Nem James Bond

Nem tartja magát hősnek, de Bagyó Sándor sokszor bebizonyította már: ha igazán nagy baj van, rá mindig lehet számítani

Megjelent: 2010. július

Kapcsolódó cikkek

Iszonyú vihar tombolt a Balatonon. Telefonon jött a segélykérés: a tó közepén eltört egy vitorlás árboca. Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának (VMSZ) vezetője társaival azonnal indult segíteni. Orkánszerű szélben, szakadó esőben közelítették meg a bajba jutott hajót, fedélzetén, mint útközben kiderült, Sándor barátjával, egy hajdani tengerésszel. A mentőhajót vezető Sándor minden idegszálával koncentrált, hogy tartsa a néhány centis távolságot, és össze ne ütközzenek. Társa a mentőhajó szélén állva várta a megfelelő pillanatot, hogy átdobjon egy kötelet a tengerésznek. A férfi elkapta a kötelet – és megmenekült.

– Ahhoz, hogy segíteni tudj, sugározni kell magadból a nyugalmat – magyarázza Sándor. – Ha látják az én nyugalmamat, és megértik, ura vagyok a helyzetnek, akkor nyertem. Ők pedig túlélték a nem mindennapi kalandot.

A VMSZ évente átlagosan háromszáz ember életét menti meg. – Mi akkor megyünk a vízre, amikor az épeszű ember kifelé menekül – mondja mosolyogva Sándor. – Mi mégsem hősök vagyunk, nem is emberfeletti képességekkel bíró James Bondok, csak szakemberek.

Vízimentő múltja nagyon messzire nyúlik vissza. – 1967-ben anyám velem volt állapotos, amikor apám motoros hajója műszaki hiba miatt elsüllyedt a Genfi-tóban. Apám megmentette a hajó személyzetét. Egyenként vitte ki őket a partra. Négyen közülük úszni sem tudtak. Szerintem ott és akkor kezdődött.

Nyolcéves volt, amikor hazaköltöztek Magyarországra. Édesapja testvérei vízi rendőrök voltak. Mindig vízközelben volt, sokat vitorlázott, mint most a három tizenéves gyereke.

Miután Keszthelyen megszűnt a vízi rendőrség, 1989-ben részt vett az önkéntesekből álló Keszthelyi Vízimentő Egyesület alapításában, majd 1999-ben létrehozta az országos hatáskörű VMSZ-t, amelyet lankadatlanul szervez és irányít. Ezt a tevékenységet nem érzi munkának, már csak azért sem, mert sosem volt ez a kenyérkereső foglalkozása. Szakképzettségét tekintve szerszámkészítő, de hamar belátta: képtelen lenne az életét egy műhelybe zárva tölteni. Ma főállásban az Országos Mentőszolgálatnál dolgozik, emellett kereskedelemmel foglalkozik. Azt mondja magáról: öntörvényű csapatjátékos.

– Tudja, mit akar, és azt is, hogy egyedül, a társai nélkül nem tudná véghezvinni. Sándor nem ismer megalkuvást, félmegoldást – mondja Török Péter révfülöpi vitorlásedző. – Szívügye a balatoniak biztonsága.

Sándor szerint sokan vakmerően és minden rutin nélkül indulnak neki a Balatonnak, és jó néhányan elképesztően figyelmetlenek és felelőtlenek. – Nemrégiben például valaki a hajója fedélzetén sétált, elmerengett valamin, és lezuhant a két méterrel lejjebb lévő hajófenékre. Szerencsére nem tört csontja.

Nyáron egy-egy vihar idején 8-10 mentőhajó, 20-22 ember dolgozik egyszerre a tavon. Sándor gyakran van szolgálatban. Három óránál többet ritkán alszik egy nap. A legjobban vízen, hullámzáskor tud pihenni. Mert ő olyan társas lény, aki imádja a magányt.

Sajnálja, hogy nem tud elég időt tölteni a családjával, de amikor feladat van, semmi más nem érdekli

A vízimentők éjjel-nappal elérhetők. Az egyik mentőcsónakjuk felszerelése pontosan olyan, mint egy komplett mentős esetkocsié. A nagyobb rendezvényeken, mint a Kékszalag vitorlásverseny vagy a Balaton-átúszás, teljes készenlétben vannak. Nagy szükség van rájuk, hiszen nincs olyan állami szerv, amelynek csak a vízi mentés lenne a feladata. A vízi rendészet riasztja őket, ha bajba jutott emberen kell segíteni a tavon. A közel 350 tagot számláló VMSZ-ben egyébként mindenkinek van polgári foglalkozása – akad közöttük diák, tanár, közgazdász, gépészmérnök –, szabadidejükben végzik az önkéntes munkát.

Szekeres Erzsébet, Bagyó Sándor felesége vitorlásverseny-bíróként tart a családdal. – Persze hogy izgulok, amikor Sándor elmegy menteni. De hogyan is akadályozhatnám meg? Ez az élete – mondja Erzsébet.

A tizenhét éves Gergő, a legnagyobb gyerek, még óvodáskorában egyszer azt mondta: – De jó, hogy van tévénk, így legalább látjuk apát!

Sándor sajnálja, hogy nem tud elég időt tölteni a családjával, de amikor feladat van, semmi más nem érdekli. Ha nyolc vége lenne a gyertyának, ő biztosan mind a nyolc végét egyszerre égetné.

Jamrik Péter, a balatoni Közbiztonsági Tanácsadó Testület elnöke húsz éve ismeri Bagyó Sándort. – Minden követ megmozgat, hogy elérje a céljait. Azok, akik irigylik az eredményeit, kígyó-békát kiabálnak rá. Sokan nem szeretik, mert nagyon impulzív személyiség, ami a szívén, az a száján. Diplomatának valószínűleg csapnivaló lenne, de vízimentőnek kiváló. Az övék a legszervezettebb, legnagyobb vízimentő egyesület a Balatonnál. Az esetek nyolcvan százalékát megoldják. Saját eszközeikkel, saját pénzükből, gyakran életüket kockáztatják azért, hogy másokat megmentsenek.

– Mi a csapatommal tizenegy éve tesszük a dolgunkat – mondja Sándor –, nap mint nap bizonyítjuk, hogy hasznos a tevékenységünk. Pályázati pénzekből, szponzorok támogatásából tartjuk fenn magunkat. Gyakran úgy érzem, ez nehezebb, mint a maga a vízi mentés.

Vote it up
299
Tetszett?Szavazzon rá!