Nyíltan a prosztatarákról

Minden férfit fenyeget! Ismerje meg négy érintett ember történetét és a legújabb kezelési lehetőségeket

Kapcsolódó cikkek

Képzelje el a következőt: most, hogy 50 év körül jár, a háziorvosa azt javasolta, hogy végeztessen prosztatarákszűrést. Az eredmények szerint magas a PSA-szintje, ami azt jelzi, hogy talán rákos daganata van. Elég valószínű, hogy az orvosa ezután biopsziát, azaz szövetmintavételt fog javasolni.

Ha a biopszia gyorsan növekvő daganatot mutat ki, az azonnali kezelést igényel. Ám a prosztatarák az eseteknek akár a kétharmadában is annyira lassú növekedésű lehet, hogy igazából nem is okoz gondot. A férfiak nagy valószínűséggel előbb halnak meg valami más ok miatt. Ám a helyzet kicsit bonyolultabb.

Még ha a biopszia azt mutatja is ki, hogy a daganat lassan növekszik és valószínűleg nem halálos, akkor sem biztos, hogy ezzel el van intézve a dolog. A prosztatabiopszia során félig-meddig vakon vesznek mintát a szövetekből, és előfordulhat, hogy a beavatkozás során nem ismernek fel egy agresszívabb, könnyen életveszélyessé váló daganatot. Orvosa ezért azt javasolhatja, hogy ettől fogva évente végezzenek újabb biopsziát.

De mit válasszon? A rendszeres szövetmintavételt, az azonnali kezelést, esetleg a további aktív megfigyelést? Az Európában évente prosztatarákkal diagnosztizált több mint 300 ezer férfihoz hasonlóan önnek is döntenie kell, hogy inkább az esetleg feleslegesen elvégzett beavatkozást meg az egész életére kihatással lévő szövődményeket vállalja, vagy pedig a halogatott kezelés miatti daganatos halálozás veszélyét. Beszélje át alaposan a lehetőségeket az orvosával, illetve a párjával, és az ő segítségükkel döntsön.

A Reader’s Digest azzal kíván segíteni, hogy megosztja olvasóival a jelenlegi kezelési módszerekre vonatkozó legfrissebb információkat – illetve néhány jó hírt is, amelyek talán megoldást kínálnak a fenti dilemmára.

Multiparametrikus (MP) MRI
Ez az új diagnosztikai módszer néhány éve már rendelkezésre áll Európában és az USA-ban is, ám még nem használják széles körben. Az MRI ezen változata először teszi lehetővé, hogy az orvosok részletes képet kapjanak a prosztatarákról – hol van, milyen méretű, milyen jellegű az elváltozás.

Amint azt dr. Samir S. Taneja, a New York-i Egyetem Longone Orvostudományi Központja Uroonkológiai osztályának vezetője elmagyarázza, úgy tűnik, az MP-MRI nem mutatja ki a lassabban növekedő, kisebb daganatokat – vagyis azokat, amelyek a legkevésbé valószínű, hogy prosztatarák miatti halált okoznának. Az új technológia a jelek szerint csak azon tumorokról alkot képet, amelyek veszélyesek lehetnek. Az MP-MRI így segíthet megoldani a lassú növekedésű daganatok felesleges kezelésének problémáját, miközben nem csökkenti a veszélyes változatok kimutatási esélyeit.

Aktív megfigyelés
Ezt a lehetőséget akkor kínálhatják fel, ha lassú növekedésű rákot találtak önnél. Az aktív megfigyelés rendszeres PSA-tesztet és biopsziát jelent a következő években, de daganat elleni kezelésre csak akkor kerül sor, ha a rák terjedni kezd, vagy azt magasabb Gleason-pontszámúvá minősítik (lásd a keretes írást). Elképzelhető, hogy az aktív megfigyelés és az MP-MRI kombinációja hamarosan teljesen szükségtelenné teszi a rendszeres biopsziát.

