Párbeszéd az orvossal

A megfelelő ellátás érdekében fontos, hogy jól kommunikáljon az egészségügyben dolgozó szakemberekkel

Előbb vagy utóbb a legtöbben eljutunk a dilemmáig, hogy orvoshoz kellene fordulni, de valahogy nem akaródzik. Amikor azt hallom, hogy az emberek nem szívesen mennek orvoshoz, mindig arra gondolok, valószínűleg nehezükre esik őszintén beszélni a problémáikról a szakemberekkel. Íme, néhány javaslat, amelyek segítségével a lehető leghatékonyabban használhatja ki a rendelőben töltött időt.

Az orvos is ember
Sokféle elvárást támasztunk az orvosok iránt: szánjanak ránk elegendő időt és figyelmet, beszéljenek világosan és egyértelműen, legyenek jókedvűek és adjanak választ valamennyi kérdésünkre.

Ám csak kevesen érzik úgy, hogy az egészségügyben dolgozó szakemberek megfelelnek a várakozásaiknak, a többség általában csalódott. Hogy miért? Talán azért, mert az elvárások nem felelnek meg a valóságnak. Esetleg azért, mert a párbeszéd valahol a vizit során megfeneklik.

A beteg sokszor azt hiszi, az orvos csalhatatlan, ám egy kis beszélgetés során fény derülhet rá, hogy ez nem így van. Ha úgy tekint az orvosra, mint bármely más embertársára, akkor a vele kapcsolatos igényei is reálisabbak lesznek.

Az alábbi történet rávilágít, milyen egyszerű is lehet a megoldás. Egyszer egy beteg könnyebb náthával kereste fel az orvosát, aki bosszús volt, amiért az illető rabolja a drága idejét. A beteg megdöbbent, hogy a doktor mennyire ingerülten viselkedik vele. Amikor az orvos látta a megrökönyödést a nő arcán, bocsánatot kért. Elmondta, hogy a rendelő egész héten zsúfolásig tele van, és ő közben a beteg kislánya miatt aggódik. Megértve, miért türelmetlen az orvos, a nő belátta, hogy talán valóban feleslegesen tartja fel a doktort.

Feszélyezettség
Ne habozzon, mondja el az orvosnak, ha kényelmetlenül érzi magát a vizsgálat vagy kezelés során (ez igen gyakori például, ha a nemi szervek vagy a végbél problémájával kell felkeresni a rendelőt). Egy orvos általában megérti ezt, és igyekszik enyhíteni a beteg idegességét. Tekintetbe kell venni azonban, hogy a kellemetlenség esetleg abból fakad, hogy a beteg idegenkedik az invazív beavatkozásoktól vagy az intim szféra megsértésétől. Ez cseppet sem ritka.

Ha így áll a dolog, akkor meg kell próbálni másra gondolni és másról beszélgetni a vizsgálat alatt. A viccelődés például a beteget és az orvost is megnyugtathatja. Ha még ezzel sem sikerül elűzni a szorongást, vegye fontolóra az orvosváltást.

Mellőzöttség, elégedetlenség
Fontos, hogy elmondja az orvosnak, hogyan és mit érez. Ám nem mindenki nyitott a kritikára, kivált, ha annak ő maga az alanya. Lényeges a megfelelő időzítés, valamint az is, hogy a másik érzéseinek megsértése nélkül értesse meg a mondanivalóját. Igaz a mondás, miszerint „egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel”.

Tegyük fel, hogy az orvos nem tulajdonít kellő jelentőséget az ön tüneteinek, és önnek az az érzése támad, hogy valamiért nem akar tudomást venni róluk. Létezik eszköz, amellyel finoman arra késztetheti orvosát, hogy átgondolja a dolgokat. Például: – Doktor úr, úgy érzem, nem sikerült pontosan és érthetően kifejeznem magam. Van esetleg olyan módszer, amellyel jobban leírhatnám a tüneteimet, és érthetőbbé tehetném őket az ön számára? – Ezzel lehetőséget nyújt az orvosnak arra, hogy újragondolja az ön panaszait.

