Piros orr, ukulele, fehér köpeny

Ismerje meg az „orvost”, aki gyógyszer helyett nevetést ír fel a beteg gyerekeknek

Kapcsolódó cikkek

A kilencéves Jakub (a nevet megváltoztattuk) meg van rémülve. Nemrég agydaganatot diagnosztizáltak nála, és most a prágai Motol Kórház onkológiai osztályának folyosóján áll a mamájával, a felvételre várva. Megriadt attól, hogy az élete milyen fordulatot vett, fél a rá váró kezelésektől, no és a kórháztól.

Mélybarna szeme egyszer csak felcsillan, és elmosolyodik. Néhány ember fehér köpenyben, piros bohócorral, mókás sapkában és szemüveggel közeledik az előcsarnok felől. Kórházi köpenyük alól tarkabarka, mókás öltözet kandikál ki. Van, aki ukulelén játszik, egyikük pedig kard formájúvá teker egy léggömböt, és odaadja Jakubnak.

A fiatal rákbetegek a zene hallatára sorra kijönnek a kórtermükből, hogy ki ne maradjanak a mókából, lábukkal dobolják, kezükkel a bútorokon ütik a ritmust.

Leginkább az egyik bohóc, a vezetőjük vonja magára Jakub figyelmét. A magas, idősebb férfi, aki cipőkanalat visel ott, ahol nyakkendőt szokás. Erős idegen akcentussal szól egy másik bohóchoz, amit a gyerekek ellenállhatatlanul viccesnek találnak. Hangosan nevetnek. Legalább rövid időre elfelejtik, hogy súlyos betegek.

Az idegen az amerikai Gary Edwards, aki azt tekinti küldetésének, hogy megnevettesse és szórakoztassa a kórházban fekvő gyerekeket. – A cél az élni akarás felébresztése. Ez a gyógyulási folyamat szerves része.
 

A 60 éves Edwards az Ohio állambeli Xeniában született. Egy matematikatanár és egy labortechnikus fiaként az orvosi hivatás várt volna rá, de az élete egyszer csak mégis más irányba terelődött.

– Készültem az orvosira, de a zene mindig vonzott, és 14 évesen már felléptem – mondja Edwards. – Aztán eladtam egy dalt, jó sok pénzt kerestem vele. Mindig a zene volt a legnagyobb szerelmem, ezért elhatároztam, hogy inkább zenét tanulok.

Miközben a konzervatóriumba járt, írt egy musicalt egy bohóciskolának, és ezért cserébe kétéves ösztöndíjat kínáltak fel neki. Edwards 1976-ban kezdte meg tanulmányait a Kalifornia állambeli Blue Lake-ben, a jó nevű Dell Arte School of Physical Theatre színitanodában. Ottani tanulmányai során, egy „közösségi kísérlet” keretében bohócként felkeresett egy kórházat, egy börtönt és egy árvaházat. A kórházlátogatások érdekelték a legjobban, és lehetőségei is adódtak, de akkoriban még nem jött el a kórházi bohócok ideje.

A következő húsz év során bohócként járta a világot, a vándorcirkuszosok életét élte. A 90-es években kezdett el bohócokat tanítani, és segített kiképezni a kórházakat látogató néhány csoportot is. Ez idő alatt írt vígjátékokat és musicaleket, megfordult színházakban és fesztiválokon Európától Kínáig, Észak- és Dél-Amerikában. Először 1998-ban utazott a Cseh Köztársaságba, és le is telepedett ott. A feleségével is itt ismerkedett meg.

A Cseh Köztársaságban addig még nem hallottak a kórházi bohócokról, és Edwards hozzálátott, hogy változtasson ezen.

A kezdet egyáltalán nem volt könnyű. – Sok volt az olyan orvos, aki képtelennek bizonyult a humort és a gyógyítást egyazon mondatba tenni – mondja Edwards. A nővérek és az orvosok sokszor attól féltek, hogy a bohócok akadályoznák őket a munkájukban.

– Szerencsére először dr. Ivana Korinkovával kerültem kapcsolatba, aki a Motol Kórház pszichoszociális részlegében dolgozik. Ő azonnal megértette, mit szeretnék csinálni. Az ország számos pontján bemutatott engem orvosoknak, és segített elmagyarázni, hogy mit is akarok tulajdonképpen.

Edwards lassan, de biztosan megnyert magának kórházakat, és a következő évek folyamán járta az országot, mindössze egy piros orral és egy ukulelével látogatott el kórházi gyermekosztályokra. 2001-ben hozta létre a Health Clown Association nevű nonprofit szervezetet abban a reményben, hogy mások érdeklődését is felkelti, csatlakoznak hozzá a látogatásokban, továbbá sikerül szponzorokat és adományozókat találni a költségek fedezésére.

– A jelszavam az volt: aki nem kér, az nem is kap – mondja Edwards. – Fogtam a telefonkönyvet, kiírtam belőle címeket, és elküldtem a segítséget kérő leveleket.

A szövetség ma 82 bohócot alkalmaz, akiknek a többsége hivatásos színész. Edwards képezi ki őket bohóccá. Havonta körülbelül 280 látogatást tesznek 62 kórházban. A gyermekosztályokon kívül olyan időseket is felkeresnek, akik tartós kórházi ápolásra szo­rulnak.

Az elmúlt években Edwards segített bevinni a humort egészségügyi intézményekbe a Cseh Köztársaságon kívül Szlovákiában, Új-Zélandon, Lengyelországban, Palesztinában és Horvátországban is. Tanított kórházi bohócokat már többek között Németországban, Magyarországon, Szlovéniában, Ausztriában és Svájcban. Most a Nemzetközi Piros Orr Bohócdoktorokkal (Red Noses Clown Doctors International) dolgozik, kórházi bohócprogramokat segít létrehozni szerte a világon. Emellett alkalmazott humort tanít egészségügyi szemináriumokon nővéreknek és orvosoknak a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában.

– Az orvosok és nővérek napi kapcsolatban vannak a betegekkel – mondja Edwards. – Ha be tudják csempészni a nevetést az osztályokra, az mindig kisebbfajta csoda.

2012 októberében a Cseh Gyermekgyógyászok Társasága Edwards munkáját érdeméremmel ismerte el. – A kórházi bohócok szerepe felbecsülhetetlen a beteg gyerekek, különösen a krónikus és súlyos betegségben szenvedők lelki állapotának javításában – mondja Jan Janda professzor, a társaság elnöke.

A kis Jakub és a mamája egyetértene ezzel. Amikor a bohócok távoznak, elérkezik az ideje Jakub kórházi felvételi vizsgálatának. – Jönnek majd megint a bohócok? – kérdezi Jakub az orvostól.

– Igen – hangzik a válasz.

– Akkor jó! – feleli Jakub mosolyogva.

Vote it up
213
Tetszett?Szavazzon rá!