Nem felejtem el, honnan jöttem

Patricia Kaas francia énekesnő a neveltetéséről, szerelmi életéről és Édith Piaf iránti csodálatáról mesél

Megjelent: 2011. december

Kapcsolódó cikkek

Patricia Kaas erőteljes hangjával képes tízezer fős hallgatóságot lázba hozni és világszerte tizenhatmillió lemezt eladni. A szlávos arcvonású énekesnő 1987-es első száma, a Mademoiselle chante le blues óta közönségbálvány. Rivaldafénybe lépése előtt fájdalmas élményeket szerzett, amelyekről most megjelent önéletrajzában vall. Lapunknak adott interjújában a negyvennégy éves művész élete és munkája mellett arról is beszél, végül hogyan békélt meg önmagával.

Reader’s Digest: A könyv megírása lehetőséget nyújtott, hogy lezárjon egy fejezetet az életében.
Patricia Kaas: Inkább arra, hogy jobban megértsem a sérelmeimet és megpróbáljak másként szemlélni ezt-azt. Az idő múlásával tudatosan emeltem védőfalat magam köré. Két megoldás kínálkozott: vagy ledöntöm és megnézem, mit találok a túloldalán, vagy mindent változatlanul hagyok. Az előbbit választottam. Könyvírással persze nem gyógyíthatunk, de most jobban fel tudom mérni, mit értem el. Szeretem látni a fényt az alagút végén – kétségkívül azért, mert az eddigi legnagyobb szenvedést az anyukám elvesztése okozta. Azzal bátorítom magamat, hogy annál rosszabb már nem jöhet.

RD: Ha hatalmában állna, mit változtatna az életén?
PK: Kevésbé lennék szigorú magamhoz. Mindig önbizalomhiánnyal küszködtem. 16 millió lemezalbumot adtam el, igazán elfogadhatnám ezt a sikert aggályok nélkül!

RD: Egy esztendeje tudta meg, hogy nem lehet gyermeke. Mit érzett ekkor?
PK: Először méltánytalan büntetésnek éreztem azért, hogy elszalasztottam az időt. Többször is elvetéltem. Mégsem bánok semmit sem, hiszen nem voltam fölkészülve arra, hogy gyereket hozzak a világra. Hogy is vállalkozhattam volna ilyesmire az akkori életmódom mellett? Hát vártam. És amikor úgy éreztem, talán nem kéne tovább várnom, kiderült, hogy többé nincs rá lehetőség. Ez bizony lesújtott.

RD: Gyakran hangoztatja, hogy egyszerű, hétköznapi emberek leánya.
PK: Édesapám külszíni bányász volt, és mindig büszkén vállalta önmagát. Amíg csak élek, egyszerű emberek lánya maradok, még ha a hivatásom olyan távlatokat nyitott is előttem, amerre talán sosem merészkedtem volna. Megőriztem ezt a dolgos, fegyelmezett hozzáállást, amelyet talán az ereimben csörgedező német vérnek köszönhetek.

RD: Az édesanyja sikeresnek akarta látni a lányát.
PK: Igen, ő ösztönzött engem, nem a dicsőség utáni vágy. A pályám pont akkor ívelt föl, amikor megtudtam, hogy anyám rákbeteg.

Alain Delon azt mondta nekem: a hírnévért a magánnyal kell fizetni

RD: Sokszor beszél a magányról. Vajon az a siker kikerülhetetlen ára?
PK: Amikor megismerkedtem Alain Delonnal, rögtön azt mondta nekem, hogy a hírnévért a magánnyal kell fizetni. Én hajlamos vagyok a begubózásra, szívügyekben pedig nem kis gond, hogy a hírnév és a független személyiség elriasztja a férfiakat.

RD: Mivel magyarázza, hogy úgy tűnik, külföldön népszerűbb, mint odahaza?
PK: Franciaországban egyesek anélkül ítélnek meg, hogy figyelemre méltatnák, mi mindent tettem le eddig az asztalra, például olyan műsorokat, mint a Kabaret, amely merészen vegyített egymástól egészen elütő műfajokat. Az ilyen hozzáállás nagyon bánt. Tény, hogy azokban az országokban van közönségem, ahova a leggyakrabban járok: Finnországban, Németországban és azokban a kelet-európai országokban, ahol rajonganak a francia kultúráért.

RD: Most arra készül, hogy 2013-ban Édith Piaf előtt tisztelegjen.
PK: Valaki szóba hozta Piaf halálának 50. évfordulóját, és ez szöget ütött a fejembe. A fülbemászó dallamai! Szeretnék sajátos módon adózni az emlékének, igencsak különleges színpadi látvánnyal és szimfonikus hangzással gazdagított, kétórás előadás formájában, amelyet negyvenöt országba viszek el. A turné 2013 februárjában az Olympiában indul, abban a legendás párizsi hangversenyteremben, ahol Piaf gyakran lépett föl.

Vote it up
210
Tetszett?Szavazzon rá!