Tesztelje, megfelelő-e a kommunikációja az orvosával!
Válassza ki az önre leginkább jellemző választ! Minél több IGEN-nel felel, annál jobb az ön orvosokkal folytatott kommunikációjának színvonala. A NEM válaszok felhívják a figyelmet a fejlesztendő területekre.

Teljes egészében beszámol-e orvosának korábbi betegségeiről? IGEN NEM

Könnyen meg tudja fogalmazni, mik a tünetei és hogyan érzi magát? IGEN NEM

Lényegre törően fogalmaz? IGEN NEM

Szokott listát készíteni arról, mit szeretne megkérdezni orvosától? IGEN NEM

Meg szokta érteni orvosa tanácsait? IGEN NEM

Megvitatja az orvossal azokat a kérdéseket, amelyekben nem értenek egyet? IGEN NEM

Elmondja neki, ha elégedetlen a kezeléssel? IGEN NEM

A családi kórtörténet feltárása
Gyakran elfelejtünk átadni orvosunknak olyan kulcsfontosságú információkat, amelyek pedig befolyásolhatják a diagnózis felállítását, a betegség lefolyásának megbecslését, az ezek alapján hozott orvosi döntéseket. Pedig számos esetben örökletes tényezők játszanak közre a kór kialakulásában; ez a helyzet például egyes szív- és érrendszeri megbetegedéseknél, mentális betegségeknél és bizonyos ráktípusoknál. Ha az orvos ismeri az összefüggéseket, megbeszélheti vele a figyelmet igénylő tüneteket és a megelőzés módjait.

Tegyük fel, hogy valaki aggódik a stroke veszélye miatt, ezért kér egy időpontot az orvosánál, hogy megvitassák a teendőket.

– Fogalmam sem volt róla, hogy a családomban több stroke is előfordult, míg a nagyapám tavaly stroke-ot nem kapott – mondja a páciens. – Ekkor tudtam meg anyámtól, hogy az ő nagyapját is stroke vitte el.

– Értem – feleli az orvos, és felír valamit a noteszába. – Örülök, hogy mindezt elmesélte. Jobb félni, mint megijedni.

– Egy barátom figyelmeztetett – folytatja a férfi –, hogy a krónikus stressz további rizikót jelent. Az én munkám igen sok feszültséggel jár, így hát aggódom…

– Úgy vélem, korai az aggodalom – mondja az orvos. – Az, hogy előfordult a családjában, nem feltétlenül jelenti, hogy önnek is lesz stroke-ja. Ráadásul sok mindent tehet azért, hogy csökkentse a kockázatot.

Az orvos ezután részletesen elmagyarázza, mit és hogyan kell változtatnia az életmódján, befejezésül pedig így szól:

– Jól tette, hogy tájékoztatott. Így közösen dolgozhatunk azon, hogy ön a lehető legtovább a lehető legjobb egészségnek örvendjen.

A beteg egy ilyen beszélgetést követően megkönnyebbülten – és hasznos információkkal felszerelkezve – hagyja el az orvosi rendelőt.

Beszámolás a tünetekről
Oda kell figyelni minden változásra, amely a szervezetében végbemegy – csomók vagy kiütések megjelenésére, szokatlan vagy visszatérő fájdalomra –, és ezekről be kell számolni az orvosnak. Így könnyebben megelőzhetők vagy felismerhetők a súlyos betegségek, és tájékoztathatja aggodalmairól orvosát, akinek egyébként sok esetben nincs tudomása az ön életének nehézségeiről. Holott az érzelmi problémák hatással vannak az egészségi állapotra, esetenként súlyos depresszióhoz vezethetnek, migrént, hátfájást, fáradékonyságot és emésztési zavarokat okozhatnak.

– Doktornő – mondja egy beteg –, a fejfájásom rettenetesen erősödött, amióta a feleségemmel a múlt hónapban különváltunk. Sokszor már dolgozni is alig tudok a fájdalomtól, és nehezen koncentrálok. Szedtem azt a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítót, amelyet a múltkor javasolt, de nem igazán hatott. Nem tudom, mitévő legyek.

