Némelyik bacilus hasznos nekünk

Több ezermilliárdnyi él belőlük bennünk, és feleslegesnek, sőt károsnak bizonyult, hogy eddig féltünk tőlük

Kate lányom húsz télen át kínlódott ekcémával. Az évek során az orvosa különféle kenőcsöket írt fel, Kate naponta kapott antihisztamin-készítményt, sok omega–3 zsírsavat fogyasztott, került minden olyan ételt, amelyre gyanakodott, hogy kiválthatja a rendellenességet. Mindennek dacára időnként kitört rajta az ekcéma, a bőre kirepedezett, vérzett, hámlott, még be is gyulladt. Az elmúlt télen azonban egyáltalán nem mutatkozott az ekcémája. Ráadásul csak egyszer használta az asztmás roham elleni inhalátorát, nem több tucatszor, mint azelőtt. Miért? Azt hiszem, a probiotikumok, azaz a jó baktériumok miatt. Kate egy éve szedi a sarki gyógyszertárban beszerzett kapszulát, amelynek napi adagja tízmilliárd aktív baktériumot (Lactobacillus- és Bifidobacterium-törzseket) tartalmaz.

Noha a tudósok körében még heves vita dúl arról, vajon a probiotikumok alkalmasak-e az ekcéma és az asztma hatékony kezelésére, néhány új keletű európai tanulmány óvatosan bizakodó. Kate bármit lelkesen kipróbált volna. – Szilárd meggyőződésem, hogy a kapszulának köszönhető a javulás – mondja.

Azért kezdett naponta probiotikumot szedni, mert én éppen ezen a témán, az ember és a rajtunk, illetve bennünk élő baktériumok meg más mikroorganizmusok szoros és létfontosságú kapcsolatát feltáró kutatások bemutatásán dolgoztam.

Ezek a mikrobák a bőrünkön, a szánkban és az orrunkban, az ivarcsatornánkban és a belünkben élnek. Számuk mintegy tízszeresen felülmúlja a szervezetben lévő emberi sejtekét, pedig azokból is körülbelül 100 000 milliárd van. És most rá kellett jönnünk, hogy nem is élhetünk nélkülük.

Jókora változás ez az elmúlt másfél évszázad szemléletéhez képest. Egyesek, így Dusko Ehrlich vezető kutató szerint szinte forradalmi. – Olyan dolgokat derítünk ki az emberi szervezetről, amelyekről azelőtt semmit sem tudtunk – mondja Ehrlich, a mikroorganizmusoknak az emberi egészségben játszott szerepét vizsgáló rangos párizsi Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet (INRA) kutatási igazgatója.

A tudósok zöme a legutóbbi időkig úgy vélekedett, hogy a rajtunk és bennünk élő baktériumok vagy ártalmas, kórokozó organizmusok, vagy jelentéktelenek az egészségi állapot szempontjából. A nagyközönség zöme pedig azt hitte, a baktériumokat el kell tüntetni, a bőrön levőket fertőtlenítő szappannal le kell sikálni.

Az elmúlt évtizedben azonban a tudósok felfedezték, hogy a mikrobiom (a meghatározott környezeti viszonyok között, jelen esetben az emberi szervezetben élő mikroorganizmusok összessége) elemei számos olyan feladatot töltenek be, amely nélkülözhetetlen a fennmaradásunkhoz.

– Vitaminokat állítanak elő, tápanyagokat vonnak ki élelmünkből, segítik immunrendszerünk működését, jelzéseket juttatnak az agyunkba, és olyan feladatokat is ellátnak, amelyekről egyelőre fogalmunk sincs – mondja dr. Fergus Shanahan, az írországi Corki Egyetem vezető mikrobiom-kutatója.

A 19. század közepétől a természettudósok a betegségek úgynevezett „csíraelméletének” megfogalmazásával indították el az orvoslás legújabb kori forradalmát. Egyértelművé vált, hogy baktériumok és vírusok állnak jó néhány veszedelmes, halálos kór, így a tuberkulózis, a kolera, a tífusz, a bubópestis, a fekete himlő, a járványos gyermekbénulás és mások hátterében.

