Nők, akik nagyon erőseket ütnek

A tenisz mai csillagai sokkal erősebbek és gyorsabbak, mint elődeik, és ezzel megváltoztatták a sportágat

Megjelent: 2011. június

Kapcsolódó cikkek

– Amikor én kezdtem a teniszt, a legjobb játékosok mind úgy gondolták, hogy a Grand Slam-tornák igazából a negyeddöntőknél kezdődnek, mert a megelőző fordulók olyan könnyűek voltak – mondta nekem tavaly Wimbledonban Belgium teniszcsillaga, Kim Clijsters. – Ma már a torna elején a legjobb formámat kell hoznom. Venus és Serena mindenkinek magasra tette a mércét. Mindünknek vissza kellett menni a tornaterembe. A fiatalabb játékosok látták ezt, és most erősebbeket ütnek.

Ez alapigazság a Williams nővérekkel kapcsolatban. – Serena meg én valóban megváltoztattuk a játékot – mondja Venus –, és érdekes látni, hogy a pályán a mi mozgásunkat próbálják meg utánozni. Olyasvalakinek lenni, aki megváltoztatta a játékot, ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!

Az biztos, hogy nők eddig még nem ütöttek keményebben. Erősebbek, nagyobbak, gyorsabbak, edzettebbek, és a Williams nővérek példája ösztönzi őket. A ragyogó, csupa izom Serena és a magas, hosszú combú Venus erősportként értelmezte újra a teniszt.

Az, hogy Clijsters visszavonulása után újra játszik, és a wimbledoni címmel reméli tetézni az eddigi négy Grand Slam-győzelmét, egyesek szemében annak a jele, hogy csekély számú képes megnyerni a fő versenyeket. Maria Sarapova is visszatért a vállsérülése után. Emellett a fiatal dán Caroline Wozniacki felküzdötte magát az élvonalba, Vera Zvonarjova, Viktorija Azarenka, Agnieszka Radwańska és olyan veteránok mellé, mint Szvetlana Kuznyecova, Jelena Jankovics és Samantha Stosur.

Serena Williams a 2010-es tenisztornán WimbledonbanTavaly júniusban, a Roland Garros egyik élményszerű összecsapásán, a női döntőben az akkor 26 éves Stosur került szembe Francesca Schiavonéval (29). Ők a játék minden elemét magas színvonalon tudó versenyzők, így ritkaságnak számítanak a női mezőnyben, ráadásul egyikük sem Williams lány, akik nélkül elvétve zajlik csak Grand Slam-döntő.

A találkozó kivételesen magas színvonala – változatossága és kiszámíthatatlansága – mégis a szkeptikusok azon nézeteit támasztotta alá, hogy a női tenisz a Williams nővérek nagyságáról és hatásáról szól.

Fontos ez? – Amikor Chrissie és Martina 36 fő versenyt nyert meg, mindenki azon kesergett, hogy csak két jó játékos van, és nincs mögöttük senki – mondja a teniszlegenda Billie Jean King, Chris Evert és Martina Navratilova a 70-es évek végi és 80-as évek eleji rivalizálását felidézve. – Az volt állítólag az aranykor, és ma sincs másodvonal, csak a Williams nővérek? Mit nem adnék érte, ha úgy tudnék megütni egy labdát, ahogy ők!

Ma többen tartoznak a második vonalba, vagyis a legjobb tíz vagy húsz, sőt a legjobb száz női teniszezőn túl is több olyan akad, aki keményebben tudja visszaütni az ellenfél tenyeresét vagy fonákját, mint ahogyan azt King valaha is tudta.

De különbség van a több jó teniszjátékos és a több nagy játékos között. Stacey Allaster, a profi női teniszezők érdekeit védő Women’s Tennis Association (WTA) elnök-vezérigazgatója szerint ma több a nagy teniszező. – Alapvető küldetésünk és elveink ugyanolyan szilárdak, mint megalakulásunkkor, 1973-ban voltak – mondja –, de most már nagyobb a felelősségünk, mert olyan helyekre is eljutunk, mint Kína és a Közel-Kelet.

A belga Kim Clijsters az idei ausztrál nyílt teniszbajnokságonA száz legjobb női játékos most 33 országból való, a legjobbak többsége Kelet-Európából – Oroszországból, Romániából, Szerbiából és a Cseh Köztársaságból, ahol a sportág felfuttatásán munkálkodnak. Az egyik nagy eredmény, hogy a tenisznek egyre globálisabb a közönsége. Amikor az egyik legjobb kínai női játékos, Csie Cseng 2008-ban Wimbledonban játszott, becslések szerint százmillió kínai nézte a CCTV-n.

Ezért a WTA Kínára figyel. A maga részéről Kína csak nemrég kezdett el odafigyelni a női teniszre. Na Li 29 éves, és hazájában a legjobb tíz között van. Ám a kínai hatóságok csak azt követően kezdték komolyan venni a sportágat, hogy 2004-ben, a kínai nők közül elsőként, megnyert egy WTA-tornát.

