Olyan jó móka

Anna Netrebko, az orosz származású csodaszép operadíva rengeteg elfoglaltsága közepette is mindig talál időt arra, ami igazán fontos

Kapcsolódó cikkek

A Sacher hotel Bécsben. A kor leghíresebb szopránénekesnője egy kínai bútorokkal berendezett ablaktalan szobában vár ránk. Egész lénye mókás és szerény, egyfajta közvetlenséget sugároz. Talán mert ha valaki a Szovjetunióban nőtt fel, teljesen immúnissá válik a hatásvadászatra és modorosságra. A Moszkvától 1200 kilométerre délre fekvő Krasznodarban senki sem volt sztár.

Reader’s Digest: Ugorjunk vissza tíz esztendőt! Az ön nemzetközi karrierje akkoriban még csak kibontakozóban volt. Sok reménye és álma vált valóra azóta?
Anna Netrebko: Félek, csalódást kell okoznom. Soha nem voltak szavakkal kifejezhető konkrét álmaim. Talán mert már tíz évvel ezelőtt sem volt időm erre. Mindig nagyon zaklatott volt az életvitelem, hogy minden beleférjen az időbe, amit el kell végeznem. És ez most sincs másképp. Csak még több lett a dolgom.

RD: Egyáltalán marad ideje önmagára?
ON: A fürdőszobában. De ott is csak ritkán. A fiam sokszor bekiált: „Anyu!”. De ez így jó.

RD: Szokott például vakációzni, mint bárki más?
ON: Soha. De erről csak én tehetek. Jobban kéne szeretnem magam, és kicsit több időt szakítani a fiamra, aki rettentő fontos nekem. De ez csak az érem egyik oldala. Másrészt ezek a legjobb éveim, és imádok dolgozni. Ha már látta Placido Domingót, érti, mire gondolok.

RD: Nem pontosan…
ON: Elmúlt hetven. Mindent elért, mindent elénekelt már, mégis folytatja.

RD: Tegyük fel, hogy a fia szeretne úszni menni önnel. Meg tudná ezt oldani?
ON: Ha úszni akar, el fog menni úszni. Ha nem sikerül megoldani, hogy valaki elkísérje, én viszem el. De általában mindent megszervezek. Gondoskodom róla, hogy csodálatosan érezze magát.

RD: Azzal, hogy partnerével, Erwin Schrott-tal szétváltak, valószínűleg még nehezebb lett megszerveznie az életét.
ON: Nem lett könnyebb, de nem is lett sokkal nehezebb. A gyerek mindenekelőtt – ez van. És én mindig is sok időt szenteltem Tiagónak.

RD: Próbál valamit továbbadni a fiának a saját gyermekkorából?
ON: Szerencsére ez nagyon könnyű. Gyerekként rengeteg szeretet kaptam a szüleimtől és a barátaimtól. Ők még most is megvannak nekem.

RD: Tud időt szakítani arra, hogy néha találkozzon velük?
ON: Épp nemrégiben hívtam meg őket a moszkvai koncertemre. Az édesapám és tizenegy barátom jött el Krasznodarból, némelyikük gyerekestül. Kész őrület volt. De istenien éreztük magunkat. Nekem kellett megszervezni mindent, a buszokat, a múzeumi belépőket, a jegyeket, és gondoskodni arról, hogy minden simán menjen. Mindenki idejében odaért a koncertre. Csak nekem ment el a hangom egy órával az előadás előtt. És tudja, miért?

RD: Nem.
ON: Mert előző éjjel fél kettőig beszélgettünk és nevetgéltünk. Olyan jó móka volt.

RD: És sikerült visszaszereznie a hangját?
ON: Igen, természetesen.

Vote it up
197
Tetszett?Szavazzon rá!