Ez a felismerés vezetett el az antibiotikumok hasznosításához, a higiénés körülmények javításához, a kórházi fertőzésveszély visszaszorításához, a védőoltások bevezetéséhez és a közegészségügyi irányelvek meghonosításához.

Ezeknek köszönhetően a 20. század végére drasztikusan visszaesett a fertőzésekkel kapcsolatos halálozás, a születéskor várható élettartam pedig a kétszeresére nőtt. Az intézkedések azonban, különösen a fejlett országokban, kissé túlzóvá kezdtek válni: az egymást követő nemzedékek egyre nagyobb igyekezettel súroltak, fertőtlenítettek és csíramentesítettek, ráadásul marokszám szedtek antibiotikumot torokgyulladásra, fülfájásra meg sok másra.

Körülbelül tíz éve aztán a tudósok felismerték, hogy saját humán genetikai kódunkban nincs elegendő gén a szervezetünk működtetéséhez. – Az a helyzet, hogy a szüleinktől kapott gének elégtelen információt tartalmaznak az egyedfejlődésünkhöz – magyarázza Shanahan.

Ez a döbbenetes felfedezés egy világméretű vállalkozásból, az emberi genetikai állomány teljes DNS-összetételének feltérképezéséből eredt. Mivel megállapították, hogy az ecetmuslicának 14 ezer génje van, a fonálférgeknek pedig 20 ezer, az embernél több mint 100 ezerre számítottak. Ehelyett 2003-ban, a humángenom-projekt befejezésekor kiderült, hogy az ember génjeinek száma csupán 20-25 ezer, alig több, mint a férgeké! Hová tűntek a hiányzó gének? Ekkor fordult a figyelem az addig mellőzött, sőt szorgalmasan irtott velünk élő baktériumok felé. Ajjaj! Azok a parányi bacik mégsem annyira feleslegesek.

Ma már tudjuk, hogy a száztrilliónyi (1014 db) baktérium és más mikroorganizmus genetikai anyaga 360-szor több fehérjét kódol, mint a saját sejtjeink. Az emberi szervezet bizonyos szempontból olyan, mint egy remek számítógép, amely a megfelelő üzemeléshez konkrét szoftvereket igényel – köztük baktériumokat.

Ehrlich 2005-ben megszervezte az első nemzetközi szakmai találkozót: mintegy hetven szakembert hívott össze e baktériumok jobb megismerése céljából. Napjainkban már európai, egyesült államokbeli, kanadai, ausztrál, japán, kínai és koreai kutatók ezrei vesznek részt a nemzetközi együttműködésben, hogy kiderítsék, a mikrobiom összetevői közül melyik milyen szerepet játszik a javunkra.

Csak tavaly több ezer cikk jelent meg orvosi szaklapokban e témában. Némelyik meghökkentő bizonyítékokkal szolgál arra, hogy a nyugati országokban a legutóbbi évtizedekben népbetegséggé fajult elhízás és 2-es típusú cukorbetegség kockázata is összefügghet a bélflóra megváltozásával. Más eredmények szerint immunrendszerünk működésében is fontos szerepet játszik a tápcsatornánk, és mostanáig alighanem azokat a baktériumokat is pusztítottuk, amelyek e védőrendszer megfelelő működését segítik.

Dr. Gil Kaplan, a kanadai Calgaryi Egyetem gasztroenterológusa példaként említi, hogy a 20. században rendkívüli mértékben elterjedtek a gyulladásos bélbetegségek (IBD): a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás). A kutatók megállapították, hogy az IBD-s betegek bélcsatornájában az átlagosnál kevesebbféle baktériumtörzs van jelen. Feltételezhető, hogy a bélben lévő mikroorganizmusok eltűnése vagy a baktérium-egyensúly megváltozása hajlamosít az IBD-re az arra fogékony egyénekben.

