Orvosi vívmányok 2011

Csodaszámba menő újdonságok a nyomtatott pótbőrtől a szuperbacik ellen felhasználható csótányagydúc-kivonatig

Kapcsolódó cikkek

Több, sikeresebb átültetés
– Életünk leghosszabb éjszakája volt – meséli Christina Foster (32) angol- és drámatanár. Foster cisztás fibrózisban, olyan öröklött betegségben szenved, amely elsősorban a légutakban sűrű, tapadós nyálka felhalmozódásával, és így ismétlődő súlyos tüdőgyulladással jár. Ezek a betegek, állapotuk rosszabbodásával rendszerint tüdőátültetésre szorulnak.

Azon a téli éjszakán, 2009-ben Foster a férjével a Torontói Általános Kórházban várt a döntésre, amelytől az élete függött. Egyre súlyosbodó tüdőgyulladásai miatt távozni kényszerült szülővárosából, hogy Torontóban kezeltethesse magát. Állapota azonban az orvosok minden igyekezete ellenére tovább romlott. Annyira legyöngült, hogy jártányi ereje is alig maradt, nemhogy a kisfiát föl tudta volna venni. Szüntelen köhögés kínozta, hiába kapott oxigénpótlást, és lefogyott.

– 2009 decemberében szóltak, hogy vegyem fontolóra a tüdőátültetést – mondja. – Hátborzongató beszélgetés volt.

Az összes transzplantálható szerv közül a tüdő az egyik legkényesebb. A legutóbbi időkig a donortüdőknek csupán 15 százalékuk bírta ki átültetésre alkalmas állapotban. Mivel igen kevés tüdő állt rendelkezésre, a betegeknek közel húsz százaléka elhunyt a műtétre várakozás közben.

Foster 2010 áprilisában került várólistára, és Torontóba, az Általános Kórház közelébe költözött. Augusztus 10-én, délben fél egykor telefonon értesítették, hogy haladéktalanul menjen a kórházba, lehet, hogy lesz tüdő a számára. Fosterék szorongva virrasztották át az éjszakát, várták a hírt, hogy használható-e a donortüdő. Másnap reggel fél kilenckor az ápolók közölték, hogy az operáció zöld utat kapott. Az asszonyt hordágyra fektették, és elszállították a beavatkozáshoz.

Várakozásának addigi ideje alatt Foster orvosai már alkalmaztak egy forradalmian új eljárást, amelyet dr. Shaf Keshavjee, a torontói tüdőátültetési program igazgatója indított el. Dr. Keshavjee olyan életmentő rendszert kívánt kidolgozni, amely lehetővé teszi az orvosoknak, hogy felmérjék, mikor alkalmas egy tüdő átültetésre, és biztosítsák, hogy átültetésre megfelelő állapotban maradjon. A Torontói Kórház műtéti teamje a Vitrolife svéd vállalattal együttműködésben hozta létre különleges tüdőátáramoltató rendszerét, az XVIVO-t.

Vajon a svábbogarak életmentővé válhatnak?
Az angliai Nottinghami Egyetem kutatócsoportja szerint igen. A csótányok és sáskák agydúcában található igen hatékony anyagok a baktériumok több mint kilencven százalékát elpusztítják – még a meticillinrezisztens Staphylococcus aureust (MRSA) és a hírhedt Escherichia colit is. További kedvező hír, hogy a rovaragyszövet-kivonat eközben az emberi sejteknek nem árt. A brit Általános Mikrobiológiai Társaság 2010. szeptemberi nottinghami értekezletén bemutatott eredmények nyomán új lehetőségek nyílhatnak meg a több gyógyszerrel szemben ellenálló bakteriális fertőzések kezelésére.

Állapot: három-öt év múlva általánosan hozzáférhető.

A szerveket kinyerés után szokásosan lehűtik, de az XVIVO keretében a tüdőt átlátszó falú védőkamrába helyezik, és normál testhőmérsékleten (37 °C) tárolják. A melegen tartott tüdő, amelybe oxigénben, tápanyagokban és fehérjében dús tápfolyadékot szivattyúznak, a korábbinál jóval tovább – akár tizenkét órán át is – életben maradhat. Ez időt ad a sebészeknek az átültetendő tüdő állapotának felmérésére. E rendszernek köszönhetően immár a donortüdők 30 százalékát felhasználhatják, vagyis kétszer annyit, mint korábban. Ráadásul a betegek így egészségesebb tüdőhöz jutnak, ezért a műtét utáni erőnlétük jobb, lábadozási idejük rövidebb.

Dr. Keshavjee 2008-ban a világon elsőként ültetett át sikeresen olyan tüdőt, amelynek az állapotát XVIVO-módszerrel biztosították. Az eljárás azóta elterjedt. – Az XVIVO-rendszer nagy dolog – hangsúlyozza dr. Keshavjee. – Teljes szemléletváltást hozott a szervátültetésben.

Az elgondolás lényege, hogy nem egyszerűen átültetik a szerveket, hanem jobb állapotba is hozzák őket.

Foster a műtét másnapján délelőtt tizenegykor arra ébredt, hogy lélegeztetőgépre kötötték. Délutánra azonban beültetett tüdeje olyan jól működött, hogy elkezdett önállóan lélegezni. Két nap múltán fölkelt az ágyból, kilenc nappal az operáció után elhagyta a kórházat. – Ez csoda – mondja. – El sem tudom hinni, hogy lehetséges: valaki másnak a tüdejével élek. Egyszerűen elképesztő!

További előrehaladás is várható. Dr. Keshavjee és munkatársai 2009 októberében a Science Translational Medicine folyóiratban megjelentetett tanulmányukban rámutattak, hogy az XVIVO-rendszerrel génterápiát folytathatnának a tüdőben, így csökkenthetnék az immunrendszer működését gátló gyógyszerek iránti igényt. A következő lépés a klinikai kipróbálás.

Állapot: génmódosított tüdő egyelőre nincs forgalomban, de jobb állapotba hozott tüdő már igen.

Vote it up
613
Tetszett?Szavazzon rá!