– Ó, én nem tudtam, hogy ilyen változások történtek az életében! – feleli a doktornő. – Szinte biztos vagyok benne, hogy ezek állnak a fejfájása hátterében.

Az orvos ezután megméri a férfi vérnyomását, és megkéri őt, hogy meséljen egy kicsit a problémáiról.

A beteg elmondja, milyen érzéseket kelt benne házassága kudarca, beszámol a munkahelyi nehézségeiről, és a vizit végén állapota felől megnyugodva távozik.

Az érzések leírása
Az érzések meghatározása – a fizikai vagy lelki fájdalom körülírása – olykor nem egyszerű. Ilyenkor a hasonlatok, analógiák, a nyelv metaforikus kifejezései a segítségére lehetnek. Íme, néhány példa:

• Olyan érzés, mintha nyíl döfte volna át a vállamat.
• Mintha felhorzsolódott volna a gyomrom.
• Valósággal égnek az izmaim.
• Úgy nehezedik rám a felelősség, mintha nehéz zsákokat cipelnék a vállamon.

Sokféle kifejezéssel és képpel megragadhatja azt, amit érez, a lényeg, hogy valamiképpen szavakba öntse.

Egy baleset után például a beteg úgy érzi, mintha fel akarna robbanni a térde. – Rettentő fájdalmas lehet – bólogat az orvos. – Hol a legrosszabb?

– Itt – mutat térde egyik oldalára a beteg.

Az orvos óvatosan megtapintja a térdét. – Csúnyán be van gyulladva. – mondja.

– Szörnyen éget, mintha lángolna. Kérem, adjon valamit, ami enyhíti a fájdalmat.

– Előbb próbálja meghatározni, milyen mélyre hatol a fájdalom – feleli az orvos. – Meg tudná mondani?

– Mintha késhegy bökné az ideget.

– Értem. Fokozatosan vált ilyen erőssé?

– Igen, lassan indult, de hirtelen rosszabb lett.

A fenti esetben a beteg olyan alapos képet festett a fájdalmáról, hogy az orvos rögtön a megfelelő kezelést alkalmazhatta, és így hamarabb meg tudta szüntetni a problémát.

Összefoglalás
Ha a saját szavaival megismétli a hallottakat, azzal rögzítheti a lényeget, egyúttal pedig ellenőrizheti, jól értette-e az orvos mondanivalóját.

Egy hölgy, aki korábban aktív életet élt, tartós fájdalomra és kimerültségre kezdett panaszkodni. Már nem tudott ugyanazzal a lelkesedéssel sportolni, mint korábban.

A szakorvos végül rájött, hogy a nő fibromialgiában szenved; ez a tünetcsoport tartós izomfájdalommal, fáradékonysággal és koncentrációzavarral jár.

– Testgyakorlás előtt mindenképpen nyújtson – javasolta az orvos –, és egy időre csökkenthetné az edzések intenzitását, hogy lássa, miként reagál a teste.

Az orvos ezután átadott a nőnek néhány brosúrát. – Ezekben több információt is talál. Hazatérve olvassa el őket, és a legközelebbi találkozásunkkor majd megbeszéljük az olvasottakat.

– Rendben, akkor engedje meg, kérem, hogy összefoglaljam – mondta a beteg. – A rendszeres edzéseim közül egy-egy alkalmat ki kellene iktatnom, mert túlságosan megterhelnek. Egy-két hét múlva pedig be kell számolnom önnek, hogy mi változott. Jól értem?

– Igen. Két hét múlva jöjjön el újra.

– Az lesz az utolsó alkalom?

– Nem, szerintem egy darabig még nyomon kell követnünk a változásokat – felelte az orvos. – Sokféle lehetőség van, amelyeket érdemes kipróbálni, mint például a speciális diéta vagy az önsegítő csoport. Egyelőre kezdje ezeknek a füzeteknek az elolvasásával.

Összegezve azt mondhatjuk, ha az orvos–beteg kommunikáció során az ember kellően figyelmes, elkerülheti a frusztrációt és a félreértéseket, nem utolsósorban pedig jobb ellátásra és eredményre számíthat.

Vote it up
102
Tetszett?Szavazzon rá!