PSA és Gleason-pontszám
A PSA-teszt azt méri, mennyi van a vérben a prosztata által kiválasztott, prosztataspecifikus antigénnek (PSA) nevezett anyagból. Az emelkedett (sok laboratóriumban 4 ng/ml feletti) PSA-érték – az ön életkorát és rizikótényezőit is figyelembe véve – további vizsgálatok elvégeztetésére késztetheti orvosát. A magasabb PSA-érték azonban nem szükségszerűen jelent rosszindulatú daganatot.

– Rendszeresen fogadok olyan pácienseket, akiknek 8–10 közötti a PSA-értékük, de nincs rákjuk – mondja dr. Penson. – Egyszerűen csak prosztatamegnagyobbodásuk van.

A prosztatabiopszia során szövetmintát vesznek a prosztatából. Ha rákos szövetet találnak, azt Gleason-pontszámmal értékelik – ezzel becsülik meg, hogy mekkora valószínűséggel fog a daganat agresszívan viselkedni.

Minél rendellenesebbek a sejtek, annál magasabb lesz a Gleason-pontszám. A Gleason–6 – a legalacsonyabb és leggyakoribb pontszám – esetén a sejtek csak kismértékben különböznek a normálistól.

A csak a prosztatára korlátozódó Gleason–6 pontszámú rák valószínűleg annyira lassú növekedésű, hogy soha nem fog kezelést igényelni. Hetes vagy magasabb Gleason-pontszám esetén viszont általában a prosztata eltávolítását vagy megsemmisítését javasolják.

Néhány kérdés megválaszolásával mérje fel, mekkora az ön esetében a prosztatarák kockázata!

Fokális kezelés („férfilumpektómia”)
A kezelés kapcsán egészen mostanáig a teljes prosztatát megsemmisítették, hogy ezzel a rákot is elpusztítsák. De mi lenne, ha képesek volnának az emlőrákos pácienseknél alkalmazotthoz hasonló, csak a daganatos „csomóeltávolítás”, azaz „lumpektómia” végzésére? Nos, az MP-MRI itt nagy hasznunkra lehet.

– Ha a felvételek szerint a betegség csak egy-két területet érint – mondja dr. Taneja –, akkor lézeres vagy fagyasztó szondát juttatunk a prosztatába, és csak a potenciálisan halálos daganatot tartalmazó területet pusztítjuk el.

A fokális „lumpektómiát” még csak nem régóta alkalmazzák, de az eddigi tapasztalatok szerint ezzel sokszor hatékonyan sikerült megfékezni a daganatot, és kevesebb a mellékhatás, mint a hagyományos kezelések esetében.

Azt azonban egyelőre még nem lehet megmondani, hogy hosszú távon is megfelelő lehetőség-e a kizárólag a daganatot célzó műtéti kezelés.

Prosztatektómia
Ha a rák agresszívnak bizonyul, a prosztata (más néven dülmirigy) műtéti eltávolítása a szokásos megoldás. A beavatkozást hagyományosan „nyitott” műtétként végzik: a sebész a hasfalon ejtett bemetszésen keresztül távolítja el a prosztatát.

A nyitott műtétek helyét azonban hamarosan átveheti a robotizált prosztatektómia, amelynél csak apró bemetszést ejtenek a hasfalon, s azon keresztül robotizált eszközöket és parányi kamerát juttatnak be. A sebész monitoron figyeli a műtéti területet, és távirányítással vezérli a prosztata tényleges eltávolítását végző apró robotkarokat és parányi műszereket.

Dr. David F. Penson, a Vanderbilt Egyetem rákkutató és urológus sebészprofesszora szerint mindkét módszer egyformán hatékonyan távolítja el a daganatot, s a beavatkozás utáni inkontinencia és merevedési zavarok kockázata is egyforma. A robotizált beavatkozás után viszont kétharmad annyi idő is elég a felépüléshez, és jóval kisebb a vérveszteség.

Sugárkezelés
Ha ön valamilyen oknál fogva nem altatható, akkor külső besugárzást javasolhatnak, amely az adatok szerint a rák visszaszorításának hatékonyabb módszerei közé tartozik.