Jelenleg is folyik a kutatás, hogy az elveszett baktériumokat probiotikumok formájában konkrét törzsekkel, hatékonyan pótolják. „Egyes probiotikumok nyilvánvalóan ígéretes eszközök az irritábilisbél-szindróma és a gyulladásos bélbetegségek megfékezésére” – írja Kevin Whelan, a londoni King’s College professzora egy 2013-as közleményben.

Miközben anyagot gyűjtöttem ehhez a cikkhez, újra meg újra felbukkant egy Kate szempontjából nyugtalanító adat: a császármetszéssel világra jött kisgyermekeknél, akik így nem érintkeztek az anyjuk hüvelycsatornájának mikroflórájával, legalább ötszörös az allergiás betegségek, így az asztma és az ekcéma gyakorisága a hüvelyi úton születettekhez képest. Az életük első fél évében antibiotikumot kapó gyermekeknél hasonló a kockázat.

– Megállapítottuk, hogy a később jól működő immunrendszer kialakulásában döntő jelentősége van annak, hogy a gyerek bélcsatornájába az élet korai szakaszában bejussanak a jó baktériumok – mondta dr. Brett Finlay, a Brit Columbiai Egyetem mikrobiológusa és mikrobiom-kutatója.

Márpedig az én Kate-em sürgősségi császármetszéssel született, és élete első néhány napjában az újszülöttintenzív-osztályon nagy adagban antibiotikumot kapott. Tíz hónapra rá jelentkeztek a táplálékallergiára, asztmára és ekcémára utaló első tünetek.

2012 októberében, amikor épp megint kivirultak Kate rendes évi ekcémafoltjai, Olaszországban újabb vizsgálat eredményeit publikálták. Ez probiotikumok formájában pótolta a hasznos baktériumokat. Negyvennyolc ekcémás felnőtt beteg kapott vagy placebót, vagy naponta Lactobacillus- és Bifidobacterium-tartalmú probiotikus kapszulát. A probiotikumot szedők bőrének állapota számottevően javult. Ezen a napon mentem el a környékbeli gyógyszertárba, hogy hasonló táplálékkiegészítőt keressek Kate-nek.

Ezek szerint mindannyiunknak naponta probiotikumot kellene szednünk? Az attól függ. Az ekcéma és az irritábilisbél-szindróma esetében egyre több a bizonyíték, hogy valóban, konkrét baktériumtörzsek, kivált a Lactobacillus és a Bifidobacterium különféle törzsei segíthetnek ilyen esetekben.

– Egyelőre nem világos, miként manipulálhatjuk a mikrobiomot az egyén egészsége érdekében – jelenti ki dr. Martin Blaser neves New York-i kutató, a humán mikroflóra egyik legrégebbi kutatója. Hozzáteszi azonban, hogy egy sereg újfajta probiotikus kezelésre számíthatunk. Az allergiától, asztmától, pikkelysömörtől, diabétesztől, gyulladásos bélbetegségektől – sőt talán depressziótól, szorongástól, autizmustól és egyéb állapotoktól – szenvedőknél majd megvizsgálják, milyen mikrobáik hiányozhatnak, azután ellátják őket a szükséges bacikkal.

Amióta elvégeztem az anyaggyűjtést és megírtam ezt a cikket, naponta fogyasztok probiotikus táplálékkiegészítőt – ugyanazt, amit Kate. Rendszeresen eszem probiotikus joghurtot. Nem használok többé antibakteriális mosogató- és tisztítószereket, de azért közönséges, régimódi szappannal továbbra is alaposan kezet mosok. Vajon mindez befolyásolja az egészségemet? Még korai lenne megmondani.

Azt viszont el tudom képzelni, hogy sok anyuka, aki hozzám hasonlóan arra inti gyermekeit, hogy „a főzeléket is edd meg!”, egy szép napon talán majd hozzáteszi: „És a baktériumokat is!”