Nyaral a család

Annak idején sajátos döntést hoztunk a nyári időtöltést illetően, és soha nem bántuk meg a feleségemmel és a gyerekekkel

„Apu, megyünk idén Balira nyaralni?” Rendszerint az előtt igent mondok, mielőtt meghallanám, mit kérdez kilencéves, szőke, kék szemű lányom.

Ebédidő volt, és Rushka nemrég jött haza az iskolából. A feleségem, Annemarie és én otthon dolgoztunk, s általában a gyerekekkel ebédeltünk.

Annyira meglepett, hogy lányom a trópusi indonéz szigettel áll elő – és azzal is tisztában voltam, hogy egy ilyen nyaralásba tönkremennék –, hogy ezúttal sikerült visszatartanom az „igen”-t.

– Miért akarsz Balira menni? – kérdeztem.

– Jonathan Albert oda megy.

Olyan környéken laktunk, ahol a gyerekeknek dupla nevük volt, és mindent megkaptak az élettől. – Oké. Nos, mit fog Jonathan Albert ott csinálni?

Rushka szeme felcsillant. – Ó, a tengerpartra megy, és ... ööö ... vidámparkba, és ... ööö ... ott minden nagyon szép.

– Tudod, hol van Bali? – kérdeztem.

– Nem – felelte sértetten.

A feleségemmel összenéztünk. Általában mindketten otthon voltunk, ezért nem éreztük szükségét annak, hogy évente egyszer együtt töltse az időt a család. Rendszerint igen jól el tudtuk tölteni az időt.

Rushkára néztem, aztán a tizenegy éves bátyjára. – Ide figyeljetek – mondtam. – Van egy ajánlatom. Nem fogunk átrepülni a bolygó túloldalára csak azért, hogy strandra vagy vidámparkba menjünk. Viszont ha rendesen meg tudjátok indokolni, hogy miért érdekel titeket egy hely, odautazunk. Addig is, amikor kedvünk tartja, elmegyünk érdekes helyekre. Rendben?

A feleségem rám nézett, és a szeme ezt mondta: – Edd meg, amit főztél!

Rushka ragyogott a boldogságtól. Yashar is, de más okból. Volt annyi esze, hogy kihagyjon egy napot, és csak negyvennyolc órával a húga kérdése után állt elő ezzel: – Anyu, apu, nem megyünk el Rómába?

Nem volt mese, ezt végig kellett csinálni. – Miért akarsz Rómába menni? – kérdeztem.

Yashar részletesen elmagyarázta, hogy latinul akar tanulni az iskolában, és látnia kell, hol éltek a rómaiak. Ha akartam volna, akkor sem mondhattam volna nemet. A feleségem rám nézett, és a szeme ezt mondta: – Edd meg, amit főztél!

– Ez elég ok – feleltem. – De mit szól ehhez Rushka?

– Mi van Rómában? – kérdezte lányom.

– Róma egy nagy város Olaszországban, ahol... – de Rushka eleget hallott.

– Nem! – jelentette ki.

– Hát te mit szeretnél?

Ezúttal felsorolta, miből áll az ő álomutazása: – Repülőn szeretnék utazni, meg hajón, és ... ööö ... strandra menni, és ... ööö ...

Amikor a gyerekek visszamentek az iskolába, leültünk, hogy kitaláljuk, mit csináljunk. Én imádom Rómát, Annemarie viszont sose rajongott a városokért. Aztán valamelyikünk felvetette: – Miért nem válunk ketté?

Én elviszem Yashart egy hétre Rómába, a lányok pedig elutaznak repülővel és hajóval a Man szigetre. A gyerekeknek tetszett az ötlet.

Róma központjában kibéreltem egy kis lakást, és útra keltünk a fiammal. Július volt, tombolt a hőség, de mindenhová gyalog mentünk.

Első esténken kiültünk a Colosseumra néző kis kávézó teraszára, hogy kiélvezzük a pillanatot. Én már vagy ötször jártam ott, de így még soha. Yashar el volt ragadtatva. Én nemkülönben.

A következő napokban mindent megmutattam Yasharnak a Vatikántól a Via Appiáig. Kiülős kávézókban ettünk-ittunk, bámultuk az olasz lányokat, beszélgettünk az élet dolgairól, és olyan közel kerültünk egymáshoz, mint még soha.

Pár nappal az után, hogy hazautaztunk, a lányok elindultak a Man szigetre. Amikor visszajöttek, vég nélkül mesélték a kalandokat, mutogatták a fotókat. Csodás volt újra együtt lenni. – Nem hiányoztatok – hazudták. – Ti se nekünk – hazudtuk vissza.

Ebből hagyományt csináltunk, de a párok cserélődtek. Így Írországba Rushkával mentem, Németországba Yasharral, Izlandra Rushkával, majd Görögországba Yasharral. Minden alkalommal minden figyelmemet arra az egy gyerekre tudtam fordítani.

Ahogy nőttek, idősödtek, ezek az utazások segítettek abban, hogy elmélyítsük velük a kapcsolatunkat.

A gyerekeinkkel útitársak lettünk, egyenlő partnerek, akik órákig beszélgetnek repülőtereken, gyalogos és autós kirándulásokon. Számomra ez volt a legértékesebb hozadéka annak a szokatlan elhatározásnak, hogy párosával megyünk nyaralni.

Yashar ma 26 éves. Húszévesen elköltözött otthonról, amikor egyetemre kezdett járni, de tavaly együtt barangoltunk Görögországban, míg Annemarie és Rushka ejtőernyős túrára ment a Kanári-szigetekre.

Nemrég együtt vacsoráztunk otthon, amikor Rushka forradalmi ötlettel állt elő: – Menjünk négyen együtt valahová, mielőtt mindketten elköltözünk!

Annemarie-val egymásra néztünk, és felnevettünk. – Oké! – mondtuk egyszerre. Így hát most ezt tervezgetjük.

Vote it up
163
Tetszett?Szavazzon rá!