– Amikor én kezdtem, a Kínai Teniszszövetség választotta ki az edzőmet és mondta meg, melyik tornán indulhatok. A pekingi olimpia után végre választási lehetőséget kaptam: vagy maradok a teniszszövetségnél és a nemzeti válogatottban, és akkor mindent fizetnek nekem, vagy én választom ki az edzőmet és a tornákat.

– Lassú ott a változás – mondja –, és a jó játékosok kinevelése Kínában attól függ, milyen eredményeket érnek el a mai játékosok.

A siker milliókat jelenthet, a díjazásban és a szponzorálásban is. Amikor az 1970-es évek elején elkezdődtek a női tenisztornák, a teljes éves összdíj 300 ezer dollár volt. Ma 87 millió dollár, a Grand Slameket is beszámítva.

A gyengébb játékosok zöme küzd a megélhetésért. Az amerikai Shenay Perry tavaly Wimbledonban az orosz Marija Kirilenko ellen küzdött a második fordulóban. Barátnője, Julie Ditty, aki párosban az első körben búcsúzott, édesapjával, Jack Ditty kentuckyi bőrgyógyásszal a lelátóról nézte. – Aki nincs benne az első százban – mondta Jack –, szerencsés, ha az év végét nem mínuszban zárja.

Az orosz Vera Zvonarjova idei ausztrál nyílt teniszbajnokságonA Grand Slam versenyeken, amilyen Wimbledon és az amerikai nyílt teniszbajnokság, a legjobb játékosoknak sok pénzükbe kerül, hogy magukkal vigyenek edzőt, oktatót, gyakorlópartnert és egy asszisztenst. Carlos Fleming, az I. M. G., a teniszezők legnagyobb istállóját menedzselő cég egyik vezetője szerint egyetlen ilyen nagy verseny 30–50 ezer dollárjába kerülhet egy sztárnak. A másodvonalbeli nőknek egy Grand Slam 10 ezer dollárba kerül. A teniszpályákon a profiknak nyeréssel kell megkeresniük ezt a pénzt. Ritkán aranybánya ez.

– Julie mással többet kereshetett volna – mondta Jack Ditty, miközben Perry alulmaradt Kirilenkóval szemben –, de ő ezt akarta csinálni, és egy szülő nem vágyhat ennél többre.
 

A ranglista élén álló nők manapság szembeötlően nem a legifjabbak közé tartoznak. Serena nemsokára 30 lesz, Venus 31. A női tenisztornáknak azelőtt rendszeresen tizenéves sztárjaik voltak. Az újfajta erőtréning és a felszerelések azonban megnehezítik a tizenévesek számára, hogy a felnőtt nőkkel versenyezzenek, és a WTA nem is nagyon bátorítja őket, hogy megpróbálják. 1979-ben Tracy Austin 16 évesen nyerte meg a U. S. Opent, a következő évben első lett a világranglistán, és 21 éves korára már ki is esett a legjobb tízből. Ugyanez történt a tizenévesen még a 3. helyet elérő Andrea Jaegerrel 1984-ben, egy vállsérülés után. A 90-es évek végén Martina Hingis tizenévesen öt Grand Slamet nyert, aztán 2003-ban, 22 évesen, visszavonult, majd három év múltán visszatért, de egy pozitív kokainteszt után hamarosan ismét visszavonult. Capriati, aki 1990-ben, 14 évesen jutott be a legjobb tíz közé, vényköteles gyógyszerekkel adagolta túl magát.

A szerb Jelena Jankovics a Mesterek Tornáján Rómában, 2010 májusábanA veszteséglista néhány éve arra indította a WTA vezetőit, hogy előírják, mennyit játszhatnak a tizenévesek. A szakma zöme helyesli ezeket az intézkedéseket. Mások, köztük Mary Joe Fernandez, egy visszavonult amerikai játékos, viszont úgy ítélik meg, hogy a WTA a többség megóvása közben hátráltatja a néhány korán beérő teniszezőt is. – Én 14 évesen lettem profi. Bár nem mindenki érik be ennyi idős korára, de vannak ilyenek is – mondja Fernandez. – A sportágnak kellenek a fiatal sztárok is.
 

Talán máris van valahol egy tízéves kislány, aki arra készül, hogy még egy kicsivel magasabbra tegye a mércét a női teniszben. Most még itt van Serena, aki viszi a sportágat a széles vállán. Akik most a játék miatt aggódnak, évek múlva is valószínűleg ugyanazok lesznek, akik majd azzal büszkélkednek, hogy látták Serenát a pályája csúcsán, no meg Venust, Sarapovát és Clijsterst.

Azt fogják mondani, hogy ahhoz semmi nem hasonlítható. Azok voltak a régi szép idők.

Vote it up
269
Tetszett?Szavazzon rá!