Német X-man a Google-nál

Lehet, hogy nem ismerős Sebastian Thrun neve, pedig forradalmasította a közlekedést és az oktatást

Kapcsolódó cikkek

A német származású Sebastian Thrun (47) a robotok és a mesterséges intelligencia kutatásának egyik vezéralakja. 2007-ben alkotói szabadságot vett ki a Stanford Egyetemen, és a Google-nál kezdett dolgozni. Végül ő lett a Google X-nek, az óriáscég titokzatos kutatóegységének a vezetője. 2012-ben társaival beindította a Udacity online oktatási programot.

Hogyan került kapcsolatba a tudománnyal és a technikával?
Tizenegy éves koromban kaptam egy programozható számológépet. Ötvenlépéses programot lehetett rajta írni. Egy kis füzetben tartottam az én ötvenlépéses programjaimat, és rettentő büszke voltam rájuk.

Egyetemi hallgatóként elsősorban az emberi agy és intelligencia érdekelt. Ezekre a problémákra a számítástechnika és a mesterséges intelligencia révén találhatjuk meg a leghatékonyabb megoldásokat, amit lenyűgözőnek véltem.

És a robotkutatás?
Számomra a robotok kutatása az intelligencia tanulmányozását jelenti. Aki robotokat programoz, tisztelni fogja a természetes intelligenciát. Dolgozhatsz éjt nappallá téve, a robotod akkor sem lesz olyan okos.

Először 1994-ben programoztam robotot, amelyet beneveztünk egy amerikai versenyre. Az volt a feladat, hogy a robot takarítson ki egy irodát. A második díjjal tértünk haza. A miénk volt az egyetlen nem amerikai csapat.

Aztán tárlatvezető robotot építettünk múzeumok részére. 1997-ben üzembe helyeztünk egyet a bonni Deutsches Múzeumban, rá egy évre pedig egy másikat a Smithsonian Amerikai Történeti Múzeumban. A Minerva nevű robotot arra programoztuk be, hogy észrevegye a látogatókat és egy-egy kiállítási tárgyhoz vezesse, amelyekről aztán tájékoztatja őket. Tudott mosolyogni, összevonta a szemöldökét, jó móka volt.

Hogyan került kapcsolatba a vezető nélküli autókkal?
Az amerikai kormány 2004-ben pályázatot hirdetett olyan autó megalkotására, amely magától megy. Az első évben nem vettem részt a versenyben, de a másodikban úgy döntöttem, elindulok. Húsz diákból álló csapatot raktunk össze, hogy robotautót építsünk. Hónapokat töltöttem a Mojave sivatagban a volán mögött, és számítógépes kódokat írtam az egyetemi hallgatóimmal.

Milyen eredménnyel?
Szerencsénk volt. Öt csapatnak sikerült a feladat, de valahogy 11 perccel megelőztünk mindenkit, ezért mi nyertük meg a 2 millió dolláros díjat.

Ekkor találkozott Larry Page-dzsel, a Google egyik vezetőjével?
Igen, és a robotkutatásról kezdtünk beszélgetni.

Tényleg örülök, ha hibázom, mert abból tanulok, és legközelebb nem követem el ugyanazt a hibát

Így került a Google-hoz?
Az egy kicsit később történt. Az egyik zseniális diákom lényegében egyedül megalkotta a Street View kezdetleges változatát. Megmutattam Larrynek, és elhatároztuk, hogy együtt dolgozunk tovább. A döntés része volt, hogy főállású menedzserként belépek a Google-hoz, és velem jön négy diákom.

Miért foglalkoznak éppen a robotautóval?
Az autóközlekedés jelenleg nem biztonságos, és leköti az erőforrásokat. Ha a kocsit nem kellene vezetni, mindenki nagyobb biztonságban lenne, és közben hasznosabban tölthetné az idejét. Az autó akkor mehetne az utasért, amikor arra szükség van, tehát nem is kellene autót venni, és garázsra sem volna szükség, meg nagy parkolókra a munkahelyeken.

Személyes indítékai is vannak?
Persze. Tizennyolc éves voltam, amikor a legjobb barátom meghalt, mert a haverja balesetet okozott. Később pedig a Stanfordon a titkárságvezetőnk elment, hogy reggelit hozzon nekünk, és a lámpánál elütötte egy autó. Kómába került, és soha nem tért magához. Ezek a személyes indítékaim.

Hogyan jutott el az online oktatás témájához?
A digitális média révén olyan eszközt készíthetünk, amellyel a diáka saját tempójában haladhat. Ezzel pedig lehetővé válik, hogy a hagyományos oktatás helyét a felfedezés és a játékalapú tanulás vegye át.

Ezek szerint jónak tartja az oktatás „játékossá tételét”?
Bár a gamifikáció (játékosítás) körül sok felületes dolgot tapasztalunk, az biztos, ha valaki az Angry Birddel játszik, akkor ott nincs előadás, munkaidő, vizsga. Sokan váltunk függővé. De ha az Angry Birdöt övező rajongást át tudjuk emelni az oktatásba, és egyesítjük a két terület előnyeit, képesek leszünk komoly tananyagokkal is foglalkozni, csak épp játékosan, és a diák úgy fogja érezni, döntési, irányítási joga van. És akkor mindent meg tudunk változtatni.

Valahol azt nyilatkozta, hogy élete nagy pillanatai azok voltak, amikor hülyének érezte magát. Igaz ez?
Igen. Tényleg örülök, ha hibázom, mert abból tanulok, és legközelebb nem követem el ugyanazt a hibát. Ha nem félnénk a kudarctól, sokkal jobb döntéseket hoznánk.

Meglehetősen újszerű programokban vesz részt. Ez vonzza önt?
Olyan munkákat szeretek csinálni, amelyek megváltoztatják a világot. Ilyen például a biztonságos vezetés és közlekedés. Vagy hogy mindenkihez eljuttassuk az internetet és forradalmasítsuk az oktatást.

Mi hajtja az innovációt?
Ha megvan az ötlet és a világos gondolkodás, már csak jó kivitelezésre van szükség. Ez utóbbi az én szememben olyan, mint a hegymászás. Ha útközben csapongunk, vitatkozunk, ha elbizonytalanodunk a célt illetően, nem fog sikerülni. Nem szabad abbahagyni a mászást, még akkor sem, ha nem tisztáztunk minden kérdést. Hibákat követünk el, néha vissza is kell fordulni, kijavítani dolgokat. De soha nem szabad szem elől téveszteni a célt.
Forrás: Foreign Affairs (2013. november/december) © 2013, Council on the Foreign Relations

Vote it up
247
Tetszett?Szavazzon rá!