajánlja a gépeit. Ötutcányira Buenos Airesben lévő javítóműhelyétől van egy kis klinika, ahonnan mozgásszervi problémákkal küszködő emberek járnak hozzá.

Senki nem számít csodára, de úgy tűnik, mindenkinek segít. Gustavo Otamendi, a Salvadori Egyetem műszaki és környezetvédelmi professzora például deréktól lefelé megbénult, miután egy gyorshajtó teherautó a kocsija oldalának ütközött. A hevederben függeszkedve és a lábait óvatosan tornáztatva rájött, hogy a gerince így jobban kiegyenesedik, és kevésbé fáj a háta. – Már valamennyit tudok tanítani – mosolyodik el –, és könyvet írok.

A tornáztatást a 30 éves gyógytornász, Damián Palavacino felügyeli. – A többi munkahelyemen a kineziológusok többnyire arra törekedtek, hogy az emberek állapota ne romoljon – magyarázza. De itt javulást lát, mint a gerincvelő-gyulladáson átesett kisfiúnál, aki idővel már járni is tudott.

Megérti kollégái ódzkodását egy olyan eszköztől, amelyet egy autószerelő talált fel, az azonban tény, hogy az apa kisfia iránti szeretetből alkotott találmánya hatásos.
 

Aznap este, a kertben álló Jorge nevetgélő fiát nézve csak úgy odabiccent az Ivo karján lévő, izomrángásait fékező merevítő felé. – Ha az nem volna rajta – mondja –, olyan lenne, mint bármelyik korabeli fiú. Aztán kinyújtja a karját. – No, akkor menjünk! Ivo megfogja a kezét. Apa és fia lépdelve elindul a sötét estébe.

Vote it up
185
Tetszett?Szavazzon rá!