Oroszlán a nappaliban

Két fiatalember londoni otthonába fogadott egy játékos oroszlánkölyköt. Elbeszélésük sokak szívét megdobogtatja

Kapcsolódó cikkek

1973-ban megváltozott a helyzet, életbe léptették a veszélyeztetett fajokra vonatkozó törvényt.

A hím oroszlánkölyök rabul ejtette a barátokat, akik mindketten vidéken nőttek föl, és vonzódtak az állatokhoz. Bourke az új-dél-walesi Newcastle-ben, a bozótvidék szélén kutyák között nevelkedett, és 11 évesen mentette meg az első macskát. Rendall Sydney-től 220 kilométerre nyugatra, egy bathursti tanyán ausztrál juhászkutyák társaságában cseperedett föl.

– Megbabonázott bennünket az a kis vakarcs, órákig ücsörögtünk Ásszal a ketrec előtt – meséli Rendall. – Döbbenten láttuk, hogy szűk ketrecbe zárva árulják ezt az ellenállhatatlan jószágot, és úgy éreztük, tennünk kell valamit érte, ennél biztosan jobb körülményeket tudunk teremteni neki.

Ez a kevéssé gyakorlatias elképzelés óriási terhet rakott a két huszonéves vállára, akik a fölkapott Kings Roadon, egy antikbútor-boltban dolgoztak, és a tulajdonosokkal együtt az üzlet fölött laktak. Három hónappal korábban tizenegy egyetemi évfolyamtársukkal hagyták el Ausztráliát, majd külön-külön utazgattak Európában, és Londonban találkoztak össze. Pár hétig alaposan meghányták-vetették a dolgot, kifaggatták a harrodsosokat, leszurkoltak 250 guinea-t (ez ma másfél millió forint), és hazavitték a kölyköt.

– Bár tudtuk, hogy ez csak rövid távra, legfeljebb hat-kilenc hónapra szól, minden mást félre kellett tennünk miatta – meséli Rendall.

A Sophistocat névre keresztelt üzlet tágas alagsorát Christian kuckójává és játszóterévé alakították át: játékszereket meg különleges eleséget szereztek be, és megállapodtak egy lelkésszel, hogy Christian napi testmozgás gyanánt a magas fallal körülvett szomszédos kertben futkározhat.

– Rendkívül izgalmas, alkotó időszakot töltöttünk Londonban. Addigra már akadtak ausztrálok, akik a művészeti és könyvkiadói körökben felhívták magukra a figyelmet, például Brett Whitely festő és Germaine Greer írónő. Ekkor váltunk igazán felnőtté, és valamennyien arra törekedtünk, hogy a sok-sok lehetőségből valami mást hozzunk ki – mondja Bourke.

Minthogy a Kings Road formatervezők, zenészek, képzőművészek és más kreatív alakok Mekkájává lépett elő, egy odatelepített oroszlán nem lógott ki a képből. Hétvégenként a hivalkodás és a szépség kavalkádjának színterévé változott az utca, és „az egzotikus állatok hozzátartoztak ehhez a káprázatos egyveleghez” – miként könyvükben írják.

Rendalléknek fogalmuk sem volt, milyen mértékben háziasítható a kölyök. A Harrods jóvoltából megismerkedtek egy házaspárral, amely egy évvel azelőtt pumát vásárolt, de a feladatra semmi sem készíthette fel őket.

Christian egészen különleges volt: rendkívül értelmes, imádnivalóan higgadt, és fogékony a humorra

– Sok tekintetben improvizálnunk kellett – nevet Bourke. – Tényleg senkitől sem kaphattunk tanácsot, de Christian egészen különleges volt: rendkívül értelmes, imádnivalóan higgadt kedélyű, és nagyon fogékony a humorra. Emellett hihetetlenül karizmatikusnak bizonyult, egyszerűen mindenki azonnal imádta, és ez jócskán megkönnyítette a dolgunkat.

Christian időbeosztása hamar kialakult, kényelmesen berendezett szállásán aludt, és naponta négyszer gondosan kiegyensúlyozott étrend szerint kapott enni. Az első és az utolsó etetésnél bébitápszer és vitaminok keverékével lakatták jól, míg a napközbeni két főétkezése húsból állt. Időnként hálásan habzsolta be a vesepecsenyét, amit a környékbeli francia séf hozott, aki igencsak megkedvelte az oroszlánt.

A kölyök imádott a Sophistocat „bútordzsungelében” fogócskázni a tulajdonosokkal. – Kimerítően játékos volt – emlékszik Bourke. – Esténként följött, és mindenfélét kitalált, elhelyezkedett valami bútordarab mögött, kierőszakolta, hogy „elbújjunk”, azután becserkészett bennünket, miközben bebarangolta az egész üzletet.

A barátok arról is írnak a könyvben, hogy rajongott a papírkosárért, „előbb a fejére húzta, hogy semmit se lásson, azután szétszaggatta”.

Vote it up
743
Tetszett?Szavazzon rá!