Nem riválisok többé

Az ön gyermekei is állandóan veszekednek? Így segíthet nekik, hogy e helyett inkább jó barátok legyenek, méghozzá egész életükben

 

“I didn’t start it. She hit me first.” “He ruined my new PlayStation game. Can’t he leave my stuff alone?” “Why can’t I go? It’s not fair!”

Sound familiar? If you’ve got two or more children, you probably know how intense and hurtful sibling rivalry can be—over the most trivial of things.

“In our house, sometimes there’s bickering over who gets to roller-skate down the driveway first,” says Pat Weston, a mom of four in Coatesville, Pennsylvania. Resolving the conflicts, however, is far from a trivial matter. These early tugs of war with siblings affect self-esteem and autonomy, future friendships and family harmony, according to experts. Even the ways adults handle problems can hark back to early battles with a brother or sister.

As a parent or guardian, how do you play up warmth, sharing and cooperation—while understanding feelings of jealousy, anger and aggression? Try these tips for peace.
 

See the big picture. Too often grownups step in at the “shriek stage” of a conflict, says parent educator and author Elizabeth Crary, who’s based in Seattle. “So they miss the whole picture.” The child who creates commotion with a hostile act, such as hitting, may actually be the victim of repeated provocations from a sneakier sibling. “When a parent understands what’s really going on, she can help both children,” Crary explains.

Observing your kids also allows for lots of opportunities to encourage instances of their good behavior: “I like the way you let your brother look at your baseball cards.”
 

Focus on feelings. When they’re angry, children are too flustered to process information correctly. Crary advises working between crises to teach calm-down techniques—how to breathe deeply or shake out the “mads,” for example. When everyone is less incensed, try helping your kids to identify and express their underlying emotions, and listen sensitively to each one’s side.

At first, especially with very young children, you may need to do some prompting. For example: “I can see you’re sad that your sister doesn’t feel like sharing her crayons right now.” Or, “You seem upset that Mommy spends so much time feeding the baby.” When kids learn that their feelings will be acknowledged, they often become more empathetic to others.
 

Rely on rules. In the Di Miceli kitchen in Redding, Connecticut, the walls are devoted to the children’s artwork, all on the theme of getting along. With three boys under age six, parents Sabrina and Eric make a special effort to explain and reinforce the rules for harmony. “Still,” Sabrina admits, “it’s hard. We all have to work on this.”

It takes time and patience, but rules do reduce conflict. “Children understand rules and want boundaries,” says Hildy Ross, professor of psychology at the University of Waterloo in Waterloo, Ontario. “Without them, issues don’t get resolved.”

In her studies, Ross found that parents actually enforce their rules inconsistently, only about half the time. During busy periods, perhaps they don’t follow through, or even forget the rules they created. Aggressive acts by kids generate more notice than violations against property—taking a toy, or not sharing, for instance. “But property and individual rights are important to kids, and so is consistency,” says Ross.

A possession a child prizes should be protected to limit confrontations. Privacy and personal space deserve protection too. And to avoid remote-control rumbles, be clear about the schedule for TV, video or computer games. A timer or calendar can prevent countless “It’s my turn!” feuds.
 

Let kids own the answer. When establishing rules or handling conflicts, help children find solutions on their own. A three-step plan is a good idea. First, define the issue: “What are you fighting over?” Next, promote understanding by asking each child to repeat the other’s point of view: “What did your brother say about playing with his Lego toys?” Finally, see if the kids can brainstorm a solution.

Working together, the Di Miceli boys opted to watch “Sesame Street” on the big family TV. If oldest brother Chase got bored, he could watch cartoons on the set upstairs. Chase also swapped computer time. He gets to use the Playhouse Disney games before school, and four-year-old Grayson takes his turn in the afternoon. “Children are more thoughtful, creative and acquiescent when they have say-so in solving their problems,” Ross explains.
 

Model good behavior. Mom is typically the referee in disputes, but according to one study, Dad’s positive influence has more weight when it comes to cooperation.

“Affectionate fathers who showed how to share and take turns taught children a style of interaction that increased cooperation,” states Brenda Volling, associate professor of psychology at the University of Michigan.