A szintén besugárzást alkalmazó brachiterápia során radioaktív „magokat” juttatnak a prosztatába. A módszer egyik előnye, hogy csupán egynapos beavatkozásról van szó. Dr. Penson azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ez a módszer nem alkalmazható 8-as vagy magasabb Gleason-pontszámú prosztatarák esetén, mivel ekkor kevésbé hatásos.

Gyógyszeres kezelés
Két olyan új gyógyszer is van – az abirateron-acetát (használatát 2011-ben az Európai Gyógyszerügynökség és az USA Szövetségi Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelete, vagyis az FDA is engedélyezte) és az enzalutamid (Európában még tart az engedélyezési eljárás, az FDA 2012 augusztusában engedélyezte) –, amelyek a lapok címoldalára kerültek, amikor a vizsgálatok kimutatták, hogy végstádiumú prosztatarák esetén meghosszabbítják a páciens életét.

Dr. Johann de Bono, a brit Rákkutató Intézet és a londoni Royal Marsden Kórház kísérletirákgyógyászat-professzora, aki részt vett a két szer kifejlesztésében, most arra vonatkozó vizsgálatokat végez, hogy az abirateron-acetátnak a betegség korábbi szakaszában való adásával jelentősen csökkenthető-e a halálozási arány.

Az enzalutamiddal hasonló eredményeket értek el. A következő lépés a két szer kombinálása lesz abban a reményben, hogy kétszeres hatékonyságú fegyverhez jutnak a prosztatarák elleni harcban.

Nagy intenzitású fókuszált ultrahang (HIFU)
A prosztatarák ambuláns kezelés keretében alkalmazható, minimálisan invazív jellegű új kezelési módja, a HIFU radioaktív sugárzás helyett ultrahanghullámokkal pusztítja el a rákos sejteket. A nagy pontossággal a rákos szövetekre irányított ultrahang-hullámok 90 fokosra forrósítják fel a célpontot, másodpercek alatt elpusztítva a sejteket, miközben a mellékhatások kockázata elég csekély. Ha bebizonyosodik róla, hogy alkalmas a rák tartós elpusztítására – és biztonságos is –, a HIFU megváltoztathatja a betegség kezelésének módját.

Egyelőre azonban meglehetősen sok a nyitott kérdés. A Reader’s Digest által megkérdezett szakértők HIFU-ról alkotott véleménye messze nem volt egységes, de a legtöbbjük eléggé szkeptikusan nyilatkozott.
 

A prosztatarákkal kapcsolatos kutatások tovább folynak. Bár a szakemberek még sok mindent nem tudnak, az utóbbi idők eredményeinek köszönhetően a férfiaknak több és jobb választási lehetőségük van, mint régen. Az új kezelési módszerek és diagnosztikai eljárások miatt nekik és a családjuknak a lehető legalaposabban körül kell járniuk a kérdést, mielőtt eldöntenék, melyik módszert választják.


Toimi Eronen (70), Joensuu, FinnországFigyelemmel kísérem a PSA-szintemet
– Kilenc éve, 61 éves koromban a PSA-szintem azt jelezte, hogy fennáll nálam a prosztatarák veszélye – mondja Toimi Eronen, aki régebben teherautókat értékesített. –

A biopszia nyomán kiderült, hogy két, egyenként gombostűfejnyi rákos területem van. Tanúja voltam annak, hogyan ad áttétet a prosztatarák a bátyám csontjaiba minden kezelés és gyógyszer ellenére, és nem akartam végigcsinálni ugyanazt, amit ő. Elhatároztam, hogy rendszeres PSA-vizsgálatokat végeztetek, és a döntésem mellett még akkor is kitartottam, amikor a PSA-szintem 14-re emelkedett. Arra gondoltam, hogy sok jóban volt már részem az életben, és nincs miért bánkódnom.

