Ne nézz madárnak!

Tudja, milyen állat a kacagójancsi? Nos, történetünkben ő az, aki utoljára nevet

Néhány éve a családommal épp báránysültet ebédeltünk egy természetvédelmi területen, Newcastle-ben. Észrevettük, hogy egy kacagójancsi (kokabura) figyel minket egy gumifáról. A közelben szállt le a földre, s várta, hogy elmenjünk.

Odadobtunk a madárnak egy darabka húst, amellyel ő nyomban elrepült. Öt perc múlva visszatért – egy társával. Újabb falatokat adtunk nekik, és rövidesen már nyolc kacagójancsi várta az adományokat.

Elhatároztam, hogy megtréfálom őket. Mohóságukban vajon mit kezdenek valami nem ehetővel?

A földre hajítottam egy nagy csontot. Egyikük rögtön le is csapott rá, s egy közeli fán az ágnak próbálta ütögetni. Kuncogva folytattam az evést, de néhány pillanat múlva elsuhant valami a fejem mellett, majd tompa puffanással földet ért. Körülnéztem: a csont volt az.

A fán ott ült ugyanaz a kacagójancsi, és incselkedve nézett rám.

Vissza akartál vágni, ugye? – gondoltam. Csalafintaságát azzal jutalmaztam, hogy odadobtam neki egy ízletes húsdarabot.
Joses Tirtabudi

Hadd vakkantsak vissza
A fiam, Gavin, aki régebben állatokkal foglalkozott, az én fekete-fehér border collie-mat, Sarah-t is tanítgatta.

Egyszer, amikor én nem voltam otthon, az egyik barátnőm telefonált.

Amikor később beszéltünk, azt kérdezte: – Miért kutyaugatást vettél fel az üzenetrögzítődre?

– Én ugyan nem – feleltem. Aztán leesett a tantusz. Gavin megtanította Sarah-t, mit csináljon a telefonnal. Sarah mindig odafutott a telefonhoz, amikor az csengett, és ha ő ért oda elsőnek, lelökte a kagylót. Sarah úgy gondolta, az a feladata, hogy beleugasson a telefonba.

A barátnőm nem tudott üzenetet hagyni, mert Sarah mindig fogadta a hívását.
Gillian Carr

Nyaralóhely
Tizenhat éves koromban a szüleim Angliába mentek nyaralni. Megbeszélték, hogy én a szomszédban, a barátoméknál leszek ez idő alatt. Mindkét telek nagy volt, ezért a két kapu között is nagy volt a távolság.

Naponta kétszer hazamentem megetetni a két macskánkat, Kiddlest és Freddyt. Két-három napja ment már ez így, amikor éjjel arra ébredtem, hogy egy macska kaparászik a hálószobám ablakán, a szomszédoknál.

Miután felkeltem megnézni, Kiddlest láttam ott, arra várt, hogy bejöhessen, ugyanúgy, mint otthon. A szomszédok kutyáját elkerülve ügyesen megtalálta az utat az ablakomhoz. Az lett a jutalma, hogy boldogan összegömbölyödve alhatott az ágyamon aznap – és a következő hat héten át minden éjjel.
Liz Vincent

Vote it up
97
Tetszett?Szavazzon rá!