Parents can create teachable moments by playing family board games that promote cooperation. Or they can set the stage for pre-tend play that allows each child to have an exciting role. (“Your sister wants to be a police officer, so how about if you become a firefighter?”)

Kids are highly motivated to have close, loving relationships within the family, say the experts. And cooperation with one another spirals outward in their lives, attract-ing friends who appreciate their social skills.

Says Volling, “Showing kids how to express their feelings, compromise, and have fun together is a lifelong gift.” Those early sibling bonds really do mean a lot.

„Nem én kezdtem! Ő ütött először!” „Tönkretette az új PlayStationömet. Miért nem hagyja békén az én holmimat?” „Miért nem mehetek el? Ez nem igazság!”

Ismerősen cseng? Ha két vagy több gyereke van, bizonyára tudja, milyen ádáz lehet a testvérek vetélkedése – még a lehető leglényegtelenebb dolgokért is.

– Nálunk időnként hatalmas veszekedés folyik akörül, hogy ki görkorcsolyázhat le először az autófeljárón – mondja a négygyermekes Pat Weston, a pennsylvaniai Coatesville-ből. Ám a konfliktusok megoldása nem egyszerű. Szakemberek szerint a testvérek korai civakodásai kihatnak az önbecsülésre, a későbbi barátságokra és a családi harmóniára.

Mint szülő vagy nevelő képes ön szeretetet, együttérzést és együttműködési készséget kimutatni – miközben megérti a féltékenység, a düh és az agresszió érzéseit? Az alábbi ötletek segíthetnek megteremteni a békét.
 

Nézze a teljes képet. A felnőttek gyakran a „visítós fázisban” avatkoznak be egy konfliktusba, állítja Elizabeth Crary szülői tanácsadó és szakíró, aki Seattle-ben él. – Így nem látják a teljes képet. – Az a gyerek, aki egy vad cselekedettel, például ütéssel, a felfordulást okozta, valójában a meghunyászkodóbb testvér ismételt piszkálódásainak áldozata lehet. – Ha a szülő megérti, hogy voltaképpen mi történik, mindkét gyereknek tud segíteni – magyarázza Crary.

Amennyiben a szülő odafigyel gyermekeire, számtalan lehetősége nyílik arra, hogy bátorítsa a helyes viselkedés példáit: – Szerintem nagyon jó dolog, hogy az öcséd megnézheti a kosárlabdakártya-gyűjteményedet.
 

Összpontosítson az érzelmekre. Ha a gyerekek dühösek, túlságosan izgatottak ahhoz, hogy világosan fogalmazzanak. A válsághelyzetek kezelésekor, tanácsolja Crary, a gyerekeknek meg kell tanítani bizonyos nyugtató technikákat – például azt, hogyan lélegezzenek mélyen, hogyan „rázzák ki magukból a bolondságot”. Amikor a kedélyek kissé lecsillapodtak, segítsen a gyerekeknek abban, hogy megfogalmazzák és kifejezzék a tetteik mögött húzódó érzelmeiket, és hallgassák meg figyelmesen a másik felet.

Eleinte, főként nagyon kicsi gyerekeknél, szükség lehet bátorításra. Például: – Látom, hogy szomorú vagy, amiért a nővéred nem adja rögtön kölcsön neked a színes ceruzáit. – Vagy: – Dühösnek látszol, amiért anya olyan sok időt tölt a baba etetésével. – Ha a gyermekek megtanulják, hogy az ő érzéseiket is tudomásul veszik, gyakran nagyobb empátiával közelednek másokhoz.
 

Támaszkodjon a szabályokra. A connecticuti Reddingben a Di Miceli család konyhájának falait gyermekrajzoknak szánták, mindőjük arról szól, hogyan jövünk ki egymással. Sabrina és Eric, három hat év alatti fiú szülei, sok energiát ölnek abba, hogy elmagyarázzák és megerősítsék gyerekeikben a harmónia megteremtésének szabályait. – Mindent összevéve – ismeri be Sabrina – nagyon nehéz. Közösen kell dolgoznunk ezen.