– Aztán 2011 decemberében a PSA-szintem jelentősen csökkent (az érték egyébként természetesen is ingadozhat), és a legutóbbi, januári szűrővizsgálat is alacsony szintet talált.

– Az urológusom azt mondta, hogy mivel ennyire lassú növekedésű daganatról van szó, nincs okom az aggodalomra. Nagyon örültem ennek a hírnek – de az évenkénti vizsgálatokat azért tovább folytatom.

Paul Seiler (71), Neuhofen, NémetországEgy támogató csoport segített
– Amikor 63 éves koromban kiderült, hogy prosztatarákom van, az orvosom műtétet javasolt.

– A feleségemmel közösen abban maradtunk, hogy ez a legjobb megoldás, így aztán 2004-ben eltávolították a prosztatámat. A ráktól már nem kellett tartanom, viszont más nehézségek jelentkeztek. Nem tudtam visszatartani a vizeletemet, és azt sem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet. Imádok túrázni és kerékpározni, de ezekre a dolgokra sem voltam képes. Rettentően szégyelltem magam, és mély depresszióba süllyedtem.

– Bár további kezeléseket javasoltak, úgy döntöttem, nem kérek belőlük. Inkább csatlakoztam egy prosztatarákosokat támogató csoporthoz, és rá kellett jönnöm, hogy számomra az a legjobb terápia, ha nyíltan beszélhetek a gondjaimról másokkal, akik ugyanazon mentek át, mint én.

– Ma már élvezni tudom az új életemet. Az inkontinencia nem enyhült, de megtanultam együtt élni vele. Továbbra is részt veszek a prosztatarákosokat támogató csoport munkájában, és a sorstársaimat is erre biztatom.

Dr. Dominique Huet (62), Párizs, FranciaországEnyhülnek a mellékhatások
– 60 éves voltam, amikor 2011 októberében emelkedni kezdett a PSA-szintem.

– Endokrinológus lévén pontosan tudtam, mit jelenthet ez, így hamarosan el is végeztettem a biopsziát. Két centiméteres rákos csomót találtak – és további daganatokat is.

– Az egész prosztata eltávolíttatása mellett döntöttem, aminek következtében inkontinenssé és impotenssé váltam.

– Az előbbi zavart jobban, de a sebészem azt mondta, ez a probléma néhány hónap alatt meg fog szűnni, és igaza is volt.

– Az impotencia is kezd elmúlni. Remélem, hamarosan már nem is lesz szükségem további injekciókra, és elég, ha potencianövelőt szedek.

Jef Denys (63) és Linda Logghe (60), Torhout, BelgiumMinden napot élvezek
Jef: – A cukorbetegségem miatti rendszeres vérvizsgálat során az endokrinológusom emelkedett PSA-szintet talált. Ez hat esztendeje történt, amikor 56 éves voltam. Ha nem veszik észre, ma már valószínűleg nem is élnék.

– A biopszia után azonnal meg is műtöttek, és eltávolították a prosztatámat, de a daganat addigra már szétterjedt a környező szövetekre, így nem lehetett megmenteni az idegeket.

Linda: – A három hónapos lábadozási időszak és néhány fizikoterápiás kezelés után kimondták, hogy a férjem inkontinens és impotens marad. Ez eléggé nehéz időszak volt.

Jef: – Beültettek egy mesterséges húgycsőszorítót, amellyel szabályozni tudom a vizelet áramlását. Ez nagyon sokat segített, de azért még mindig vannak gondjaim.

Linda: – Megtanultunk együtt élni az impotenciával, de az inkontinenciával járó kellemetlenségekkel naponta szembesülünk. Hogy mi a mottónk? Élj a mának! Amit ma nem tudunk megtenni, azt majd holnap tesszük meg.

Jef: – Igen, nagyon örülök, hogy életben vagyok, és minden napot élvezek. Nagyon jól tudjuk érezni magunkat.

– Egyébként pedig rákmentes vagyok, szóval nem panaszkodom.

Vote it up
269
Tetszett?Szavazzon rá!