Pilóta-napszemüveg: ki találta ki?

A múlt század elején már a Mount Everestnél is magasabbra emelkedő berepülőpilóták védekezésre kényszerültek az akár mínusz 50 °C-os hideg ellen. Hogy a dermesztő légáramlatok között életben maradhassanak, az aviátorok bőrsisakot és prémszegéllyel hőszigetelt pilótaszemüveget vettek föl. 1920-ban, miután Rudolph William Schroeder tízezer méter fölé vitte kétfedeles gépét, levette a pilótaszemüvegét, mert bepárásodott. Pillanatok alatt elhomályosult a látása, és hamarosan befagyott a szeme.

Végül sikerült leszállnia, és a barátja, John Macready segítette ki a pilótafülkéből.

Később Macready még a barátja földagadt szemhéjának nyugtalanító emlékképével ült be ugyanabba a gépbe, hogy túlszárnyalja Schroeder magassági rekordját. Pilótaszemüvegét azonban nem sötétítették be eléggé, és – leánya, Sally Macready Wallace elmondása szerint – „az odafönt tűző nap károsította a szemét”.

Emiatt fogott hozzá Macready a Bausch & Lomb megbízásából olyan pilótaszemüveg (Aviator) kialakításához, amely véd a troposzféra fényözöne ellen. – Apám határozta meg a Bausch & Lombnál az eredeti keretformát, színezést és szármegoldást – nyilatkozta Wallace a pilóta-védőszemüvegről.

A Bausch & Lomb-féle Ray Ban napszemüvegek reklámjai az 1930-as évek végén már „tudományosan kidolgozott káprázásvédelmet” ígértek horgászoknak és golfozóknak. A nagyközönségnek szánt darabok csepp alakú lencséjükkel és finom keretükkel megőrizték a pilótaszemüveg lényegét. A második világháború alatt a napszemüveg a katonák elmaradhatatlan felszerelési tárgya lett, ezt hordta például Douglas MacArthur amerikai tábornok. Az 1970-es évekre mintha mindenkinek lett volna pilótaszemüvege, még Elvisnek is.

Az 1980-as években Tucker Viemeister tervei alapján készült el a barnásvörös lencséjű pilótaszemüveg s a máig dívó világos árnyalatú lencsék. De ő a fekete szemüveg híve. – A napszemüveg keltsen nagymenő benyomást – mondta. – Akinek nem látni a szemét, az menőnek tűnik.