Noha mindez sok időt és türelmet igényel, a szabályok mégis enyhítik a konfliktusokat. – A gyerekek megértik a szabályokat, és igénylik a korlátokat – mondja Hildy Ross, a Waterloo Egyetem pszichológiaprofesszora.

Vizsgálatai során Ross megfigyelte, hogy az esetek mintegy felében a szülők következetlenül érvényesítik a szabályokat. A zűrös időszakokban nem viszik őket végig, sőt néha el is feledkeznek az általuk felállított szabályokról. A gyerekek agresszív cselekedetei nagyobb feltűnést keltenek, mint a tulajdon megsértésével összefüggő tetteik – például egy játék elvétele, vagy oda nem adása. – Márpedig a tulajdon és a személyiségi jogok fontosak a gyerek számára, ahogy a következetesség is – állítja Ross.

A gyerek számára értékes tulajdontárgyat védeni kell, hogy korlátozni lehessen az összeütközések számát. A magánszféra és a személyes élettér is védelmet érdemel. S hogy elkerülhető legyen a távirányító körüli háborúskodás, nem árt, ha a szülő ismeri a tévére, videóra vagy a számítógépes játékokra vonatkozó beosztást. Egy stopperóra vagy naptár számtalan „Most én jövök!” civakodást előzhet meg.
 

Fogalmazza meg a gyerek a megoldást. A szabályok felállításakor vagy a konfliktusok kezelésekor segíteni kell a gyerekeket abban, hogy maguk jöjjenek rá a megoldásra. Jó ötlet a háromlépéses megoldás. Először fogalmazza meg a helyzetet: „Min veszekedtek?” Másodszor segítse elő a kölcsönös megértést úgy, hogy megkéri a gyerekeket, mindegyik ismételje el a másik álláspontját. „Mit mondott a bátyád arról, hogy lehet-e játszani a legóival?” Végül kövesse figyelemmel, vajon ki tudnak-e ötölni valamilyen megoldást.

A Di Miceli fiúk közösen megállapodtak abban, hogy a Sesame Streetet nézik meg a nagy családi tévén. Ha a legidősebb, Chase, unalmasnak találja, rajzfilmet nézhet az emeleten lévő készüléken. Chase elcserélte a számítógépes idejét is. Iskola előtt rendszeresen Playhouse Disney-játékokkal játszik, míg a négyéves Grayson délután kerül sorra. – A gyerekek figyelmesebbek és engedékenyebbek, ha van beleszólásuk a problémáik megoldásába – magyarázza Ross.
 

Mutasson példát. A vitákban jellemzően az anya játssza a döntőbíró szerepét, ám egy felmérés szerint az apa pozitív hatásának nagyobb súlya van, ha az együttműködésről van szó.

– A szerető apák, akik megmutatják, hogyan kell osztozni és felváltva lehetőséghez jutni, az adok és a kapok olyan stílusát taníthatják meg gyermekeiknek, amely növeli az együttműködési készséget – mondja Brenda Volling, a Michigan Egyetem pszichológiadocense.

A szülők tanításra alkalmas pillanatokat teremthetnek, ha gyermekeikkel családi társasjátékot játszanak, ami elősegíti az együttműködést. Vagy alkalmat adhatnak a szerepjátszásra, lehetővé téve, hogy a gyerekek izgalmas szerepbe bújjanak. („A nővéred rendőrtiszt szeretne lenni, mit szólnál hozzá, ha te tűzoltó lennél?”)

A gyerekekben erős késztetés él a családon belüli szoros, szeretetteljes kapcsolatok iránt, állítják a szakemberek. Az egymással való együttműködés kihat a családon kívüli életükre is, barátokat vonz hozzájuk, akik értékelik szociális képességeiket.

– Ha a szülő megmutatja gyermekének, hogyan fejezze ki érzelmeit, jusson kompromisszumra és érezze jól magát mással együtt, életre szóló ajándékot ad neki – mondja Volling. Azok a korai testvéri kötelékek valóban nagyon fontosak.